Category Archives: kultúra
K K K
A pörgés folytatódik
Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső bábszínészek szórakoztatták a gyerekeket. Profik voltak, mint mindig. A végén aláíratták a lurkók a csipikés plakátainkat:)
Ma Hannáékkal találkoztunk, a két csaj elemében volt.
Domi fűzfaággal kötözi biciklijét a hinta mellé.
Eszter reggel tudatosan öltözött, hogy az arany minta, amit kinézett, hogy az arcára festet, találjon:)
Ma már én is a karukra írtam a telefonszámomat, mert a frász kerülget ilyen tömegben, hogy valakit elveszítek. Pedig szófogadóak, nem panaszkodom, azt hiszem, ők is érzik, hogy most csak én vagyok, nincs mese.
Vida Ágnes: Anyapszichológia
A könyv sokat igér – alcíme: “Az anyai lélek szivárványa fogantatástól nagymamakorig”. A téma dicséretes – akkor is, ha a könyvben messze nincs annyi, mint ebben a mondatban.
Kíváncsi voltam a könyvre, a téma miatt is, és azért is, mert a szerző tanácsadói blogját olvasgattam, amikor a gyerekek kisebbek voltak.
Vannak nagyon pozitív részei a könyvnek, legalábbis voltak számomra, miközben olvastam. Kimond, leír olyan dolgokat, amelyeket eddig még így sehol nem olvastam . Például a gyenerációk közötti neveléskülönbségekről, hogy miért nézi furcsán a nagypapa, ahogy én nevelem a gyerekem. Hogy mikor önző egy anya és mi is az a válaszkészség. Hogy miért kell (ajánlott) ma szülőként tudatosabbnak lenni a gyerekkel kapcsolatos döntéseinkben, mint régen: mert nagyon sok az információ, a választási lehetőség, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy amit választani lehet, azt jó is választani. A kedvenc szavam a könyvből az “információdiéta” (a 239. oldalon):D
Elgondolkodtató tipológiát állít fel az anyákról és az anya-lánya-kapcsolatról. Érdekes, hogy anya-fiú tipológia viszont nincs. Ahogy nincsenek lábjegyzetek sem, van viszont wikipédiára-utalás és elég sok redundancia- hát ezek mind nem teszik az írást túl szakszerűvé…
Összességében azt gondolom, hogy a szerző nem tudott igazán egyensúlytartóan lavírozni aközött, hogy akkor most egy tudományos munkát ír vagy ponyvát a nagyközönségnek. Olyan finomvegyes sikeredett. Ettől eltekintve nem bánom, hogy elolvastam, még így, ki tudja, hány gyermekneveléssel kapcsolatos könyv után is mondott újat, ha csak kidolgozatlan gondolatok formájában is. Mindenképpen hasznos olvasmány lett volna az első gyerek születése előtt.
Ja, és a nagymamakorról egyáltalán nincs szó a könyvben. Csodálkoztam is volna, hogy a szerző, aki még maga sem nagymama, hogyan tudhatja, hogy mi van egy anyából nagymamává is vált nő lelkében.
(Vida Ágnes: Anyapszichológia, KIsmamablog Kiadó, 2014.)
Borítókép innen: http://www.anyapszichologia.hu/
M. Kácsor Zoltán: Garázs bagázs
Domi új kedvence a munkagépekről szóló mesesorozat, amelynek eddig két kötete jelent meg: az Egyes Markoló és a Taknyos Traktor.
Dobos bácsi-koncerten
Vasárnap délután elmentünk a gyerekekkel hármasban a Vásárhelyi Rádió stúdiótermébe a Dzseztán együttes koncertjére, amelyben az óvodai dobos bácsi dobol:) Becsületes nevén Hána László, igazi tartalmas ember és zenész, a gyerekek imádják, még Domi is dobol már, pedig az elején be se akart menni a terembe a foglalkozás alatt.
Szóval végigültük az egy órás koncertet, Domi is! Egyszer voltunk kint a mosdóban. És a Varázséneket is hallottuk, ami a Laci bácsi szerzeménye és tudják az ovis gyerekek is:)
A kisebbik szőke fejecske középen Eszter az első sorban:)
Gyereknap
Reggel már várta őket a konyhában az ajándék: két könyv – Eszternek a Már iskolás vagyok Janikovszky Évától, Dominak a Taknyos Traktor M. Kácsor Zoltántól. Dominak azóta szinte minden este azt olvassuk, és Eszter is addig az új könyvét kérte, míg a végére nem értünk.
