Category Archives: zene
Zongora
Mióta Művészetibe jár Eszter, van zongoránk. Egyelőre jó viszonyban van vele a lány, persze, néha noszogatni kell, hogy gyakoroljon minden nap. Jövő héten lesz az első audíciója:)
K K K
Dobos bácsi-koncerten
Vasárnap délután elmentünk a gyerekekkel hármasban a Vásárhelyi Rádió stúdiótermébe a Dzseztán együttes koncertjére, amelyben az óvodai dobos bácsi dobol:) Becsületes nevén Hána László, igazi tartalmas ember és zenész, a gyerekek imádják, még Domi is dobol már, pedig az elején be se akart menni a terembe a foglalkozás alatt.
Szóval végigültük az egy órás koncertet, Domi is! Egyszer voltunk kint a mosdóban. És a Varázséneket is hallottuk, ami a Laci bácsi szerzeménye és tudják az ovis gyerekek is:)
A kisebbik szőke fejecske középen Eszter az első sorban:)
Alma
Kicsit késve hallottuk, hogy az Alma együttes koncertezik a Kultúrpalotában pénteken, és már csak a korábbi időpontra (16 órától) kaptunk jegyet, és csak a magasságban (balcon stanga). Mindkét gyerek három napig extázisban: Megyünk Alma-koncertre! Domi szerint: Megyünk Dodó-maci-koncertre! Drága fiunk pénteken délben tisztességesen le is feküdt, el is aludt, fel kellett költenem, nehogy elkéssünk, de nem volt baj, készségesen és széles vigyorral ugrott, amikor meghallotta, hova az a nagy sietség.
A helyszínen aztán rövid időn belül megállapítottuk, hogy fent sem hallani, sem látni nem lehet jól, és Eszter a színpad előtt akart ugrálni, úgyhogy lementünk. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy a második sor szélén egy úriember átadta a helyét Dominak meg nekem, Eszter meg, ugye, úgysem akart leülni. Innen aztán buli volt a javából:) Domi egyre a Dodó-macit várta, amit aztán nem énekeltek:( Úgy látszik, nincs még a 10 éven aluliaknak kellő koncertkultúrája, mert nem tapsolták vissza a művészeket. Ami drágáink azonban otthonról egy-egy rajzzal felszerelve jöttek, hogy azt odaadják az énekes bácsinak. Eszter simán felment a színpadra, be a kulisszák mögé, megkereste őket, odaadta a rajzát, aztán jött ki Domi után is – éppen egy tévéstáb interjút készített az együttessel, láttam, hogy Eszteréket is lefilmezték, amint átadták a rajzukat (Buda Gábor ott nyomban meg is nézte őket), de nem tudom és nem is követtem, hogy melyik adón voltak láthatóak.
Kifele menet vásároltunk két Almás polót – mert Eszter kinőtte a régit, Dominak meg nem volt. Hát a legényke hiúbb, mint a lány, azóta éjjel-nappal a kukacos trikójában van, és persze azzal megy holnap oviba is:) A múlt héten a képen látható piros autós blúzot alig tudtam lecsenni egy fél napra róla, hogy kimossam. Eszterrel ilyesmi nem volt. Még…:P
Népdalvetélkedő
Eszter újból énekelt, ezúttal székelyruhában, életében először, ami éppen akkora jelentőséggel bírt számára, mint maga a dalolás:)
Szerény anyai véleményem szerint szebben, tisztábban énekelt, mint múltkor, de ezúttal is harmadik helyezett lett, pedig más versenyzőknek, akiket ismertünk az előző versenyről, gyengébb napjuk volt. Ezt nem azért írom, mert feltétlenül nyerni mentünk oda. Nem is ítéltem volna oda én sem Eszternek az első helyet, de a másodikat igen. Azért találom a helyzetet említésre méltónak, mert most még nem észleli a gyerek, de talán pár év múlva már neki is nehéz lesz a szíve attól, hogy beskatulyázzák. Hogy ha ugyanaz az énektanár van újra a zsűriben és nagyjából ugyanazok a versenyzők mérettetnek meg újra, akkor az eredmény is kb. ugyanaz lesz, a tényleges teljesítménytől függetlenül. Meg is mondták, hogy azt küldték tovább, akiben látták a fejlődés lehetőségét. Vagyis nem azt, aki aznap a legjobb volt.
Persze mosolyogtunk, jókedvünk volt és büszkék voltunk:) Eszter szegény megkérdezte, hogy akkor most ő utolsó lett-e. Mondom, dehogy, a harmadik. Hát nem csak az első három hely számít? Hát nem:D
Stone Hill-koncert
A Jazzben voltunk gyerekkoncerten. Nagyon korán odaértünk, már kezdés előtt egy fél órával Eszter ott csücsült az első sorban és nagy izgalommal foglalta a helyet Druszinak és Rékának. Aztán mégsem sikerült jól a foglalás, mert utolsó pillanatban egy anyuka csak leültette oda a gyerekeit, Eszter meg szaladt hozzám sírva (én a szélen álltam). De aztán mi is lecsaptunk két szabad székre, s hárman is elfértek ott – főleg, hogy mindegyre felálltak táncolni. Eszter felhajtott 2 narancslevet , Domi is egyet, amikor őt is behozta Jutka néni. Ők eleinte a kenyérüzletbe mentek, de aztán csak meg lehetett győzni a fiunkat is, hogy bejöjjön. Nagyon tetszett neki, ment Eszterékkel táncolni is, örültem, hogy lassan-lassan ő is levetkőzi túlzott félénkségét.
Magáról a zenéről inkább nem nyilatkozom (hangosan:)), mert, ugye, nem én voltam a célközönség. Viszont azt csendben megjegyzem, hogy Halász Judit-koncerteken kimondottan jól szoktam szórakozni. Itt meg kb. a harmadik szám után teljesen kikapcsoltam, mint amikor valami rádió megy a háttérben.. Eszter kérdezgetett koncert után, hogy hallottam-e ezt meg azt a dalt… ööööö… nem, fogalmam nincs, miről beszélsz, kislányom… Szóval az én figyelmemet naaagyon nem kötötte le. S még Eszter is azt mondta, hogy túl hangos volt, pedig ő nem érzékeny az ilyesmire.
Az viszont nagyon érdekes volt, hogy Eszterrel mentem a Jazz mosdójába:) Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni:)
A koncert végén hirdettek valami gyerekbulit is, de amint pár perc múlva kiderült, ez azt jelentette, hogy mindenki átvonult a másik terembe, ahol még hangosabban rendes felnőtt zene dübörgött… Hát azt inkább kihagytuk és hazajöttünk, már amúgy is este hét óra volt.
Találtam egy kis ízelítőt, mindenki ítéljen maga: