Monthly Archives: December 2014
Szenteste
Dominik átaludta az istentiszteletet meg a gyerekek karácsonyi műsorát, akárcsak előző nap a karácsonyi koncertet a Kultúrpalotában. Ki volt nagyon fáradva az utóbbi napokban, szegényke.
Eszter ügyesen mondta a versét, nagyon kevés gyakorlás után, én annyi idő után felét se tudtam a szövegének, pedig együtt tanultuk.
A templomból az Aleeára mentünk haza, s kissé csalódottak voltak a gyerekek, hogy nálunk még nem járt az angyal. Mondták, biztos majd reggel jön, sok volt a dolga. Aloisnak megmelegítettem a spagettit, ami ebédről maradt, a gyerekek megették a chipszet és a pufulécet a templomi csomagból – szép kis karácsonyi Festessen… Aztán Eszternek “jutott eszébe”, hogy menjünk a telekre, lehet, az angyal azt hitte, már elköltöztünk… És aztán tényleg, 24-e lett az a nap, amikor először itt aludtunk, és többet nem az Aleeán, a következő napokon se.. csak pakolni, rámolni, csomagolni jártunk vissza, ma aztán a bútorainkat is elhozták. De még nem búcsúztuk el a lakástól, még sokmindenünk ott van.
Szóval Szenteste nagy volt aztán az öröm, amikor itt várt a karácsonyfa! Megállapították, hogy nincs rajta kakas (pedig fel volt fűzve idejében, csak Alois a nagy rohanásban elfelejtette feldobálni), sem szaloncukor (azt egészen addig a pillanatig senki nem vette észre.. teljesen kiment a fejünkből, hogy az is jár egy tisztességes karácsonyfára..:))
Eszter sikongatott (a szó szoros értelmében), amikor a Monster High babáját kibontotta. Az egyéb MH-os dolgoknak is nagyon örült: könyvborítónak, órarendnek, tetkónak.
Domi Bobbá vált azon az estén (=Bob, az ezermester): sok szerszámot kapott és egy elemes fúrógépet. Azóta büszkén megy Alois nyomdokaiban egész nap, hogy mit is kell akkor ők szereljenek:P
Átjött Nagymama és Csabi Tata, és Sárginya is, és ettünk tisztességes karácsonyi vacsorát is:) Akkor még nem sejtettük, hogy Csabi Tata pár óra múlva rosszul lesz, és Nagyival a sürgősségin töltik az éjszakát.. Hátborzongató… Istennek hála, jobban van.
Másnap meglátogattuk Dédit és Sárginyát, Erikáék is többször voltak nálunk. Ezek a találkozások hozták el az igazi karácsonyi hangulatot.
Dominik négy éves
Megint nem teszek (hangulat)jeleket a cím után, mert minden jel odaférne. A felkiáltójel a legkézenfekvőbben, hogy jé már, aztán a kérdőjel, hogy hogy is lehet ez vagy a vessző, magyarázkodást megelőzendő, vagy akár a pont, mert visszafordíthatatlan.
Nem tudom a centijeit, csak azt, hogy 110-116os ruhákat hord, az alsóteste rövidebb, mint a felső, kilójait sem tudom, több. mint 17, már nehéz felemelni, ölben vinni.
Kombinált gombóc ő is: bújik, szeretnivaló, naponta többször jön és megkérdezi, hogy szeretem-e s akkor mondja, hogy ő is engem, én meg olvadok. De pont így úgy ki tud hozni a sodromból is, hogy utána szégyellem magam. Általában akkor van ez, ha fáradt. S persze ezt akkor, ott, a feszült pillanatban elfelejtem. Még mindig szereti, ha a napjai a megszokott módon zajlanak. Aludjon és egyen akkor, amikor szokott. Közötte, persze, lehet nyugodtan változatos az élet, de ha a nyugi s a kaja nem akkor volt, amikor kellett, hiszti van és nyűglődés. S szegénynek ilyen napokból kijutott mostanában költözés és ünneplés címén… Bocsánatot kérünk ezért, fiam.