Délelőtt a Védem által szervezett kövesdombi gyereknapozásba kapcsolódtunk be. A Mátyás király álruháit néztük meg a Maros Művészegyüttes előadásában, utána meg szétnéztünk az előcsarnokban szervezett gyerektevékenységek között. Végül két hajtogatott lufival és egy varázspálcával tértünk haza. Arcfestést is szerettek volna, de nagyon sokat kellett volna várni, ez most egy másik, sokkal lasúbb hölgy volt…
Domi kérésére készült fénykép
Ludas Matyi
Ismét bábszínházban voltunk, ezúttal egy valódi bábelőadáson. Ez talán nem kötötte le őket annyira, mint a Csipike, valószínűleg a bábok miatt. Eszterrel a darab végéig találgattuk, hogy vajon melyik hang melyik bábszínészé, s a hatból háromra jól tippeltünk:) Dominikot a díszletváltozás nyűgözte le: Nézd, mámá, megy ki a fa! Pár nap múlva aztán az ovival is látták ezt az előadást. Domit nagyon foglalkoztatta, hogy de miért is kellett Döbrögit megverni.
Piros-fekete
Csütörtökön tartottak a kövesdombi óvodák egy vetélkedőt, amelyen népi gyermekjátékokat mutattak be a csoportok. A Cinege is “fellépett”:)
Gyönyörű volt azt a sok gyereket székelyruhában látni, anyaként fényes délelőtt munkahely helyett szemtelenül ott lenni Eszterrel, fényképezni, videózni, gyönyörködni. Egy második díjat is bezsebeltek ám a sok jóérzés mellé.
Könyvtári könyvek
Mostanában megint többet jártam a könyvtárban (saját érdekemben), s akkor már be-benéztem a gyerekrészlegre is. Négy könyvet vettem ki nekik legutóbb, hát három belőle telitalálat volt. Domi a Kobak-mesékre cuppant rá (nem is emlékeztem, hogy ennyi autós mese van benne), a Barniék telére persze mindeketten lecsaptak, Eszter meg ráharapott Lázár Ervin stílusára, pedig azt hittem, magas lesz még neki. Remélem, egyszer már összejön a közeljövőben, hogy velük együtt menjek a könyvtárba, s Eszternek már belépőt is csináltatnék.
Csipike, újra
Nagyon tetszett nekik, nekünk a múltkor, hát ismét elmentünk és kiviteleztük a tervet, miszerint virágot adnak a szereplőknek. Még három rajzot is készítettek, és annyira, de annyira édesek voltak, amikor felvonultak a színpadra és mindent szép komótosan és szertartásosan átadtak, Eszter segített Dominak, a színészek meghatódtak, szólt a taps, hogy csak gyönyörködtem bennünk. És örülök, hogy elfelejtettem fényképezni. Egyetlen katt volt csak, amikor már szaladtak ki a bábszínészek, és legszívesebben ezt a fényképet berámázva kitenném a falra, s nyugdíjas koromban még egy fejlődésregényt is írnék róla, hogy így, így legyen mindig – inkább ennyi maradjon meg a kintből és annyi sok a bentből, amennyit ma én ott kaptam, láttam és éreztem.
Alma
Kicsit késve hallottuk, hogy az Alma együttes koncertezik a Kultúrpalotában pénteken, és már csak a korábbi időpontra (16 órától) kaptunk jegyet, és csak a magasságban (balcon stanga). Mindkét gyerek három napig extázisban: Megyünk Alma-koncertre! Domi szerint: Megyünk Dodó-maci-koncertre! Drága fiunk pénteken délben tisztességesen le is feküdt, el is aludt, fel kellett költenem, nehogy elkéssünk, de nem volt baj, készségesen és széles vigyorral ugrott, amikor meghallotta, hova az a nagy sietség.
