Igazán jól sikerült péntek délután volt, még soha ilyen hosszan és jó kedvvel nem báboztunk. (Megvallom, én nem rajongok a bábozásért…) Kettesével “szerepeltünk” felváltva, a harmadik volt mindig a néző. Eszter már egészen jó sztorikat talált ki, Domi is leste el tőlünk a jobb szófordulatokat.

Bogyó és Babócából minálunk manapság az a kis füzet az érdekes, amely a Bábkönyv melléklete és bemutatja, hogy hogyan is készültek a bábok meg a mese díszletei.

Megpróbáltuk mi is Bogyót, Babócát és a hozzájuk tartozó házakat megalkotni. Hát nagyon nehéz volt, éjszakába nyúlóan alkottam, ők is segítettek (nem éjszaka:)), s elkészültek az első kezdetleges darabok. Természetesen még sok tervünk van:) De ezzel párhuzamosan most éppen Paci-családot is rendeltek, Domi meg szeretné a Domi-könyvet negyedik születésnapjára, merthogy Eszter is akkor kapta az övét… Szóval ősztől felmondok és barkácsműhelyt nyitok:P

Nyalókás Paci csónakban – Apa műve

Egy használaton kívüli lepedőre festegettünk vízfestékkel kora délután még pizsamában:D

Paci és Nyuszi divatbemutatója.

A ruhákat Jutkával horgolták

Avagy ice cube painting. Sok helyen van róla info a neten, már nem tudom pontosan, végül melyik ötletet loptam el. A lényeg az, hogy jégkockatartót – mi a hűtőszekrény tojástartóját használtuk, mert jégkockaformánk csak zacskó van -, megtöltünk ételfestékes vízzel. Mélyhűtőbe tesszük 35-45 percre, kivesszük, beleszúrunk valami pálcikát (fagyis lenne a legjobb, mi nyárspálcát törtünk fel kisebb darabokra), visszatesszük. Amikor újra eszünkbe jut (ez nálunk kb. másfél nap múlva történt), elővesszük és szaporán mázolgatunk vele fehér papírra, míg el nem olvad:)

A két nyuszi tegnap született, teljesen spontánul. Eszter beteg (torokgyulladása van és napok óta lázas, ami neki nem szokása), így sokat ülünk bent és kínoz a tehetség:) De roppant élvezzük mindhárman, Domi is egész kitartó már az ilyen kézimunkázásokhoz. Kartont és pauszpapírt használtunk, a nyuszik mellé aztán ma mindenfélét rendeltek még.

Tetszik?:P

Erre is készülünk már, mondhatom, évek óta. Házilag gyurmát gyártani. Megint találkoztam egy szimpatikus recepttel, s mivel Domi éppen abban a fázisban van, hogy naponta két csomag plasztelint képes volna elhasználni (mert roppant nagy türelemmel összegyúr minden létező színt a felismerhetetlenségig, s a végeredményt nyugodtan ki lehet dobni), hát nekiálltunk volna megvalósítani. Kellett volna borkősav is a trutyiba. Utánanéztem: acid tartric, avagy Weinsäure. Arra kell, hogy a cucc ne penészedjen meg. Godoltam én, hogy nem lesz az olyan könnyű szerzemény, hogy az első üzletben leveszem a polcről, de amikor már több helyen voltunk, még a patikában is, s mindenütt csak néztek ránk, mint a lőtt medvére, hogy az mi s nem, fogalmuk sincs, hol keressem, akkor már megint kezdtem feladni a házi plasztelinfőzés ötletét. De olyan jól néztek ki azon a kreatív blogon! Meg amúgy se volt itthon más plasztelin. Itt-ott  írta a neten, hogy a citromsav is megteszi. Na, citromsó az volt itthon, azt tettünk bele. Nagyon jól gyúrható, színezhető, puha plasztelinünk lett, már egy hete elvan a hűtőben, köszöni, nem penészedik, már kétszer is elővettük:) És két csésze lisztből elég sok lett. Ételfestékkel színeztük. Szóval ajánluk jó szívvel a módszert olyan családoknak, ahol plasztelinfaló kisgyerekek élnek:D

A rózsa az Eszter tenyerén teljesen az ő ötlete volt. Lent egy bónusz-kép a papírból készített bohócsipkáinkról, amelyeket ma, vasárnap reggel 8 órakor rendelt tőlem a fiacskám… Már éjszaka felébredt és megkérdezte, hogy ugye, megcsináltam már, mert ő “Balonachésat” akar játszani:)

Évekkel ezelőtt már belebotlottam ebbe az ötletbe a neten, de aztán valahogy soha nem valósítottuk meg. Az az igazság, hogy sokkal bonyolultabbnak gondoltam a procedúrát. Aztán pár nappal ezelőtt, amikor egy fél órán belül háromszor vertük le a zsírkrétákat tartalmazó dobozokat a konyhában, azt mondtam, itt az idő:)

Már nem használatos zsírkréta-darabkákat szilikon sütőformákba kell rakni, be a lerbe és 6-8 percet melegíteni. Vigyázni kell, ne “süssük” túl sokat, mert akkor nem lehet majd festeni velük. Mi úgy jártunk, hogy az eleinte formákba tördelt zsírkréta-mennyiség kevésnek bizonyult, s amikor már azok szinte teljesen folyékonyak voltak, még adtunk hozzá és emiatt az alsó réteg túl sokat volt a lerben. Így most a krétáknak csak az egyik oldalával lehet írni. Sebaj, legalább most használjuk:) Mert szépek és újak lettek. Biztos egy fél éve rá se néztek a zsírkrétákra, a karióka volt a menő.