Eszter egyre gyakrabban kéri, hogy iskolásdit játszodjunk. Talán az iskolaérettség első jelei? Hihetetlenül olvas, lassan már nemcsak a nagy nyomtatott betűs szavakat, hanem a kis nyomtatottakat is kisilabizálja, ír nagy nyomtatott betűkkel (természetesen helytelenül, de mindig rá lehet jönni, hogy mit akart) és ijesztően jól számol. Vagy csak én vagyok elfogult, s mindez természetes egy öt és fél évestől?

Emellett még rajzórát “kell” tartanunk, éneket, románt és németet:) (Németül elmondja, hogy hogy hívják, hány éves, hány éves az öccse meg a szülei, számol, megnevezi a legtöbb színt, tud állatokat, testrészeket, gyümölcsöket, állatokat, dalocskákat.)

Ugye, nem kell mondanom, hogy mindez csak úgy ráragadt: senki nem ültette le a gyermeket írni, olvasni vagy szorzótáblát tanulni…