Lámpásünnep

Dominik, Eszter, kirándulás, ovi, ünnep

Az idén úgy sikerült, hogy egyedül vittem a gyerekeket az ovis lámpásünnepre, mert Alois későig dolgozott aznap. A szervezők kedveztek nekem, mert a hagyománytól eltérően nem a Kishegyszőlőbe kellett menni, hanem a jeddi erdőszélre. Ez nekem azért volt sokkal jobb, mert az első helyszín esetén egész az erdő széléig kell menni autóval, dimbes-dombos, sáros, kátyús földúton – szerintem az árokban kötöttem volna ki, főleg visszafele sötétben… Jedden viszont otthagyjuk az autókat egy kicsi utcában házak mellett és felgyalogolunk az erdőbe.
Az erdős menettől is tartottam, mert az a szokás, hogy hosszú ideig (kb. egy órán keresztül) bolyongunk fá(k)tól fá(k)ig, lámpafénytől lámpafényig és mindenhol meghallgatunk találós kérdéseket, illetve énekelünk. Azt nem tudtam, hogyan fogok Domival lépést tartani Eszterrel. De ez is megoldódott, mert Eszter nagyon rendes volt, elől haladt végig a barátnőivel (sokszor nem is tudtam éppen, hogy hol van), de időnként vissza-visszaszaladt hozzánk jelenteni, hogy megvan, jól van:)

lampasunneplampasunnep2

lampasunnep3

lampasunnep4

lampasunnep5

Könyvvásár – mint mindig

Eszter, könyv, Uncategorized

Ha november eleje, akkor könyvkiállítás. Színes, zsúfolt programmal, mint mindig. Eszter mindenen részt szeretett volna venni, mint mindig. Voltunk is itt-ott: meseillusztrációs-foglalkozáson, zenefoglalkozáson (még mindig jó a ritmusérzéke), bábjátékon, Kaláka-koncerten, gyerekkönyvbemutatón. Ez utóbbinak a végén Eszter odament Zágoni Balázshoz s kerec-perec megkérdezte: Mi lesz a Barni és a lányokkal? (Tudniillik keressük ezt a kötetet és egy éve nincs utánynomás:))

A koncertre Domit is bevittem (mint mindig), nem tiltakozott, úgy nézett ki, minden rendben lesz, de aztán mégis legörbült a szája (mint mindig): inkább menne Apával a piacra. Eszter vegyesen fogadta a muzsikát: amikor olyan dalok csendültek fel, amelyeket ismert, akkor jaj, de jó, máskor is jöjjünk, amikor valami líraibb, ismeretlen darab következett, jaj, de unom, legyen már vége. Mint mindig.

Ami viszont kicsit más volt, hogy én jóformán az egészből nem láttam semmit annak ellenére, hogy összesen kb. 10 órát töltöttem ott… Egy órát leszámítva, amikoris egy felnőtteknek szóló könyvbemutatóra ültem be, csakis gyerekprogramokon vettem részt és csakis gyermekkönyveket forgattam illetve vásároltam. Nem volt egy olyan félóra, hogy akkor most én egyedül, viszonylagos nyugiban végignézem a standokat. Ez hiányzott egy kicsit. De nagyon jól éreztem magam Eszterrel és büszke voltam rá.

Kaláka alulnézetből, az első sorból.

konyvvasar

konyvvasar2

Felpróbál egy balkezes bábot.

konyvvasar3

Király Kinga Júlia, Sikó-Barabási Eszter, Cseh Katalin, Horváth Zoltán, Zágoni Balázs és Makkai Kinga, a házigazda.

konyvvasar4

Iskolásdi avagy dicsekszem:)

Eszter, játék

Eszter egyre gyakrabban kéri, hogy iskolásdit játszodjunk. Talán az iskolaérettség első jelei? Hihetetlenül olvas, lassan már nemcsak a nagy nyomtatott betűs szavakat, hanem a kis nyomtatottakat is kisilabizálja, ír nagy nyomtatott betűkkel (természetesen helytelenül, de mindig rá lehet jönni, hogy mit akart) és ijesztően jól számol. Vagy csak én vagyok elfogult, s mindez természetes egy öt és fél évestől?

iskolasdi

Emellett még rajzórát “kell” tartanunk, éneket, románt és németet:) (Németül elmondja, hogy hogy hívják, hány éves, hány éves az öccse meg a szülei, számol, megnevezi a legtöbb színt, tud állatokat, testrészeket, gyümölcsöket, állatokat, dalocskákat.)

