Category Archives: látogatóban
Balázs születésnapja
Esküvő Szatmáron
Szenteste
Dominik átaludta az istentiszteletet meg a gyerekek karácsonyi műsorát, akárcsak előző nap a karácsonyi koncertet a Kultúrpalotában. Ki volt nagyon fáradva az utóbbi napokban, szegényke.
Eszter ügyesen mondta a versét, nagyon kevés gyakorlás után, én annyi idő után felét se tudtam a szövegének, pedig együtt tanultuk.
A templomból az Aleeára mentünk haza, s kissé csalódottak voltak a gyerekek, hogy nálunk még nem járt az angyal. Mondták, biztos majd reggel jön, sok volt a dolga. Aloisnak megmelegítettem a spagettit, ami ebédről maradt, a gyerekek megették a chipszet és a pufulécet a templomi csomagból – szép kis karácsonyi Festessen… Aztán Eszternek “jutott eszébe”, hogy menjünk a telekre, lehet, az angyal azt hitte, már elköltöztünk… És aztán tényleg, 24-e lett az a nap, amikor először itt aludtunk, és többet nem az Aleeán, a következő napokon se.. csak pakolni, rámolni, csomagolni jártunk vissza, ma aztán a bútorainkat is elhozták. De még nem búcsúztuk el a lakástól, még sokmindenünk ott van.
Szóval Szenteste nagy volt aztán az öröm, amikor itt várt a karácsonyfa! Megállapították, hogy nincs rajta kakas (pedig fel volt fűzve idejében, csak Alois a nagy rohanásban elfelejtette feldobálni), sem szaloncukor (azt egészen addig a pillanatig senki nem vette észre.. teljesen kiment a fejünkből, hogy az is jár egy tisztességes karácsonyfára..:))
Eszter sikongatott (a szó szoros értelmében), amikor a Monster High babáját kibontotta. Az egyéb MH-os dolgoknak is nagyon örült: könyvborítónak, órarendnek, tetkónak.
Domi Bobbá vált azon az estén (=Bob, az ezermester): sok szerszámot kapott és egy elemes fúrógépet. Azóta büszkén megy Alois nyomdokaiban egész nap, hogy mit is kell akkor ők szereljenek:P
Átjött Nagymama és Csabi Tata, és Sárginya is, és ettünk tisztességes karácsonyi vacsorát is:) Akkor még nem sejtettük, hogy Csabi Tata pár óra múlva rosszul lesz, és Nagyival a sürgősségin töltik az éjszakát.. Hátborzongató… Istennek hála, jobban van.
Másnap meglátogattuk Dédit és Sárginyát, Erikáék is többször voltak nálunk. Ezek a találkozások hozták el az igazi karácsonyi hangulatot.
Réka szülinapja
Ezen a szülinapon Domi is rajta lett a kanapés gyerek-fotón, hajlandó volt önszántából felmászni a többiek mellé:)
Ezen a szülinapon meghívott is volt, a Stone Hill együttes frontembere a kisfiával, akik muzsikáltak, együtt énekeltek és mondókáztak a gyerekekkel. És borotvahaboztak:)
Ezen a szülinapon megint finomak voltak a torták.
Ezen a szülinapon megint alkalmam volt pihenni és felüdülni.
Ezen a szülinapon a gyerekek újra jól érezték magukat.
Szülinapok
Amióta az iskola megkezdődött, öt gyermekzsúrra kaptunk meghívást, ebből hármon meg is jelentünk. Az egyiken, a Zongáén és a Zalánén, amelyiken szívesen ott lettünk volna, az esküvő miatt nem voltunk, egy másikat pedig a minap betegség miatt mondtunk le – a gyermekek valami hányós vírust szedtek össze, én “csak” meg vagyok hűlve.
A maradék három szülinapot két csoportra oszthatjuk: az “új” szülinapok (osztálytársaké) és a “megszokott”, a Druszié. És itt korántsem állja meg a helyét az új=feltétlenül jó, szokásos=unalmas párosítás.
A két osztálytárs, két román kisfiú szülinapján sokan voltak, az egész osztály meg volt hívva, legtöbb vendég a nevét sem tudta a másiknak. Az egyik egy játszóházban zajlott, másik egy pizzázóban bohóc meghívottal, aki szórakoztatta a gyerekeket. Nos, Eszter többé-kevésbbé jól érezte magát, voltak kisebb incidensek a nyelv miatt – pl. a bohóctól kígyót szeretett volna lufiból, de az félreérette a șarpet sabie-nak… A zene annyira bömbölt, hogy alig hallottuk egyymás szavát és a hatéves ünnepelt megkérdezte tőlem, hogy nem az ő telefonja van-e véletlenül a kezemben…
Drusziéknál a meleg családias hangulat közepette Domin kitört az apahiány meg a fáradtság s oltári hisztit vágott le, nem akart a kanapéra ülni, hogy rajta legyen a csoportképen, aztán az volt a baj, hogy ő miért maradt ki belőle, aztán miért megyünk haza, de menjünk mégis azonnal… Szóval mozgalmas bulik voltak. Isten tartsa meg az ünnepelteket.
