Ha november eleje, akkor könyvkiállítás. Színes, zsúfolt programmal, mint mindig. Eszter mindenen részt szeretett volna venni, mint mindig. Voltunk is itt-ott: meseillusztrációs-foglalkozáson, zenefoglalkozáson (még mindig jó a ritmusérzéke), bábjátékon, Kaláka-koncerten, gyerekkönyvbemutatón. Ez utóbbinak a végén Eszter odament Zágoni Balázshoz s kerec-perec megkérdezte: Mi lesz a Barni és a lányokkal? (Tudniillik keressük ezt a kötetet és egy éve nincs utánynomás:))

A koncertre Domit is bevittem (mint mindig), nem tiltakozott, úgy nézett ki, minden rendben lesz, de aztán mégis legörbült a szája (mint mindig): inkább menne Apával a piacra. Eszter vegyesen fogadta a muzsikát: amikor olyan dalok csendültek fel, amelyeket ismert, akkor jaj, de jó, máskor is jöjjünk, amikor valami líraibb, ismeretlen darab következett, jaj, de unom, legyen már vége. Mint mindig.

Ami viszont kicsit más volt, hogy én jóformán az egészből nem láttam semmit annak ellenére, hogy összesen kb. 10 órát töltöttem ott… Egy órát leszámítva, amikoris egy felnőtteknek szóló könyvbemutatóra ültem be, csakis gyerekprogramokon vettem részt és csakis gyermekkönyveket forgattam illetve vásároltam. Nem volt egy olyan félóra, hogy akkor most én egyedül, viszonylagos nyugiban végignézem a standokat. Ez hiányzott egy kicsit. De nagyon jól éreztem magam Eszterrel és büszke voltam rá.

Kaláka alulnézetből, az első sorból.

Felpróbál egy balkezes bábot.

Király Kinga Júlia, Sikó-Barabási Eszter, Cseh Katalin, Horváth Zoltán, Zágoni Balázs és Makkai Kinga, a házigazda.