Ugye, nem kell mondanom, hogy mindez csak úgy ráragadt: senki nem ültette le a gyermeket írni, olvasni vagy szorzótáblát tanulni…

Csajos hétvége

Eszter, játék, ünnep

Talán ilyen még sose volt, hogy egy egész hétvégét kettesben töltsek Eszterrel. Alois és Domi Szigetre utaztak, mi, lányok maradtunk. Arra számítottam, pihentetőbb lesz egy gyerekkel (mint kettővel), de most, másfél nap elteltével inkább úgy fogalmaznék, hogy lasúbb, ráérősebb, de egyáltalán nem kevésbé fárasztó. Már másfél napja ráérünk. Sokat játszunk. Olyan sokat, hogy Eszter időnként magától elvonul a gyerekszobába, hogy akkor most ő babázna, hagyjam egy kicsit egyedül. Az elvonulások alatt én elvégeztem a legégetőbbeket, mint terítés, mosogatás. Főzni kettecskén főztünk, legalábbis részben – csirkecombot rendelt a hölgy szalmakrumplival.

Pénteken délután kimentünk a temetőbe, gyalog. Hősiesen menetelt Eszter, egyszer sem nyafogott, hogy elfáradt. Találkoztunk a szomszéd kisfiúval és apukájával, aki románul kérdezte, hogy nem félek a lányommal világítani menni, nem kérdezősködik-e a halálról. Mert az ő fiacskája annyit kérdezett, hogy ő nem tudta már, miket válaszoljon. Mi tagadást, ettől én is tartottam. De aztán elég könnyen megúsztam: Esztert egyelőre csak az érdekelte, hogy ki milyen betegségben, hogyan halt meg. Ezeket az objektív tényeket elmondtam, s innen tovább igazi gyermeki tapintatossággal nem kérdezősködött.

Szombaton vallásórára vittem, utána találkoztunk Csabi Tatával és Nagymamával. Azután meg bevásároltuk a megsütendő csirkecombot. Meg egyebeket.

Az estéink bulizással telnek:D Kapott Eszter Aloistól halloweenes ablak-dekorációt, s azóta halloweent akarja ünnepelni. Úgyhogy két napja a lakást díszítjük. Kiterítettünk sok fehér lepedőt ide-oda, lufikat öltöztettünk be szellemnek s megvilágítottuk őket elemlámpával, lett tökdekoráció és gyertyát is gyújtottunk. Papírból tököket, boszit vágtunk ki és ijesztő álarcokat, fekete cérnából pókhálóimitációt aggattunk fel a fehér felületekre. Halloweenes nasit is rágcsáltunk: chipset és vámpírfogazatot ábrázoló gumicukorkát. S ma reggel aztán felfrissítettem az ismereteimet netről a Halloweennel kapcsolatosan, s meséltem Eszternek a keltákról, Jack Oldfield legendájáról meg a gonosz szellemek elűzéséről. Hogy akkor már tudjuk azt is, hogy mit “ünnepelünk”.

halloween

Úgy gondolom, kellett nekünk ez az idő együtt. Eszter ma levonta a következtetést: “Mámá, te sokkal kedvesebb vagy velem, amikor Domi nincs itthon…”. Megálltam, elgondolkoztam. Igaza van. Csak módosítanék: kedvesebb vagyok vele (türelmesebb, mosolygósabb és ráérősebb), amikor kettesben vagyunk. Mert több időm van rá, kevesebb felé kell figyelni, nem kell sietni. Igazán őt tudom látni önmagában.