Megszerette a spagettit!!! Ennek azért örülök annyira, 1. mert a kedvenc ételem, és egynél többször nem főzök ilyet egy évben, merthogy csak én szeretem, 2. talán ez annak a jele, hogy kezd letérni arról az útról, hogy ha Eszternek nem kell, akkor neki sem.
Az oviból Dórát és Rékát szereti a legjobban, őket meg is hívta a szülinapjára. Dórával szinte végig kettesben játszottak, Réka vegyült a nagylányokkal. A buli végén Dóra sírva ment el, hogy Domi miért nem mehet hozzájuk azonnal aludni:) De Regőt is szereti, Imrét és a kicsi Hunit.
A tortája (hóemberX2) az utolsó sütésem volt az aleeás kályhában… A gyerekzsúrja az első ittlétünk volt a Nagy Házban, de aznap este még nem aludtunk itt.
Elkészült a Domi-könyv is – hála Balázséknak, pedig még átadás előtt két nappal is azt hittem, hogy időszűke miatt már nem lesz semmi belőle. Néháyn szöveg sokat javult az Eszter meséihez hasonlítva, a rajzok viszont jóval összecsapottabbak lettek…
Isten éltessen sokáig, Dominik!
Ovis karácsony
Ez az ovis karácsony számomra kicsit furcsa volt. Alois viszont azt mondja, hogy eddig ez az ovis rendezvény tetszett neki a legjobban.
Azzal kezdődőtt, hogy a gyerekek elmondták a versüket, majd az óvó nénik elbábozták a karácsonyi történetet. Domi nagyon büszke volt magára és mi is rá, mert kiment óvó néni mellé és elmondta a versét, amit otthon nagyon rövid idő alatt tanult meg. (Nem tudom, hogy csak okos, mint a nővére, vagy minden kicsi gyerek ilyen fogékony:D) Igaz, hogy nagyon halkan mondta, de ahhoz viszonyítva, hogy a tavaly az ölömből nézte végig a többieket, nagyot haladt ő, a maga saját tempójában.
Utána átmentünk a másik terembe, ahol várt az előkészített adventi spirál. Ez annyit jelent, hogy ki volt rakva a földön egy spirál fenyőágakból, közében egy magaslaton, amelyet lepel borított, égett egy gyertya, a gyerekek meg egyenként egy-egy almába szúrt fehér gyertyával végigvonultak a kijelölt úton, meggyújtották a gyertyát, letették valahova a fenyőre és kivonultak. Mindeközben a szülők kellett, hogy énekeljenek gyímesi karácsonyi dalokat – a szövegeket megkaptuk, de a dalokat nem nagyon ismertük… Engem nagyon rossz érzés kerített hatalmába: a gyertya középen, magasan ravatalra emlékeztetett, a daloknak sirató dallama volt, az egész vontatottnak tűnt, sok idő eltelt, míg minden gyerek sorra került, a végén a társaság fele a folyosón volt, nem volt türelmük már. Persze, én se akarom, hogy a gyerekem kommersz dzsingöl bellszt énekeljen feltétlenül karácsonyi ünneplés címen, de valahogy ez sem jött be nekem. De, hangsúlyozom, ez csak személyes vélemény, sokmindenkinek tetszett.
Domi nagyon ügyes volt, nem gyúlt meg egyből a gyertyája, de kitartóan próbálkozott, míg sikerült, pedig senkitől nem kapott utasításokat. Eszter nem volt jó passzban, épp baj volt a gyomrával.
Táncos karácsony
Sok gubanc és izgalom társult ehhez a táncos ünnepséghez. Eszter meghívta a tanító nénijét és az óvó nénit is, az előbbi rögtön szólt, hogy nem fog tudni jönni, óvó néni meg az előadás előtt vagy két órával… Meg se mondtam Eszternek, gondoltam, hátha nem veszi észre, csak ha már minden lejárt. Mire azonban átöltöztettem a lányomat a kulisszák mögött, s én is leültem a nézőtéren, óvó néni is megérkezett, valahogy átszervezte a programját. Hát nagy volt az öröm, Eszter meg se tudta végül, hogy úgy nézett ki, nem fog jönni.
