Ez az ovis karácsony számomra kicsit furcsa volt. Alois viszont azt mondja, hogy eddig ez az ovis rendezvény tetszett neki a legjobban.

Azzal kezdődőtt, hogy a gyerekek elmondták a versüket, majd az óvó nénik elbábozták a karácsonyi történetet. Domi nagyon büszke volt magára és mi is rá, mert kiment óvó néni mellé és elmondta a versét, amit otthon nagyon rövid idő alatt tanult meg. (Nem tudom, hogy csak okos, mint a nővére, vagy minden kicsi gyerek ilyen fogékony:D) Igaz, hogy nagyon halkan mondta, de ahhoz viszonyítva, hogy a tavaly az ölömből nézte végig a többieket, nagyot haladt ő, a maga saját tempójában.

Utána átmentünk a másik terembe, ahol várt az előkészített adventi spirál. Ez annyit jelent, hogy ki volt rakva a földön egy spirál fenyőágakból, közében egy magaslaton, amelyet lepel borított, égett egy gyertya, a gyerekek meg egyenként egy-egy almába szúrt fehér gyertyával végigvonultak a kijelölt úton, meggyújtották a gyertyát, letették valahova a fenyőre és kivonultak. Mindeközben a szülők kellett, hogy énekeljenek gyímesi karácsonyi dalokat – a szövegeket megkaptuk, de a dalokat nem nagyon ismertük… Engem nagyon rossz érzés kerített hatalmába: a gyertya középen, magasan ravatalra emlékeztetett, a daloknak sirató dallama volt, az egész vontatottnak tűnt, sok idő eltelt, míg minden gyerek sorra került, a végén a társaság fele a folyosón volt, nem volt türelmük már. Persze, én se akarom, hogy a gyerekem kommersz dzsingöl bellszt énekeljen feltétlenül karácsonyi ünneplés címen, de valahogy ez sem jött be nekem. De, hangsúlyozom, ez csak személyes vélemény, sokmindenkinek tetszett.

Domi nagyon ügyes volt, nem gyúlt meg egyből a gyertyája, de kitartóan próbálkozott, míg sikerült, pedig senkitől nem kapott utasításokat. Eszter nem volt jó passzban, épp baj volt a gyomrával.