A helyszínen aztán rövid időn belül megállapítottuk, hogy fent sem hallani, sem látni nem lehet jól, és Eszter a színpad előtt akart ugrálni, úgyhogy lementünk. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy a második sor szélén egy úriember átadta a helyét Dominak meg nekem, Eszter meg, ugye, úgysem akart leülni. Innen aztán buli volt a javából:) Domi egyre a Dodó-macit várta, amit aztán nem énekeltek:( Úgy látszik, nincs még a 10 éven aluliaknak kellő koncertkultúrája, mert nem tapsolták vissza a művészeket. Ami drágáink azonban otthonról egy-egy rajzzal felszerelve jöttek, hogy azt odaadják az énekes bácsinak. Eszter simán felment a színpadra, be a kulisszák mögé, megkereste őket, odaadta a rajzát, aztán jött ki Domi után is – éppen egy tévéstáb interjút készített az együttessel, láttam, hogy Eszteréket is lefilmezték, amint átadták a rajzukat (Buda Gábor ott nyomban meg is nézte őket), de nem tudom és nem is követtem, hogy melyik adón voltak láthatóak.
Kifele menet vásároltunk két Almás polót – mert Eszter kinőtte a régit, Dominak meg nem volt. Hát a legényke hiúbb, mint a lány, azóta éjjel-nappal a kukacos trikójában van, és persze azzal megy holnap oviba is:) A múlt héten a képen látható piros autós blúzot alig tudtam lecsenni egy fél napra róla, hogy kimossam. Eszterrel ilyesmi nem volt. Még…:P
Csipike
Elmentünk a betervezett Csipike-előadásra, hármasban. Kicsit tartottam tőle, hogy Domi kibírja-e, de csak az utolsó 5-10 percben kérdezte meg, hogy mikor lesz vége. Kicsit rosszul láttunk, mert előttünk egy magas apuka ült ölében lányával, aki az idő nagyrészében állt, de még így is nagyon élvezték mind a ketten, esetenként hahotáztak. Teltház volt és vastaps, érdemelten.
Csipike szülinapi tortája
Itthon Eszterrel lerajzoltuk Csipike erdejének térképét, míg Domi déli álmát aludta. A terv az, hogy ezt a térképet következő alkalommal Csipikének ajándékozza Eszter, mert ma sajnáltuk, hogy nem vittünk virágot a szereplőknek és mert természetesen lesz következő alkalom:)
Állatkert a bábszínházban
Ma délelőtt, mielőtt még kizáródtunk volna a lakásból (mert beakadt a zár/kilincs), bábszínházban voltunk, interaktív babaelőadáson. Igen, ilyen is van, pár nappal ezelőtt jutott tudomásomra. 0-tól 4 éves korig ajánlják , mindkét gyermekünk jól szórakozott, Dominik kimondottan, a végén még kabátban is visszament megsimogatni az állat-szereplőket, akiket az előadás végén a néző gyerekekkel együtt fektettek le. Eszternek is tetszett, de a végén azért megjegyezte, hogy kicsit uncsi volt meg rövid – hát egy majdnem hatévesnek persze:) De közben azért ő sem ficánkolt, hogy menjünk már:)
Következő báb-programnak a Csipikét néztük ki magunknak. A Ludas Matyit se láttuk még, de márciusban többet nem lesz műsoron hétvégi napon.
Ja, és Dominik – saját bevallása szerint – ezután (is) csak mindig ingben megy bábszínházba. Melt Csabi Tata is ingben jál.
Népdalvetélkedő
Eszter újból énekelt, ezúttal székelyruhában, életében először, ami éppen akkora jelentőséggel bírt számára, mint maga a dalolás:)
Szerény anyai véleményem szerint szebben, tisztábban énekelt, mint múltkor, de ezúttal is harmadik helyezett lett, pedig más versenyzőknek, akiket ismertünk az előző versenyről, gyengébb napjuk volt. Ezt nem azért írom, mert feltétlenül nyerni mentünk oda. Nem is ítéltem volna oda én sem Eszternek az első helyet, de a másodikat igen. Azért találom a helyzetet említésre méltónak, mert most még nem észleli a gyerek, de talán pár év múlva már neki is nehéz lesz a szíve attól, hogy beskatulyázzák. Hogy ha ugyanaz az énektanár van újra a zsűriben és nagyjából ugyanazok a versenyzők mérettetnek meg újra, akkor az eredmény is kb. ugyanaz lesz, a tényleges teljesítménytől függetlenül. Meg is mondták, hogy azt küldték tovább, akiben látták a fejlődés lehetőségét. Vagyis nem azt, aki aznap a legjobb volt.
Persze mosolyogtunk, jókedvünk volt és büszkék voltunk:) Eszter szegény megkérdezte, hogy akkor most ő utolsó lett-e. Mondom, dehogy, a harmadik. Hát nem csak az első három hely számít? Hát nem:D
