Igazán jól sikerült péntek délután volt, még soha ilyen hosszan és jó kedvvel nem báboztunk. (Megvallom, én nem rajongok a bábozásért…) Kettesével “szerepeltünk” felváltva, a harmadik volt mindig a néző. Eszter már egészen jó sztorikat talált ki, Domi is leste el tőlünk a jobb szófordulatokat.
Minden reggel egy ilyen rajzot készítünk Domival az oviban. Autó, fa cseresznyékkel és almákkal, napocska, virág s még valami, amit aznap rendel hozzá sebtiben: macika, madár, hóember, repülő stb. Ezután fel kell betűcimkézni az elemeket, ki hol van vagy micsoda. A szereplők: Domi, Eszter, Mámá, Tátá, Jutka, Nagyi, Agytata, Csabi Tata, Óvó néni, Dadus Néni, Régi Dadus Néni, Maci, Hóember, esetleg Findusz.
Ha ez megvan, összehajtogatjuk, beteszi az autós zsebbe, megpuszil és mosolyogva szalad az ablakhoz integetni:P Egyik reggel Óvó néni bekötötte a szemem, hogy lássuk, már úgy is le tudom-e rajzolni a képet:D Hát a hóember keze akkor kissé nem volt a helyén…:P
Nem is tudom, minek nevezték el idén hivatalosan ezt a fáin rendezvényt. Őszi, szüreti, bor-? Még a Főtéren volt amilyen volt a kirakodóvásár – nyilván ott is lehetett a kézműves termékek mellett bőven giccset is találni – Domi meg akarta vetetni velem hazánk zászlóját papírból…, de a Ligetben hogy mi volt?! Szub orcsé kritikö. Balonache még Balonache, bár neki se tudom, mi köze városunkhoz (a tengerpartra jobban talál, egyezzünk meg), de az órákon át fülsiketítően bömbölő curájzene délután műanyag ugrálóvárakkal, eldobigált szeméttel, popcornnal és csőcselékkel – ez ám az igényes mulatozás!
PS: Domit azért fényképeztem mostanában többet, mint Esztert, mert egyre-másra maga kéri a kattintást…
A hagyományos, az oviban. Amikor lustább és fáradtabb anyáknak lehet mélán sütkérezni a napon, míg a szorgosabbak-lelkesebbek tökproduktumokat faragnak és míg a gyermekek jól érzik magukat a szabadban, megszokott környezetben, pajtásokkal és szülőkkel körülvéve.
Az utolsó kép speciell a Domi kérésére született, bár az előtte lévő készítmény nem az ő csoportjuk műve. Az utolsó előtti felvétel igen, a földön lévő, középső tökből dió-egerek bújnak ki:P
Két alkalommal mi vittük Drusziékat is vallásórára, s ez külön kalandnak számított. Eszternek természetesen, de nekem is, mert egyik alkalommal három gyermeket felügyeltem, másodszor pedig négyet:) Azonkívül, hogy az utcán jó lett volna polipkarokat növesztenem, hogy mindenkit kézen tudjak fogni, semmi gondom nem volt ezzel a helyzettel. Derekasan álltam a sarat akkor is, amikor egyik leányzó feltétlenül chipszet akart vetetni velem a főtér közepén:D
Szóval szép a nagycsalád. Pár órára mindenképpen:P
Amióta az iskola megkezdődött, öt gyermekzsúrra kaptunk meghívást, ebből hármon meg is jelentünk. Az egyiken, a Zongáén és a Zalánén, amelyiken szívesen ott lettünk volna, az esküvő miatt nem voltunk, egy másikat pedig a minap betegség miatt mondtunk le – a gyermekek valami hányós vírust szedtek össze, én “csak” meg vagyok hűlve.
A maradék három szülinapot két csoportra oszthatjuk: az “új” szülinapok (osztálytársaké) és a “megszokott”, a Druszié. És itt korántsem állja meg a helyét az új=feltétlenül jó, szokásos=unalmas párosítás.
A két osztálytárs, két román kisfiú szülinapján sokan voltak, az egész osztály meg volt hívva, legtöbb vendég a nevét sem tudta a másiknak. Az egyik egy játszóházban zajlott, másik egy pizzázóban bohóc meghívottal, aki szórakoztatta a gyerekeket. Nos, Eszter többé-kevésbbé jól érezte magát, voltak kisebb incidensek a nyelv miatt – pl. a bohóctól kígyót szeretett volna lufiból, de az félreérette a șarpet sabie-nak… A zene annyira bömbölt, hogy alig hallottuk egyymás szavát és a hatéves ünnepelt megkérdezte tőlem, hogy nem az ő telefonja van-e véletlenül a kezemben…
Drusziéknál a meleg családias hangulat közepette Domin kitört az apahiány meg a fáradtság s oltári hisztit vágott le, nem akart a kanapéra ülni, hogy rajta legyen a csoportképen, aztán az volt a baj, hogy ő miért maradt ki belőle, aztán miért megyünk haza, de menjünk mégis azonnal… Szóval mozgalmas bulik voltak. Isten tartsa meg az ünnepelteket.