Azért persze hiányoznak a fiúk.. Eszter is naponta többször emlegeti őket, kérdi, még hányat kell aludni, hogy hazajöjjenek.  Azt mondja, még Domi is hiányzik neki…

Mond a Manó 37

beszédfejlődés, Eszter

Májusban, lipinkázás közben: “Vigyázz rám, nehogy összetörjed a legszebb gyermekedet! S a legokosabbat!”

Július 28-a, Szovátán lovagló huszárruhásokat látunk: “Eszter, ezek olyanok, mint János Vitéz.” Eszter: “Csak élő emberek.” :D

Meglát egy banánhéjat a ringlófa ágán: “Né, bajusza nőtt a fosos szilvának!”

“A Coca Cola egészségtelen, Még én sem iszom olyat!” (Mamaián, augusztus 6-án)

Augusztus 20-án az autóban, Budapest fele, már türelmetlen, hogy nem érkeztünk még meg: “Ne szomoríts, Tátá, mert a füledbe sírok!”

Augusztus 25-én: “Dominik, te egy okozott kellemetlenség vagy!”

“Mi van elgörbedve?” (október 11.)

Október 17-én, az Aquaserv melletti alagútban, autóban, fejünk felett épp elment egy vonat: “Szia, vonat! Rázakatoltál a Vackorra?”

Október 28-án reggel, kicsivel 8 előtt, a Vártemplom melletti forgalmi dugóban: ” Itt mindig elsüllyedünk az autótengerben!”

Domi dumál 5

beszédfejlődés, Dominik

Szörnyen lemaradtam a beszédfejlődésük írásbeli követésével. Valami morzsákat megpróbálok most megmenteni.

“Tölöljed le a ollomat, ékeskedik a takony rajta!‘” (október 27.)

Port töröl: “Mális hozom a olyan pét!” Hirtelen én sem értettem… = spray, azaz Pronto:D (október 11.)

Domi rendezi a polcon a könyveket: “Én a háttélbe tettem a nagyokat, a mászik télbe a kicsiket.” (ez is október 11-én hangzott el)

“Madzagom meg tekeleg mint Kövél Ellenől…” Magyarázat: A “Madzagom meg tekereg, mint kövér giliszta”-sor a Kerge ABC ”dz” hangról szóló versében van, a Kövér Ellenőr a Thomasos mesékből. (július 27.)

Párbeszéd Apával: “Látsz te valamit, Domi?” Válasz: “Hát nem sokat, de igen.”

Séta a Weekend felé: “Még biztos Nicu bácsi nem csuki le a solompót.” (július 8.)

Júniusban séta közben: “Hátha látunk egy hókotlót!… Jól van, akkol nem mondok hókotlót. Hátha látunk egy úthengelt.”

“Nagymamát és Csabi tatát biztosan szeletem.”

“A cicu micukák le tudják fetyelni a tejet.”

Kirándulunk: “Bemegyünk a sötét fekete erdőbe és keresgélünk egy macit.”

 

Anyaság: dalok, hangulatok

Uncategorized

Amikor Eszter pici volt és sokat aludt rajtam nappal kendőben, emlékszem, általában a számítógép előtt ültem, közben ment a GaGa. És akkoriban nagyon sokat adták Péterfy Bori Vámpír-ját. A “…nappal aludtam, éjjel éltem én”-t kimondottan találónak éreztem a helyzetünkre akkoriban…:)

Domi picikorából az maradt meg nagyon élesen, hogy három hónaposka volt, amikor szülinapra a friss Taxi-cdt kaptam, és éjféltájban napokon át fülhallgatóval, az ágyon elterülve ezt hallgattam:

A harmadik meghatározó zenei élményem anyaként egy gyerekdal, ez is románul. A gyerekek is szeretik, nekem viszont a tavalyi lillafüredi nyaralásunkat fogja mindenkoron eszembe juttatni… Ezért kedves nekem. Mert akkor volt új a cd, s rengeteget hallgatták az autóban.


