Category Archives: rendezvény
Forgatag
Könyvvásár és Halász Judit
Tökfesztivál
Critical Mass
Sulis évzáró “la Cercul Militar”
A helyszínt már nem is kommentálom, de a látott tartalmakat muszáj. Főleg a mikházai előadás után, hát nem tudtuk Aloisszal, hogy sírjunk vagy kacagjunk. Négysoros versikéket mondtak az iskolások, már aki el tudta mondani, mert az osztály fele belesült. Igaz, hogy német szövegek voltak, de a tanító néni kb. másfél hónappal azelőtt hazaadta megtanulni.
Énekeltek is, de mindvégig úgy, hogy számítógépről ment a dal, oszt ők karaokéztak – ismételten, már aki tudott, aki nem, az tátogott, aki azt sem, hát azt sem.
De a legjobb az egészben az utána következő pizzázás volt közösen a szülőkkel és a tanító nénivel. Valahogy olyan szerencsétlenül helyezkedtem, hogy mind apák mellé kerültem, akiket nem is ismertem. De a baj nem az volt, hanem … jaj, el kell képzelni “A” tipikus román férfit (ez most nagyon sztereotíp lesz, de nem tudom visszafogni magam, elnézést…) rövidnadrágban, polóban, kidudoró sörpocakkal, idióta vigyorral az arcán. “Ce szérbáré frumoászö o foszt! Bíné kö n-á foszt páuzö. Kö á foszt szkurtö.”
Csemetéik eközben szedték szét a pizzázót, eltörtek pár poharat, repültek a szalvéták, pizzaszeletek asztal alatt és felett, sírás ordítás, evőeszközökkel csörömpölés. A régi tanító néni szerint eddigi 18 év praxisa alatt ilyen neveletlen generációval még nem volt dolga.
Vége van. Tapasztalatot szereztünk. Jót is, rosszat is.
Ovis évzáró Mikházán
Senki ne kérdezze, hogy miért ott. Főleg ne tőlem, mert konzervatív vagyok és nem értem, hogy minek kell már ovis gyermeknek is máshonnan elballagni, mint az oviból. De – amint látjuk -, ez csak nekem kérdés, mert minden más szülő lelkesen támogatta az ötletet.
Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.
Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)
Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.
Tánc
Maifest
Azaz Schulfest, mert addig halasztották (az iskolában), ameddig vége lett májusnak, úgyhogy át kellett keresztelni az összeröffenést. Kész vicces volt, hogy egyszer életünkben, amikor a saját lányunk is szerepelt, azaz német táncot táncolt a Schiller iskola udvarán ez alkalomból, már a város másik végéről autóztunk oda. Eszter csecsemőkora óta tanui vagyunk – akarva-akaratlanul – ennek a bulinak. Volt, amikor zavart a félnapos zaj (mindig vasárnap van), volt, amikor mi is benéztünk az udvarra járókelőként séta közben és beültünk valamelyik sátorba barkácsolni (amikor Kati is ott volt tancinéni és Domi még meg sem volt születve).
Eszter ügyes. MIndent tud seperc alatt, amit tanítanak neki. Szász néptáncot is úgy rop, ahogy én soha nem is fogok. Dominak is tetszett az ünnepség, mert nyert a tombolán egy társasjátékot. Frau Moni is ott volt a kisfiával.
Gurul az óvoda
Megint volt biciklis felvonulás egyszer az oviban, talán június elején – olyan rég nem írtam, nem tudom a pontos időpontokat. Annyi maradt meg az egészből, hogy Domi nagyon szófogadatlan volt és nem maradt Eszter és Óvó néni mellett a felvonulás alatt, mint ahogy megbeszéltük. Én nem biciklizem, főleg nem tömegben, Alois nem tudott jönni, gyalog kísértem őket. Hát a drága fiacskámat egyszer csak a csapatot vezető rendőr autó mellett(!) látom. Hát jövőre ezt a dolgot vagy apájukkal fogják lezavarni vagy kihagyjuk.
