Category Archives: utazás
Balaton 2016
Plussz Rumini-játszótér Budapesten
K K K
Torockó
Bucsinon
Még több Balaton
Révfülöpön újra
Tiszta, de nagyon, sok gyerekprogram, amit esetenként a felnőttek is élvezhetnek (én szerettem polót festeni, zöldségből állatokat, figurákat, járműveket készíteni, táncolni a táncházban), jó strand. És szeretünk sátorozni és idén is volt miben, hála Robiéknak, bár a miénknek felét ma se találjuk. Feltétlenül beszerezzük a Balatóniai kalandregényt. És jövőre Alois és Eszter biciklit is visznek:) Domi egyes egyedül, nővérétől függetlenül szerzett barátokat:) Bár lehorzsolta szinte az összes térdét és könyökét, de nagyon csúnyán, ő is visszatérne.
Köszönjük, Apa. (Télen sem felejtem el:))
Bâlea
Bukarest
Imádjuk a parkjait!
Utolsó képen Eszter új biciklije, amelyet útban hazafelé vettünk. Az üzletben elszégyelltem magam, mert Domi is kipróbált egy biciklit és az elején fogalma sem volt, hogy kell pedálozni… Neki még soha nem volt pedálosa… Most megkapta az Eszter régijét:)
Ovis évzáró Mikházán
Senki ne kérdezze, hogy miért ott. Főleg ne tőlem, mert konzervatív vagyok és nem értem, hogy minek kell már ovis gyermeknek is máshonnan elballagni, mint az oviból. De – amint látjuk -, ez csak nekem kérdés, mert minden más szülő lelkesen támogatta az ötletet.
Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.
Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)
Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.
Esküvő Szatmáron
Elköltözve
Halogattam ezt a bejegyzést, s még most se biztos, hogy itt az idő megírni. Persze, a körülmények is segítenek a halogatásban, mert amolyan elkényeztetett állapotok után, hogy a vécén is internet volt 24 órán át, most nem az van. Ezen a héten kezdtem el valami békefélét érezni errefelé. Hogy bizony nem valahol nyaralunk-telelünk, hanem itt lakunk, kérem szépen, s hiába tűnik úgy, hogy lassan haza kéne menni. Most csend van és sötét. Ja, áram az lenne:), csak függöny nincs még, én meg egy utcafelőli szobában pötyögök, úgyhogy jobb nekem a félhomályban. Persze közben csendben sírom vissza a laptopomat is – szegény a szervízben -, mert neki világító billentyűzete van, a bátyuskájának meg nem, de nyilván nagyon jó, hogy most ezt is használhatom.
Domi alszik már, Eszter sítáborban, élete első három napján és éjszakáján nélkülünk és nagyszülők nélkül, óvó nénikkel. Menni akart, hát engedni kellett, nem olyan, mint én voltam, s ez jó.
Szeretem a mosogatógépet és a gardróbot. Hogy nem kell minden alkalommal összecsukni a vasalódeszkát és eltenni a vasalót. És szeretem a cinkéket, akik nálunk táplálkoznak az etetőből. Nem szeretem a “nagyságot” és a töméntelen sarat az udvaron. De még nyilatkozom hónapok múlva: blokkos énemnek biztos kell egy fél év, míg ezt mind megszokja.
A gyerekek szeretik az udvart, a teret, és amikor véletlenül azt mondom valamire, hogy ja, az még otthon van, az Aleeán, akkor kijavítanak, hogy de hát itthon vagyunk!!…
Weihnachtsmarkt
Idén újból megadatott nekünk. Nem tudtunk Aloishoz menni ősszel, ezért megegyeztünk, hogy az adventi időszakban ruccanunk. Stuttgart mellett laktunk, Kornwestheimban, kedves barátoknál. Imígyen lakhely szempontjából sokkal jobb volt nekünk, mint két évvel ezelőtt Dortmundban: meleg, családias fogadtatás, késő estébe nyúló beszélgetés barátokkal, nevetéssel, nem beszélve arról, hogy Laci milyen remekül játszott a gyerekekkel.
