Lassan tisztességes anya lesz belőlem.

Nem tudok hajat vágni. Egyszer vágtam az Alois haját sok-sok évvel ezelőtt, hát, az eredmény olyan lett, azt mondtam, többet soha. Aztán levágtam egyszer pár centit az Eszter hajából – az nem nagy dolog. Eszternek kisebb korában az én fodrász nénim vágta a haját, most meg növeli a lány, úgyhogy csak egyenesíteni kell. Domit eddig Alois nyírta géppel, kb. háromhavonta, mindig Szigeten, mert ott a masina. Most, amikor legutoljára ott voltunk, valahogy ez a dolog kimaradt, s fiacskánk már enyhén szólva rendezetlenül nézett ki, úgyhogy a pénteki próbaovinap előtt azt mondtam, egy életem, egy halálom, én ezt a hajat levágom:) Kitartóan és hősiesen tűrte az alanyom, minden nyisszantásnál megkérdezvén, hogy kész van? A fürdőszoba úszott a hajtól a végén, este fél 10-kor porszívóztam, szóval a munkakörülmények megszervezésében még van hova fejlődnöm, de a végeredményre büszke vagyok! Persze, hogy egy fodrász elborzadna a műtől, de laikusnak gyönyörű, nem?:P

Akkora munkában voltunk – Eszter volt a fősegéd: tartotta az ollót, fésűt, mikor mit kellett, hozta a hajszárítót -, hogy magát az akciót eszembe se jutott fényképezni. Ahogy mostanában nagyon sok mindent nem. Sajnos.

Lassan tisztességes anya lesz belőlem – egyszer majd zoknit és harisnyát is fogok stoppolni… (Neem, azt már neeem!:D)