Nem tudom, mit gondolhattak rólam a kedves szülők az oviban meg az óvó néni, amikor szerdán délben Eszter elrikkantotta magát, hogy tudjátok, mi most moziba megyünk és előtte nem is fogunk ebédelni!…

Hát az úgy volt, hogy itt van Jutka néni, én rövid napos voltam, úgyhogy meg tudtuk osztani a gyerekeket. Eszterrel nem voltam moziban tán egy éve, a Csingilingi-nézés óta, úgyhogy bevállaltunk egy görbe napot:P A Hupikék Törpikék 2-t hétköznapokon csak egyszer vetítik délben kettő előtt tíz perccel, úgyhogy tényleg nem ebdeltünk, hanem a kezébe nyomtam Eszternek egy banánt, megitta az ovis tejét, s a moziban kakast is kapott, úgyhogy züllöttünk rendesen:D

Mondanom sem kell, hogy Eszter roppant élvezte a dolgot, a rajzfilmet is lelkesen végigültük (másfél órás); az külön hab volt neki a tortán, hogy az egész moziban senki nem volt rajtunk kívül. Nekem a rajzfilm nem tetszett annyira, mint a múltkori Csingilingi, de én nem vagyok jó mérce ebben, mert itthon se ülnék le önszántamból éppen rajzfilmet nézni. Nem tudom, hogy ez génfüggő-e (esetleg nemfüggő?), de emlékszem, gyerekkoromban nálunk sem Anyu volt az, aki bármikor lelkesen bekapcsolódott egy-egy rajzfilmnézésbe, hanem Apu. Szóval én szívesen megyek moziba rajzfilmért, mert élvezem, hogy a gyerek élvezi, de én nem élvezem annyira, hogy magamért is odamennék ezért.