Baj volt ap iros ruha körül is. November táján ki kellett fizetni érte 80 lejt, plussz 10et éremre, 20at Mikulás-csomagra, Jutka fizette ki, én akkoriban nem tudtam vinni Esztert táncra, szóval fel voltunk háborodva rendesen, hogy talán beszélné meg a kedves tanárnő előbb a szülőkkel a dolgokat, s ne állítson kész tények elé, egy bodyt meg egy falatnyi műanyag szoknyát olcsóbban is be lehet szerezni. Ez nem volt elég ruha-témából: utolsó próbán, előadás előtt egy nappal Eszter nagy elkeseredve mondta, hogy az ő ruhája még nem készült el, de másnapra meglesz. Előadás előtt fél órával: nincs meg a bodyja. Csak egy olyan ici-pici, hogy ejsze még Dominak is kicsi lett volna. MIkor már kezdett beletörődni, hogy ő egyedül fehér blúzban lesz, mégiscsak került egy body.
Az előadás szép volt, csak épp a saját lányomat nem láttam túl sokat. Két csoportos táncban volt benne, mindkétszer a hátsó sorban. Merthát magas. De azért meg lehetett volna oldani, hogy a sorok közben cseréljenek helyet vagy a csoportot osszák kettőbe s kétszer adják elő ugyanazt a táncot. Na, de a tanárnő csak 21 éves, majd belejön.
Eszter el volt ragadtatva az egésztől, hogy még érmet és oklevelet is kapott. Domi is örült nagyon, mert a végén ő is kapott csomagot, pedig nem is számított rá. (Megtanulta ugyebár az iskolában, hogy amikor Eszter szerepel, csak ő kap ajándékot.) Otthon, este legóból épített kuckót a nagyszoba közepén, amelybe betette a frissen kapott édességeit. Azóta se ette meg őket, eszébe se jutnak, de akkor nagyon-nagyon örült.
Domi szülinapja az oviban
Fagyasztott tortát vittünk, amit Alois fogyasztás előtt még sütött is fél órát, finom volt, Domi is nagyon szerette. A palástot ezúttal én kaptam, Domi nem akarta magára ölteni:) Eszter örült, hogy egy órával hamarabb elhoztuk a suliból, az volt éppen az első napjuk az új tanci nénivel.
Óvó néninek is szülinapja volt, azt is ünnepeltük a végén.
Első iskolai szereplés
Csodálatos volt és lelkes. Szépen, jól és hangosan énekelt, a versét is seperc alatt tanulta meg. Megilletődött Moș Crăciuntól, de bátran odament hozzá és örült az ajándéknak. A tanítónéni elbúcsúzott, két napja Frau Csilla vette át a helyét. Örülünk, hogy Eszter is tud vele kommunikálni. Reméljük, jó lesz továbbra is a légkör az iskolában, mert eddig Eszter nagyon szeretett menni és sokat is tanult.
Fogorvos-jelentés
Igen, sajnos, mindkét gyermekünk tudja már, mi az a fogorvos. Domi távolabbról, Eszter közelebbről.
Domit akartuk elvinni tulajdonképpen, mert fogmosás közben megláttam, hogy van egy lyukas foga. Nem az Eszter jobb fogazatával rendelkezik a csemete, sajna. Igaz, hogy édességet is sokkal kisebb korától kapott, mint a nővére. Aztán a fogorvos néninél az történt, hogy Eszter tátotta ki a száját bátorításképpen és kiderült, hogy neki is van:( Domi a nyakamba kapaszkodott, prünnyögött, be se tudtak nézni a szájába. Eszter kapott kesztyűlufit.
Második alkalommal betömték Eszter fogát és le is zárták a leghátsó foga barázdáit. (Vajon hogy kell ezt mondani tudományosan?) Hősiesen viselkedett, sőt: egyenesen élvezte. Azóta is, ha meghallja, hogy Apa fogorvoshoz megy, szeretne ő is:) Mondták is neki, hogy bátrabb mint a nagytatája:) Dominik továbbra se volt hajlandó kitátani a száját, de már nem sírt. Apával voltak. Megegyeztünk, hogy inkább a fogorvos bácsinkak fogja megmutatni a lyukas fogát, nem a néninek. Legközelebb. Most már ő is kapott lufit.
