Monthly Archives: October 2013

Stone Hill-koncert

Dominik, Eszter, zene

A Jazzben voltunk gyerekkoncerten. Nagyon korán odaértünk, már kezdés előtt egy fél órával Eszter ott csücsült az első sorban és nagy izgalommal foglalta a helyet Druszinak és Rékának. Aztán mégsem sikerült jól a foglalás, mert utolsó pillanatban egy anyuka csak leültette oda a gyerekeit, Eszter meg szaladt hozzám sírva (én a szélen álltam). De aztán mi is lecsaptunk két szabad székre, s hárman is elfértek ott – főleg, hogy mindegyre felálltak táncolni. Eszter felhajtott 2 narancslevet , Domi is egyet, amikor őt is behozta Jutka néni. Ők eleinte a kenyérüzletbe mentek, de aztán csak meg lehetett győzni a fiunkat is, hogy bejöjjön. Nagyon tetszett neki, ment Eszterékkel táncolni is, örültem, hogy lassan-lassan ő is levetkőzi túlzott félénkségét.

Magáról a zenéről inkább nem nyilatkozom (hangosan:)), mert, ugye, nem én voltam a célközönség. Viszont azt csendben megjegyzem, hogy Halász Judit-koncerteken kimondottan jól szoktam szórakozni. Itt meg kb. a harmadik szám után teljesen kikapcsoltam, mint amikor valami rádió megy a háttérben.. Eszter kérdezgetett koncert után, hogy hallottam-e ezt meg azt a dalt… ööööö… nem, fogalmam nincs, miről beszélsz, kislányom… Szóval az én figyelmemet naaagyon nem kötötte le. S még Eszter is azt mondta, hogy túl hangos volt, pedig ő nem érzékeny az ilyesmire.

Az viszont nagyon érdekes volt, hogy Eszterrel mentem a Jazz mosdójába:) Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni:)

A koncert végén hirdettek valami gyerekbulit is, de amint pár perc múlva kiderült, ez azt jelentette, hogy mindenki átvonult a másik terembe, ahol még hangosabban rendes felnőtt zene dübörgött… Hát azt inkább kihagytuk és hazajöttünk, már amúgy is este hét óra volt.

Találtam egy kis ízelítőt, mindenki ítéljen maga:

Borünnep

Dominik, Eszter, séta

borunnep5

Drága polgármesterünk megint vigyázott őszi egészségünkre: alma, körte, must, bor, miccs, kakas, Balonache. Es kisvonatnak álcázott busz, ami vagy az Uniriibe vagy a Tudorba vitt. Kipróbáltunk mindkét útvonalat, hát nagy volt az időbeli különbség. A hosszabb útnak felét Domit átaludta (aznap nem aludt délben), Eszter is már unta visszafele.
De ráztuk magunkat holmi zenére, ettek miccset, kakast, vattacukrot (Eszter, Domi nem szereti). Itt volt a közelünkben, ha itthon voltunk, s nem ott, akkor is hallottunk kb. mindent, ami a színpadon elhangzott:)

borunnep4 borunnep2

 

borunnep3 borunnep

borunnep6 Eszter-készítette fénykép:)

Vendéglőben

Dominik, Eszter, vendéglő

Megint a Vácmánon, a Lyrában. Kellemes volt, őszi, melegecske, kevesen voltak, a beüvegezett teraszon ültünk, evett mindenki egész rendesen:) Háttérben a Paprika tv ment, dísztökökkel voltunk körülvéve. Eszter duzzogott egy kicsit, mert megkért, hogy kérjük meg a pincért, hogy az ő innivalóját ne töltse ki pohárba, merthogy ő szeretné kitölteni magának. Na, ezt a pincér félreértette, és töltött egy keveset. Akkor én az Eszter kérésére visszatöltöttem az egész levet az üvegbe. Erre a pincér elvitte a poharat. Mert azt hitte, nem kell nekünk. Aztán Alois hamar leszerelte Esztert, hogy sajna, ez most így történt, a pincért nem lehet forgatni, igyál üvegből. Ivott.

