Még mindig kicsit fájó szívvel, mert szeretem a fürtjeit, de a rendezetlenséget azt nem, tehát megint itt volt az ideje. Apa jó és gyors munkát végzett, Eszter volt a lelkes közönség.
Még mindig kicsit furcsa nekem, hogy egy fiúcskának rendszeresen hajat kell vágni. Eszternek lobog a szép hosszú haja, fel sem tűnik, hogy közben eltelnek hónapok.
Elmentünk a betervezett Csipike-előadásra, hármasban. Kicsit tartottam tőle, hogy Domi kibírja-e, de csak az utolsó 5-10 percben kérdezte meg, hogy mikor lesz vége. Kicsit rosszul láttunk, mert előttünk egy magas apuka ült ölében lányával, aki az idő nagyrészében állt, de még így is nagyon élvezték mind a ketten, esetenként hahotáztak. Teltház volt és vastaps, érdemelten.
Csipike szülinapi tortája
Itthon Eszterrel lerajzoltuk Csipike erdejének térképét, míg Domi déli álmát aludta. A terv az, hogy ezt a térképet következő alkalommal Csipikének ajándékozza Eszter, mert ma sajnáltuk, hogy nem vittünk virágot a szereplőknek és mert természetesen lesz következő alkalom:)
A két szélső szélforgót sk készítettük. Kicsit még javítani kell a technikánkon, hogy jobban forogjanak.
…századik szülinapom-pom-pom-pom-pom-pom:D
Ma délelőtt, mielőtt még kizáródtunk volna a lakásból (mert beakadt a zár/kilincs), bábszínházban voltunk, interaktív babaelőadáson. Igen, ilyen is van, pár nappal ezelőtt jutott tudomásomra. 0-tól 4 éves korig ajánlják , mindkét gyermekünk jól szórakozott, Dominik kimondottan, a végén még kabátban is visszament megsimogatni az állat-szereplőket, akiket az előadás végén a néző gyerekekkel együtt fektettek le. Eszternek is tetszett, de a végén azért megjegyezte, hogy kicsit uncsi volt meg rövid – hát egy majdnem hatévesnek persze:) De közben azért ő sem ficánkolt, hogy menjünk már:)
Következő báb-programnak a Csipikét néztük ki magunknak. A Ludas Matyit se láttuk még, de márciusban többet nem lesz műsoron hétvégi napon.
Ja, és Dominik – saját bevallása szerint – ezután (is) csak mindig ingben megy bábszínházba. Melt Csabi Tata is ingben jál.
Hosszú ideig azon tépelődtünk, hogy Dominik talán nem hall jól, el kellene vinni kivizsgálásra. Merthogy valahányszor hozzászóltunk, mindig mindenre újból rákérdezett. Vonakodtunk orvoshoz vinni, reménykedtünk, hátha erre nincs szükség, hisz ő annyira sír még a kedves háziorvos néni neve hallatán is, hát még ha egy idegen kezére adnánk. Aztán nevetségesen egyszerű, ámde annál felszabadítóbb eset nyugtatott meg, hogy nincs baj: egy alkalommal a “tessék?”-re nem reagáltan, csendben maradtam. Mire Domi gond nélkül és magától megismételte, amit mondtam. Szóval a sok-sok tessékezése vagy puszta megszokás volt vagy… puszta megszokás:) S amióta észrevette, hogy nem ismételek meg mindent, amikor “tessék”-et mond, azóta jóval kevesebb a “tessék?”.
A másik kedvenc mondókája mostanában a “Menj ki!”. Ezt ugye, akkor mondja, ha dühös. Márpedig egy dacoló hároméves elég gyakran dühös:O Ő bizony fetreng még a földön is, ha kell. Szerencsére még ezidáig csak itthon a négy fal között lehettünk szemtanújai ilyen eseménynek.
Valamelyik reggel hálózsákban, a konyhában, az ölömben, hozzám bújva szajkózta, hogy menjek ki. Amikor megkérdeztem, hogy mégis hogy, ha ő az ölömben van, már ő is elvigyorodott:D