Harmadik alkalom, szintén Apával. Megnézték Apa fogát, meg az Eszterét. Domi szájat most sem tátott. Hát így. Én meg mindennap szembenézek a lyukas fogával és eszembe jut, hogy négyéves szülinapja alkalmával oltást kell kapnia…
Advent
Ilyen csomagocskák készültek ripsz-ropsz, mielőtt elindultunk volna a repülőútra és hazaérkezésünk estéjén máris kettőt bonthattak ki a gyerkőcök, hiszen másodika volt. Kicsit furcsa helyre került az adventváró naptárunk: a konyhaajtó illetve a nagyszobaajtó fölé, az előszobába. De jól mutat. És minden reggel Alois levágja a soron következőt.
Kissé zsúfoltra sikeredett az idei december. Amolyan csak-nézünk-ki-a-fejünkből rohanós napokkal. Sok munkával. Sok szerveznivalóval és sok odamennivalóval. Ovis szülői est, ovis barkácsolás, iskolai karácsonyi ünnepség, tanítónéni-csere, iskola, nyelviskola, Domikönyv-írás, dolgozat- és tanulmányleadások, tánc és folyamatban lévő költözés. Sokszor délben láttam csak a gyerekeket, aztán mire hazajöttem, lehet, hogy Domi már aludt… Okyan is volt, hogy napközben Aloisszal is csak tíz percre láttuk egymást, akkor is csak a kötelező van-e-tej-vécépapír információcserére volt energiánk. A karácsonyi vásár volt az első kicsi megállás, amikor a mindennapi teendők nem voltak, csak séta volt, utazás, tekergés, ráérés és nevetés. Remélem, a Domi szülinapja lesz a következő.
Weihnachtsmarkt
Idén újból megadatott nekünk. Nem tudtunk Aloishoz menni ősszel, ezért megegyeztünk, hogy az adventi időszakban ruccanunk. Stuttgart mellett laktunk, Kornwestheimban, kedves barátoknál. Imígyen lakhely szempontjából sokkal jobb volt nekünk, mint két évvel ezelőtt Dortmundban: meleg, családias fogadtatás, késő estébe nyúló beszélgetés barátokkal, nevetéssel, nem beszélve arról, hogy Laci milyen remekül játszott a gyerekekkel.
Weihnachtsmarktot kettőt láttunk, a stuttgartit és a barokk ludwigsburgit. Gyönyőrűnek találtam, főleg a ludwigsburgit – vagy most csak befogadóképesebb voltam? Tény, hogy sok minden szépet láttam, amit hazavittem volna, máskor csak mi szájnak ingere, hatott meg:) Gazdagabbak lettünk sok csészével és egy lakásdekorációs darabbal.
Voltunk a Ritter Sport csokimúzeumban is, ami cuki kis múzeum. A kölni Lindt Csokimúzeumnál kisebb, ezért kevésbé fárasztó. A kiállítás megtekintése ingyenes, a csokibolt bámulatos:) Ez itt a reklám helye volt:D
Alois el akart vinni Tübingenbe is, hogy megmutassa, hol lakott kilenc hétig, de sajnos, Eszter füle közbeszólt: hazaindulásunk előtti napon Eszter lázas volt, levert és fájt a füle:( A repülőutat is szinte végig átaludta hazáig, aznap estefele már mentünk is az ORL-re. Fülgyulladás a javából, antibiotikum, otthonülés.
A repülőút sokkal simább volt, mint legutóbb, senki nem hisztizett a biztonsági őv miatt meg semmi miatt. Annál inkább a vonaton, buszon. .. Sokat utaztunk három nap alatt, az az igazság, kifársztottuk őket. Még mindig a Vackorral a legjobb nekünk, csak úgy nem elég három nap egy ilyen kirucchoz.
Szép volt, igazi adventkezdet.