vacmanon vacmanon2 vacmanon3 vacmanon4

Hupikék Törpikék 2

Eszter, film

Nem tudom, mit gondolhattak rólam a kedves szülők az oviban meg az óvó néni, amikor szerdán délben Eszter elrikkantotta magát, hogy tudjátok, mi most moziba megyünk és előtte nem is fogunk ebédelni!…

Hát az úgy volt, hogy itt van Jutka néni, én rövid napos voltam, úgyhogy meg tudtuk osztani a gyerekeket. Eszterrel nem voltam moziban tán egy éve, a Csingilingi-nézés óta, úgyhogy bevállaltunk egy görbe napot:P A Hupikék Törpikék 2-t hétköznapokon csak egyszer vetítik délben kettő előtt tíz perccel, úgyhogy tényleg nem ebdeltünk, hanem a kezébe nyomtam Eszternek egy banánt, megitta az ovis tejét, s a moziban kakast is kapott, úgyhogy züllöttünk rendesen:D

Mondanom sem kell, hogy Eszter roppant élvezte a dolgot, a rajzfilmet is lelkesen végigültük (másfél órás); az külön hab volt neki a tortán, hogy az egész moziban senki nem volt rajtunk kívül. Nekem a rajzfilm nem tetszett annyira, mint a múltkori Csingilingi, de én nem vagyok jó mérce ebben, mert itthon se ülnék le önszántamból éppen rajzfilmet nézni. Nem tudom, hogy ez génfüggő-e (esetleg nemfüggő?), de emlékszem, gyerekkoromban nálunk sem Anyu volt az, aki bármikor lelkesen bekapcsolódott egy-egy rajzfilmnézésbe, hanem Apu. Szóval én szívesen megyek moziba rajzfilmért, mert élvezem, hogy a gyerek élvezi, de én nem élvezem annyira, hogy magamért is odamennék ezért.

Főzőcske krétával

Dominik, Eszter, játék, séta

Sok-sok nappal ezelőtt, már nem is tudom pontosan, mikor, a mellettünk levő iskola előtt krétáztunk. Ők rendeltek, én rajzoltam. Készült kályha, sütő, mikro, asztal székekkel, mosogató, konyharuhák meg lábosfogó kesztyűk felakasztva. Az asztalra a rajzolt tányérokba “ennivaló” is került – levelekből, fűből. Ezeket persze előbb a rajzolt kagylóban rajzolt vízzel meg kellett mosni, a rajzolt kályhán megfőzniÉ) Hosszasan elszórakoztunk így.

 kretaval kretaval2 kretaval3 kretaval4 kretaval6 kretaval7

Az első vallásóra

Eszter, Uncategorized

Múlt héten megkezdődtek a vallásórák a Vártemplomban – írásos meghívót is kapott Eszter postán:) Persze, nem akart menni, úgy kellett győzködni – mert szülők nem maradhatnak bent a teremben. Aztán csak kiegyeztünk, hogy legalább egyszer el kell mennie ahhoz, hogy véleményt mondhasson, no, meg az előrevetített karácsonyi szereplés is nyomott a latban, úgyhogy ma délelőtt odamentünk. Az előtérben vártam az alatt az óra alatt, olvastam, és meg voltam győződve, hogy a leányom tíz perc múlva ki fog jönni hozzám. Hát nem jött:) Sőt, amikor vége volt, alig akart hazajönni, útban hazafelé elmesélte Dániel történetét az oroszlánveremben, amiről mesélt Emese néni, elénekelte a tanult éneket, és feltétlenül akar menni ezután is, lehetőleg már holnap:)

Ezt színezte: daniel

Käsekuchen

Dominik, Eszter, főzés, játék

Mostanában úgy “lazítok”, hogy bevonom a gyerekeket tésztasütésbe. Amióta dolgozom, nagyon fáradt vagyok. Az énidőm kb. a nullára csökkent,pl. már nemhogy nem olvasom el a NőkLapjákat, van, hogy nem is jutok oda, hogy megvegyem. A gyesre visszatekintve, hihetetlen, hogy mennyi energiám volt, ami most nincs. Ez nem panaszsor, csak tényfelvázolás:) Szóval ha lehet, sütünk. Mert azt ők is élvezik, finom a végeredmény, nekem meg megvan az illúzióm, hogy azt csinálom, amihez kedvem van. Szerdán és pénteken van rövidnapom, ekkor délután be lehet gyújtani a lert:) Ha így folytatjuk, meg fogunk hízni:D

