Plussz Rumini-játszótér Budapesten
Category Archives: játszótér
Vallásórások
Két alkalommal mi vittük Drusziékat is vallásórára, s ez külön kalandnak számított. Eszternek természetesen, de nekem is, mert egyik alkalommal három gyermeket felügyeltem, másodszor pedig négyet:) Azonkívül, hogy az utcán jó lett volna polipkarokat növesztenem, hogy mindenkit kézen tudjak fogni, semmi gondom nem volt ezzel a helyzettel. Derekasan álltam a sarat akkor is, amikor egyik leányzó feltétlenül chipszet akart vetetni velem a főtér közepén:D
Szóval szép a nagycsalád. Pár órára mindenképpen:P
480 km oda-vissza
Dédis hétvége
Szombaton délután somiztunk, thomaszozni is szerettünk volna, de eleredt az eső, és tudod, Mámá, a sofőrbácsi azt mondta, nem mehet Thomas vizes síneken, mert csúszik! Azóta minden reggel úgy kelünk, hogy na, ha ma nem esik, felmegyünk csak Thomasszal utazni.
A römi vasárnap volt, ismét az idő szorított be lakásba, de így is nagyon jó volt. Három adag fagyit ettek a gyerkőcök aznap, köhöm-köhöm…:)
Nosztalgia
Ma, hétfőn, Pünkösd lévén, szabadnapom volt. Óvó néninek is elvileg, de arra kért, ha tehetjük, vigyük ma be neki a nagy, iskolába készülő gyerekeket, hogy nyugodtan készülhessenek az évzáróra. Így kaptam egy délelőtött kettesben Domival. Mint a régi szép időkben. Csak most már egy nagyobb gyerekkel kellett múlatnom az időt a játszótéren, ami még sokkal de sokkal élvezetesebb volt! Homokoztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, lipinkáztunk, krétáztunk, banánt vettünk-ettünk, futóbicikliztünk, szappanbuborékot fújtunk. (A csúszdázáson és futóbiciklizésen kívül tényleg én is mindent végigcsináltam:))
És nem volt nyafogás, hiszti, testvérharc. Egyszerűen jó volt nekünk.
És ki ne hagyjam még azt a fontos információt, hogy pelus nélkül voltunk kint:)
Aztán délben hazajöttünk, ebédeltünk és a balkonon készítettem kuckós fekhelyet, hátha akkor alvás is lesz. Hát nem lett:( (Mostanában Domival azt a periódust éljük, amikor már nemigen akar délben aludni, viszont ha nem teszi, akkor estefele kezelhetetlen.)
Képes Sziget
Hétvégén
Malomkert
Móka
A szív hete
Buli
Krisztiánnal és tortával
Csirkecombbal
Forgó hazafele
Elméláz
Wir hätten Dich sonst sehr vermisst:)
13-án este nagyon vártuk haza Tátát a messzi Suceavából, de későn érkezett, s épp két perccel villanyoltás után hallottam a kulcsot a zárban. A gyerkőcök nem, s én nem szóltam, mert tudtam, hogy akkor még órákig nem lenne alvás. Az ünneplés amúgy is megvárt minket, a hűtőben lapult a torta, a kisasztalon az ajándékok, nagy gonddal becsomagolva a gyerekek által, sok rajz, virág Nagymamáéktól.
Reggel költ Domi, félálomban kérdem tőle, látta-e, ki jött haza az éjjel. Nem, mondja. Visszaküldöm a gyerekszobába, hogy ott kell lennie Tátának, nézze meg (Eszter mellettem volt, feltételeztem, hogy Alois az éj leple alatt bevándorolt egy kényelmesebb fekhelyre). Jön ki Domi elkeseredve, hogy „Tátá nem makimajom!” Erre már én is feltápászkodom, hogy mi van? Alois tényleg sehol, az embernagyságú plüss majom fekszik a matracon. Megoldás = Apa a fürdőben volt:D
Na, ez az a torta, amire azt illik mondani, hogy a szándék a fontos… Kissé laposra sikeredett… Merthogy én nem szeretem a piskótát, s mindig kísérletezem valami mással. Ez itt éppen a Sacher torta alaplapja lett volna, ha megnőtt volna. Időm már nem volt még egyet sütni:( De azt mondták, az íze jó.
A reggeli után a Somira mentünk, rég nem voltunk ott. Esőt is kaptunk, de szerencsére, csak rövid ideig. Teáztunk is. Meg körhintáztunk.
Délben a fiúk aludtak, aztán vendéglőben folytattuk laza napunkat. Bár a tavalyi Apa-szülinapi vendéglőzésünkről nem voltak túl jó emlékeink, egyszer-kétszer egy évben bepróbálkozunk alapon a Vácmánon kötöttünk ki. Hát le a kalappal, hogyan tudnak a dolgok egy év alatt jó irányban változni. Igaz, ehhez az is kellett, hogy kellőképpen kiéhezett gyerekeket vigyünk étterembe:P Domi még meggyőzni is hagyta magát, hogy etetőszékbe tegyük. Mind a ketten rendesen fogyasztottak, az idő 80%-át ülve töltötték, mi a felnőttek egyszer sem kellett felugráljunk miattunk, nyugodtan táplálkoztunk. Ezt is megértük:)
Isten éltessen, lieber Tátá! Zum Geburtstag viel Glück!