480 km oda-vissza
Babalátogatóban Adélnál
Kicsi pufók, aranyos, ennivaló! Eszter haza akarta hozni:)
Kedvenckép
… a legútóbbi szigeti látogatásról:
Húsvét idén
Minden évben felmerül az a gondolat, hogy már ideje volna otthon maradni húsvétkor és hagymányokat teremteni minálunk is, illetve fenntartani. Aztán mindig az lesz belőle, hogy eljövünk Szigetre, mert a hagyományok itt vannak: szentelés hajnalban, vajbárányka, (csoki)tojáskeresés a kertben, locsolkodás a rokonoknál. Mi Vásárhelyen hiába várnánk a locsolókat, az a pár rokon, aki a városban van, nem jár locsolni, hozzám azóta nem jön senki, amióta elmentem egyetemista koromban (az, hogy visszajöttem, nem tűnt fel senkinek:)), Eszterhez meg még nem jönnek a kortársak. Bár az idén már Eszter is megjegyezte, hogy mikor maradunk már otthon húsvétkor, hogy haza hozzon nekik a nyuszika valamit. Szóval ugyanezek a gondolatok átmentetnek jövőre is.
Kaptak két plüssnyuszit is, aminek a vártnál jobban örvendtek, rögtön elkezdtek szerepjátékozni a fűben, édes kettesben, nagy egyetértésben. Domi este megkérdezte: “A húsvéti nyuszi műanyagból van?“:P
Kecskeetetés Katóéknál és lent a kedvenc idén-húsvéti képem, a locsolás maga:
Sárginyánál, Nóriékkal
Nehéz volt lefényképezni őket- mindig mozgott valaki:) Jól játszottak, igazi beleéléssel. Megállapítottuk, hogy a két lány hasonló temperamentumú, Domi hozzájuk képest nyugis. És azt is, hogy a norvég nyelv hasonlít a németre. De azért nem költöznék Norvégiába, én fázós vagyok. Alois nem. És messze van. Most még ritkábban fogunk találkozni?
És köszöntük szépen a vacsorát:)
Isten éltessen, Csabi Tata!
Így készült a non plus ultra ajándékba. Közben elrohantam szülői estre az oviba s a végeredményt már nem fényképeztem le.
Ebből kifolyólag a fényképezőgép is itthon maradt, íme két ultragyenge kép az ünneplésről. A gyerkőcök olyan jól érezték magukat, alig lehetett hazaindulni.
Hanna 6 éves lett
A január betegeskedve telt. Három hétig senki sem volt teljesen egészséges családunkban. Így Eszter és Dominik nem mehettek el a Hanna (ovistárs) születésnapjára sem, játszóházba. A bánatot enyhítendő, egy hét múlva, amint jobban lettek, meghívattuk magunkat meglátogattuk Hannáékat otthonukban.
Kedves kis játszódélután volt, mini tortákkal. Jó volt látni, hogy más gyerekes család sem fér a játékoktól egy kicsi lakásban, s ez nem feltétlenül egyenlő a rendetlenséggel:P
Teknősök
Rokoni látogatás alkalmával kerültünk újra állatközelbe. Még Domi sem félt a békáktól, bátran megfogta őket, Eszter hordozta is őket a tenyerében. És elújságolta a nagynénjének, hogy Mámá nemcsak a teknősöket nem szereti, hanem a többi állatot sem…
Azért van ilyen hírem, mert nem szeretnék háziállatokat… Még egy kutyát sem… Mea culpa. Hogy miért? Nem érzek magamban szabad vegyértékeket arra, hogy még egy állatot is gondozzak, ne adj isten, többet. Legalábbis jelenleg. És az sem szimpatikus kilátás, hogy majd házhoz legyél kötve miattuk. De ez is egy olyan érzés, vélemény, kívánság, állásfoglalás vagy mi a mai társadalomban, mint az, ha valaki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne gyereket. Inkább ne beszélj ilyesmiről, mert furcsán fognak rád nézni.
Meg aztán úgyis biztos lesz egyszer legalább egy kutyánk. Majd a házban. Mert jó a gyereknek. Kialakul a felelősségérzete attól, hogy az apja majd takarítja-eteti az állatát. És mert kb. mindenki szeretne majd egyet – engem kivéve.
Koloszváros
Hej, még mindig olyan város! Még karácsonyi-vásáros-bögréje is van, bezzeg.
Vasárnap délben felkerekedtünk. Eredetileg nekem volt mehetnékem. S ha már az idén nem jutottunk el Dortmundba, de még Szebenbe sem, hát akkor lett légyen Kolozsvár.
Először barátokat látogattunk, akik ebédre vártak.
Utána irány a Főtér – Eszternek korcsolyázás volt ígérve. Nagy nehezen az is összejött: éppen jégtakarító szünetre érkeztünk, sokat kellett várni, késő volt és hideg. De Eszter rendületlenül kiállta a korcsolyakölcsönző hosszú sorát (Aloisnak kellett a topán, Eszternek van saját), szóval kiérdemelte. Mi addig bementünk a két másik gyermekkel a Kárpác-cukiba melegedni. (Még mindig nem árulnak fondantot.)
Már mindenki nagyon-nagyon fáradt volt, mire hazaindultunk. Éjjel fél 11 tájban értünk haza, reggel alig lehetett ébreszteni őket. Na, de egyszer ezt is megengedi magának az ember, vagyis a család:)
Jó volt:)