Majd ha még eszembe jutnak mások is, azokat is beillesztem ide. Őrízze a blog a hangokat (is), ha az illat-konzerválást még senki nem találta fel…

Társasjátékok

Dominik, Eszter, játék

Mostanában társasjátékozunk, hárman:) Domi is élvezi már az egyszerűbbeket, Eszter pedig jobban tolerálja, ha Domi nem tart be egy szabályt, nem üli végig a partit stb. Ilyen esetben morgás nélkül befejezzük kettesben.

Azt hiszem, a kegkedvencebb a képes dominó: ezt öccs is végigjátssza szinte mindig.

tarsasjatekok3

Aztán ott van a micimackós kirakós, amelyet még akkor kapott Eszter Eriéktől, amikor Domi csak egyéveske volt. 5 kockával kell dobni, annyi puzzledarabot lehet venni, amennyit a kockák mutatnak abból a fajtából, ami nekünk éppen kell (tigrises, malackás stb.), es az nyer, aki hamarabb kirakja a tábláján lévő képet.

 tarsasjatekok4

Szeretjük még a majmos társast, amelyet Zongáéktól kaptunk. Egyszerű játék és gyors, ezt se unja meg Domi: mindenkinek van egy-két táblája, amelyre 5 (vagy 6?) – már nem emlékszem… – majomfigurát kell kigyűjteni. Ezek sötét (nem átlátszó) zacskóban vannak, mindenki sorra húzhat, ha a saját színű állatkáját húzta, felteheti a táblára s húz a következő játékos. Ha nem, odaadja a majmot annak, aki olyan színűt gyűjt és tovább húz, addig, amíg a saját színére bukkan. Az nyer, akinek a leghamarabb kigyűl az összes majma.

tarsasjatekok

Az évszakos társsajátékot, amelyet Eszter kapott Drusziéktól szülinapjára, rendeltetésszerűen még csak vele is játszottuk: a négy évszaknak megfelelő táblából ki lehet venni, puzzleszerűen, bizonyos elemeket, amelyeknek mértani alakzata van. Ezek az alakzatok vannak a dobókockán is. Amit dobtunk, azt beiileszthetjük. Az nyer, akinek hamarabb elkészül a képe.

tarsasjatekok2

 

Stone Hill-koncert

Dominik, Eszter, zene

A Jazzben voltunk gyerekkoncerten. Nagyon korán odaértünk, már kezdés előtt egy fél órával Eszter ott csücsült az első sorban és nagy izgalommal foglalta a helyet Druszinak és Rékának. Aztán mégsem sikerült jól a foglalás, mert utolsó pillanatban egy anyuka csak leültette oda a gyerekeit, Eszter meg szaladt hozzám sírva (én a szélen álltam). De aztán mi is lecsaptunk két szabad székre, s hárman is elfértek ott – főleg, hogy mindegyre felálltak táncolni. Eszter felhajtott 2 narancslevet , Domi is egyet, amikor őt is behozta Jutka néni. Ők eleinte a kenyérüzletbe mentek, de aztán csak meg lehetett győzni a fiunkat is, hogy bejöjjön. Nagyon tetszett neki, ment Eszterékkel táncolni is, örültem, hogy lassan-lassan ő is levetkőzi túlzott félénkségét.

Magáról a zenéről inkább nem nyilatkozom (hangosan:)), mert, ugye, nem én voltam a célközönség. Viszont azt csendben megjegyzem, hogy Halász Judit-koncerteken kimondottan jól szoktam szórakozni. Itt meg kb. a harmadik szám után teljesen kikapcsoltam, mint amikor valami rádió megy a háttérben.. Eszter kérdezgetett koncert után, hogy hallottam-e ezt meg azt a dalt… ööööö… nem, fogalmam nincs, miről beszélsz, kislányom… Szóval az én figyelmemet naaagyon nem kötötte le. S még Eszter is azt mondta, hogy túl hangos volt, pedig ő nem érzékeny az ilyesmire.