Esküvő Szatmáron
Bicikliztek, megfagytunk
Táncos karácsony
Sok gubanc és izgalom társult ehhez a táncos ünnepséghez. Eszter meghívta a tanító nénijét és az óvó nénit is, az előbbi rögtön szólt, hogy nem fog tudni jönni, óvó néni meg az előadás előtt vagy két órával… Meg se mondtam Eszternek, gondoltam, hátha nem veszi észre, csak ha már minden lejárt. Mire azonban átöltöztettem a lányomat a kulisszák mögött, s én is leültem a nézőtéren, óvó néni is megérkezett, valahogy átszervezte a programját. Hát nagy volt az öröm, Eszter meg se tudta végül, hogy úgy nézett ki, nem fog jönni.
Baj volt ap iros ruha körül is. November táján ki kellett fizetni érte 80 lejt, plussz 10et éremre, 20at Mikulás-csomagra, Jutka fizette ki, én akkoriban nem tudtam vinni Esztert táncra, szóval fel voltunk háborodva rendesen, hogy talán beszélné meg a kedves tanárnő előbb a szülőkkel a dolgokat, s ne állítson kész tények elé, egy bodyt meg egy falatnyi műanyag szoknyát olcsóbban is be lehet szerezni. Ez nem volt elég ruha-témából: utolsó próbán, előadás előtt egy nappal Eszter nagy elkeseredve mondta, hogy az ő ruhája még nem készült el, de másnapra meglesz. Előadás előtt fél órával: nincs meg a bodyja. Csak egy olyan ici-pici, hogy ejsze még Dominak is kicsi lett volna. MIkor már kezdett beletörődni, hogy ő egyedül fehér blúzban lesz, mégiscsak került egy body.
Az előadás szép volt, csak épp a saját lányomat nem láttam túl sokat. Két csoportos táncban volt benne, mindkétszer a hátsó sorban. Merthát magas. De azért meg lehetett volna oldani, hogy a sorok közben cseréljenek helyet vagy a csoportot osszák kettőbe s kétszer adják elő ugyanazt a táncot. Na, de a tanárnő csak 21 éves, majd belejön.
Eszter el volt ragadtatva az egésztől, hogy még érmet és oklevelet is kapott. Domi is örült nagyon, mert a végén ő is kapott csomagot, pedig nem is számított rá. (Megtanulta ugyebár az iskolában, hogy amikor Eszter szerepel, csak ő kap ajándékot.) Otthon, este legóból épített kuckót a nagyszoba közepén, amelybe betette a frissen kapott édességeit. Azóta se ette meg őket, eszébe se jutnak, de akkor nagyon-nagyon örült.
Weihnachtsmarkt
Idén újból megadatott nekünk. Nem tudtunk Aloishoz menni ősszel, ezért megegyeztünk, hogy az adventi időszakban ruccanunk. Stuttgart mellett laktunk, Kornwestheimban, kedves barátoknál. Imígyen lakhely szempontjából sokkal jobb volt nekünk, mint két évvel ezelőtt Dortmundban: meleg, családias fogadtatás, késő estébe nyúló beszélgetés barátokkal, nevetéssel, nem beszélve arról, hogy Laci milyen remekül játszott a gyerekekkel.
Weihnachtsmarktot kettőt láttunk, a stuttgartit és a barokk ludwigsburgit. Gyönyőrűnek találtam, főleg a ludwigsburgit – vagy most csak befogadóképesebb voltam? Tény, hogy sok minden szépet láttam, amit hazavittem volna, máskor csak mi szájnak ingere, hatott meg:) Gazdagabbak lettünk sok csészével és egy lakásdekorációs darabbal.
Voltunk a Ritter Sport csokimúzeumban is, ami cuki kis múzeum. A kölni Lindt Csokimúzeumnál kisebb, ezért kevésbé fárasztó. A kiállítás megtekintése ingyenes, a csokibolt bámulatos:) Ez itt a reklám helye volt:D
Alois el akart vinni Tübingenbe is, hogy megmutassa, hol lakott kilenc hétig, de sajnos, Eszter füle közbeszólt: hazaindulásunk előtti napon Eszter lázas volt, levert és fájt a füle:( A repülőutat is szinte végig átaludta hazáig, aznap estefele már mentünk is az ORL-re. Fülgyulladás a javából, antibiotikum, otthonülés.
