Ma, hétfőn, Pünkösd lévén, szabadnapom volt. Óvó néninek is elvileg, de arra kért, ha tehetjük, vigyük ma be neki a nagy, iskolába készülő gyerekeket, hogy nyugodtan készülhessenek az évzáróra. Így kaptam egy délelőtött kettesben Domival. Mint a régi szép időkben. Csak most már egy nagyobb gyerekkel kellett múlatnom az időt a játszótéren, ami még sokkal de sokkal élvezetesebb volt! Homokoztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, lipinkáztunk, krétáztunk, banánt vettünk-ettünk, futóbicikliztünk, szappanbuborékot fújtunk. (A csúszdázáson és futóbiciklizésen kívül tényleg én is mindent végigcsináltam:))

És nem volt nyafogás, hiszti, testvérharc. Egyszerűen jó volt nekünk.

És ki ne hagyjam még azt a fontos információt, hogy pelus nélkül voltunk kint:)

Aztán délben hazajöttünk, ebédeltünk és a balkonon készítettem kuckós fekhelyet, hátha akkor alvás is lesz. Hát nem lett:( (Mostanában Domival azt a periódust éljük, amikor már nemigen akar délben aludni, viszont ha nem teszi, akkor estefele kezelhetetlen.)