Kaesekuchen

Ovis tökfesztivál

Dominik, Eszter, ovi

Késve érkeztünk: délután négytől kezdődött, én háromig dolgoztam, a gyerekek apájukkal hármasban nehezen indultak el otthonról hisztik miatt, kb. fél ötkor vettek csak fel engem. Szóval a munkából kimaradtunk, de a szórakozásból nem:) Domi mindig ott akart lenni, ahol nincsenek mások, vagyis ahol nincsenek sokan: amikor a többiek bent a csoportszobában még alkottak (tökökből, termésekből kastélyt), addig fiacskánk sárga leveleket óhajtott szedegetni az udvaron; amikor a többiek kivonultak az udvarra eszem-iszomra, akkor mi bementünk barkácsolni: falevél-koronákat gyártottunk Eszternek és Dominak, Alois Eszterrel egy tökzsiráfot.

Eszter lelkesen fényképezett: 83-at kattintott azon a délutánon…

Az idő nem kedvezett annyira az egésznek, mint  a tavaly, s én is túl fáradt voltam ahhoz, hogy kellőképpen lelkesedjek, de a gyerekek jól érezték magukat és ez a lényeg.

tokfesztival tokfesztival2tokfesztival3tokfesztival4tokfesztival5tokfesztival6tokfesztival13tokfesztival14tokfesztival15tokfesztival16

A következőket Eszter fényképezte:

tokfesztival10tokfesztival7tokfesztival9tokfesztival8tokfesztival11tokfesztival12

 

Levélfestés

Dominik, Eszter, játék, kreatív

levelfestes

A leveleket még a Malomkertből hoztuk egy héttel ezelőtt. Lepréselve szépen megszáradtak, szerencsére – mert ezen a héten itthon csak vizeseket tudtunk volna szedni. Szombaton reggel – minekutána Esztert nem tudtam meggyőzni, hogy kilenctől menjünk el vallásórára, merthogy ő nem és nem, ha én nem maradhatok bent a teremben… – nekiálltunk őszi leveleket (be)festeni és papírra lenyomtatni. Eszter kicsit később csatlakozott, azért nincs rajta a fényképeken. Ezúttal azt figyeltem meg, hogy Eszternek remek ötletei vannak, pl. színkeveréshez, Domi meg kitartóan kivitelez és kísérletez.

Olvassunk a rekordért 2013

Eszter, könyv

readfortherecordreadfortherecord2

Csütörtökön délután épp csak hazaestem fél hatkor és indultunk is tovább Eszterrel az Ariel színházba meseolvasásra. A Jumpstart és a FasTracKids cég szervezésében sor került egy együttolvasó eseményre: “olvassuk együtt minél többen ugyanazt a könyvet ugyanabban az időben” – állt a meghívóban. Pörgős, nem túl hosszú meseolvasás volt, utána képeslap-rajzolgatás. Utána még egy gyorsbevásárlást is megejtettünk. Jól esett, rég nem volt néhány óránk kettesben Eszterrel. Láthatóan neki is jót tett ez, mert amikor kapott valamit (kifestőskönyvet, lufit) mindig megkérdezte, hogy vihet-e az öccsének is egyet:). Ezt a saját idejét aztán megtetőztük másnap, pénteken azzal, hogy Domi nélkül ment oviba, mert a kiskrapek nem volt túl jó bőrben hűlésileg. Délután másfél (!) órát játszottak kettesben nagy egyetértésben, egy csomó mindent csináltam ezalatt: behoztam a virágokat a balkonról, konyhát takarítottam, ruhát terítettem.

Remélem, gyakrabban tudunk majd ilyen testvéreket szeparáló órákat szervezni – néha jót tesz mindenkinek.