A repülőút sokkal simább volt, mint legutóbb, senki nem hisztizett a biztonsági őv miatt meg semmi miatt. Annál inkább a vonaton, buszon. .. Sokat utaztunk három nap alatt, az az igazság, kifársztottuk őket. Még mindig a Vackorral a legjobb nekünk, csak úgy nem elég három nap egy ilyen kirucchoz.
Szép volt, igazi adventkezdet.
Sok könyv
Megint élvezet volt velük ott lenni és megint én voltam az, aki egy idő után hazatereltem a csemetéket. Szerintem ők időtlenül képesek lettek volna mesét hallgatni és könyveket nézegetni. És ez nagyon jó.
Volt új Babóca és Maszat Doktor és Vuknak a harmadik része (nem is tudtam, hogy létezik) és Barniék és Bori (nagyobbaknak való regényformában is), akinek fogorvoshoz kell mennie (nálunk is aktuális épp a jövő hétre) és először ül repülőn és természetesen Findusz.
Sven Nordqvist Pettson és Findusz-sorozatáról már rég készültem írni. Mert egyszerűen zseniális – szerintem. Az egész könyv, úgy, ahogy van. A gondolat, a történet, a rajzok! Manapság sok jó meseillusztrátor van, de ezek a rajzok! Ezeket látni kell. Amint folyamatában ragadja meg a cselekvést és így lehet egy oldalon öt Pettson és hat Findusz, amit a gyermekek és én is persze, roppant élvezünk. És minden oldalon van nem egy felfedeznivaló csalafintaság, hanem minden olvasási alkalomra egy újabb. Olyasmi, hogy a fa tulajdonképpen egy murok, meghogy a mukláknak (házi manók) is van fakukcójuk a fa tetején és piros magasssarkúban van a tyúk, ágya előtt az ólban pedig csörgő lóg, merthogy épp kikeltek a tojások… Szóval érték a javából.
Ja, hogy kicsoda Pettson és Findusz? Pettson egy öregember, aki egyedül él mindaddig, míg szomszédassszonyától nem kap ajándékba egy macskát. Akihez aztán annyit beszél, míg meg nem tanul az is embernyelven kommunikálni. Sokszor olyan a viszony az öreg és a macska között, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Ők is kirándulnak, horgásznak, krumplit ültetnek, zajlik a mindennapi élet és a macska mindennek részese.
A történeteket Csépányi Zsuzsanna fordította, az ő munkáját is csak dicséret illetheti. Szóval ez a gyerekkönyvek lege minálunk és azt hiszem, ez nem időszakos. Mert érték van a rajzokban is, a történetekben is, a szövegformálásban is. Szeretjük nagyon!
Csernik Szende Lábita-Színházáról (lábbal bábozik) már nem tudnék így lelkendezni. A koncepciót jónak tartom, hogy az élő székely mesét akarja eljuttatni a mai gyerekekhez, viszont a hölggyel szemben, így első találkozás után, vannak fenntartásaim. Kissé türelmetlenül fogadta azt a tényt, hogy a nézőtéren több volt a kisebb gyerek, iskoláskor alatti, akit ez a típusú mesélés nem tudott annyira lekötni, ígyhát nem volt síri csend a teremben. Az ő kérésére nem voltak leoltva a lámpák a nézőtéren, lehet, ez is megzavarta a kicsiket. Egy apukát nagyon be akart vonni a mesélésbe, többször rászólt, hogy mutogassa már azokat a székely hegyeket, vagy éppen mit kellett (volna)… Hát nem tudom, felnőtt embereket miért kell ilyen helyzetbe hozni, én tuti nem díjaztam volna. Szegény apa csak elkísérte a gyerekét, miért volna neki muszáj bohóckodnia, ha nem érez hozzá késztetést?!
Domi háromszor kérdezte meg, hogy vége van-e már… Szóval, azt hiszem, ebből nem kérünk repetát.