Az viszont nagyon érdekes volt, hogy Eszterrel mentem a Jazz mosdójába:) Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni:)

A koncert végén hirdettek valami gyerekbulit is, de amint pár perc múlva kiderült, ez azt jelentette, hogy mindenki átvonult a másik terembe, ahol még hangosabban rendes felnőtt zene dübörgött… Hát azt inkább kihagytuk és hazajöttünk, már amúgy is este hét óra volt.

Találtam egy kis ízelítőt, mindenki ítéljen maga:

Borünnep

Dominik, Eszter, séta

borunnep5

Drága polgármesterünk megint vigyázott őszi egészségünkre: alma, körte, must, bor, miccs, kakas, Balonache. Es kisvonatnak álcázott busz, ami vagy az Uniriibe vagy a Tudorba vitt. Kipróbáltunk mindkét útvonalat, hát nagy volt az időbeli különbség. A hosszabb útnak felét Domit átaludta (aznap nem aludt délben), Eszter is már unta visszafele.
De ráztuk magunkat holmi zenére, ettek miccset, kakast, vattacukrot (Eszter, Domi nem szereti). Itt volt a közelünkben, ha itthon voltunk, s nem ott, akkor is hallottunk kb. mindent, ami a színpadon elhangzott:)

borunnep4 borunnep2

 

borunnep3 borunnep

borunnep6 Eszter-készítette fénykép:)

Vendéglőben

Dominik, Eszter, vendéglő

Megint a Vácmánon, a Lyrában. Kellemes volt, őszi, melegecske, kevesen voltak, a beüvegezett teraszon ültünk, evett mindenki egész rendesen:) Háttérben a Paprika tv ment, dísztökökkel voltunk körülvéve. Eszter duzzogott egy kicsit, mert megkért, hogy kérjük meg a pincért, hogy az ő innivalóját ne töltse ki pohárba, merthogy ő szeretné kitölteni magának. Na, ezt a pincér félreértette, és töltött egy keveset. Akkor én az Eszter kérésére visszatöltöttem az egész levet az üvegbe. Erre a pincér elvitte a poharat. Mert azt hitte, nem kell nekünk. Aztán Alois hamar leszerelte Esztert, hogy sajna, ez most így történt, a pincért nem lehet forgatni, igyál üvegből. Ivott.

vacmanon vacmanon2 vacmanon3 vacmanon4

Hupikék Törpikék 2

Eszter, film

Nem tudom, mit gondolhattak rólam a kedves szülők az oviban meg az óvó néni, amikor szerdán délben Eszter elrikkantotta magát, hogy tudjátok, mi most moziba megyünk és előtte nem is fogunk ebédelni!…

Hát az úgy volt, hogy itt van Jutka néni, én rövid napos voltam, úgyhogy meg tudtuk osztani a gyerekeket. Eszterrel nem voltam moziban tán egy éve, a Csingilingi-nézés óta, úgyhogy bevállaltunk egy görbe napot:P A Hupikék Törpikék 2-t hétköznapokon csak egyszer vetítik délben kettő előtt tíz perccel, úgyhogy tényleg nem ebdeltünk, hanem a kezébe nyomtam Eszternek egy banánt, megitta az ovis tejét, s a moziban kakast is kapott, úgyhogy züllöttünk rendesen:D

Mondanom sem kell, hogy Eszter roppant élvezte a dolgot, a rajzfilmet is lelkesen végigültük (másfél órás); az külön hab volt neki a tortán, hogy az egész moziban senki nem volt rajtunk kívül. Nekem a rajzfilm nem tetszett annyira, mint a múltkori Csingilingi, de én nem vagyok jó mérce ebben, mert itthon se ülnék le önszántamból éppen rajzfilmet nézni. Nem tudom, hogy ez génfüggő-e (esetleg nemfüggő?), de emlékszem, gyerekkoromban nálunk sem Anyu volt az, aki bármikor lelkesen bekapcsolódott egy-egy rajzfilmnézésbe, hanem Apu. Szóval én szívesen megyek moziba rajzfilmért, mert élvezem, hogy a gyerek élvezi, de én nem élvezem annyira, hogy magamért is odamennék ezért.