Weihnachtsmarktot kettőt láttunk, a stuttgartit és a barokk ludwigsburgit. Gyönyőrűnek találtam, főleg a ludwigsburgit – vagy most csak befogadóképesebb voltam? Tény, hogy sok minden szépet láttam, amit hazavittem volna, máskor csak mi szájnak ingere, hatott meg:) Gazdagabbak lettünk sok csészével és egy lakásdekorációs darabbal.
Voltunk a Ritter Sport csokimúzeumban is, ami cuki kis múzeum. A kölni Lindt Csokimúzeumnál kisebb, ezért kevésbé fárasztó. A kiállítás megtekintése ingyenes, a csokibolt bámulatos:) Ez itt a reklám helye volt:D
Alois el akart vinni Tübingenbe is, hogy megmutassa, hol lakott kilenc hétig, de sajnos, Eszter füle közbeszólt: hazaindulásunk előtti napon Eszter lázas volt, levert és fájt a füle:( A repülőutat is szinte végig átaludta hazáig, aznap estefele már mentünk is az ORL-re. Fülgyulladás a javából, antibiotikum, otthonülés.
A repülőút sokkal simább volt, mint legutóbb, senki nem hisztizett a biztonsági őv miatt meg semmi miatt. Annál inkább a vonaton, buszon. .. Sokat utaztunk három nap alatt, az az igazság, kifársztottuk őket. Még mindig a Vackorral a legjobb nekünk, csak úgy nem elég három nap egy ilyen kirucchoz.
Szép volt, igazi adventkezdet.
480 km oda-vissza
Balaton
Volt aztán mégis:) Extragyorsan, minden – tél, nyár, hegy, fürdőzés – hat nap alatt. Mivel utolsó pillanatban alakult ki, hogy mikor hol leszünk, balatoni szállást nem sikerült előre foglalnunk, ígyhát a révfülöpi kempinget néztük ki célpontul. Nem jártunk rosszul: este 11 után valahány perccel estünk be, még épp beengedtek, kellemes volt a strand, abszolút gyerekbarát, parti fitness, este ki mit tud a gyerekeknek, jó kaja a vendéglőben, tiszta mosdók – másfél napig ki se dugtuk a lábunkat a táborból. A gyerkőcök nagyon élvezték a sátorban alvást, nem volt esti nyafogás, hogy kell tej, jaj, el tudok-e aludni stb. Ilyen szempontból le a kalappal a gyerekeink előtt, nagyon jól alkalmazkodtak mindenféle körülményhez, mindenért lelkesedtek. (Arról inkább máskor, hogy az autóban mit bírják piszkálni egymást…) Az is nagyon tetszett Eszternek, hogy végre a gyerekek magyarul beszéltek és bárkivel barátkozhatott, akivel akart.
Még főztünk is - paprikás kruplit:) Nem esett nehezünkre eljönni, mert óriási vihar és zuhé kerekedett csütörtökre, úgyhogy meg se álltunk a budaörsi IKEAig, ahol mi szem szájnak ingere – gyerekek kocsit toltak, játékokat, foteleket próbáltak ki, svéd húsgolyót ettek, en nyugodtan bámultam a konyhabútorokat, és gazdagabbak lettünk két lámpával, két fürdőszobaszőnyeggel, egy szett kisvasúttal (amiben az alagút a lényeg), egy focilabdával, néhány pohárral és csészével. Hajnali 4 után gurultunk be a blokk elé, amikoris éppen eleredt (aznap ki tudja hányadszorra…). Úgyhogy még szundikáltunk vagy 20 percet, míg ki tudtunk bújni az autóból és fel tudtunk jönni.
Tanulságok:
1.Jó gyerekekkel kempingezni, egy sátortábor sokkal több élményt nyújt nekik, mint mondjuk egy kibérelt ház.
2. A nomád életmód közel sem követel annyi rend tiszta ruhát, mint amennyit én összecsomagoltam.
3. Nagyon izgi egy héten belül telet is, nyarat is érezni!
4. Alois nagyon jó soför:P
