Category Archives: Eszter

4 év és 10 hónap Caritas

anyaság, Dominik, Eszter, játék

Ezt is el kellett siratnom. Az utolsó alkalmat, amikor a Caritashoz mentünk. Domi is három éves egy hét múlva, kinőttünk a programból. Elméletileg mehettünk volna még nyárig, de most már Domi is vérbeli ovis, elég neki is az a mondókázás-éneklés-játszás, amit ott kap. És gyakorlatilag-szervezésileg-ideileg is már egyre nehezebb volt eljutni csütörtökön délutánonként.

Eszter nyolc hónapos volt, amikor először odavittem, akkor hallottam a babafoglalkozásokról. Emlékszem, ült a mackós szőnyegen a kisebbik teremben (most már ott is leveles szőnyeg van) és az volt a legnagyobb attrakció számára. Mármint a szőnyeg:). Akkor még nem mászott, egyedüliként a csoportban, frusztrált is ez engem, kezdő anyát:) Rövid ideig jártunk Borihoz, sok ideig Hajnihoz, őt nagyon a szívünkbe zártuk.

Domival kéthónapos korától már jártunk masszázsra, Anammarihoz. Aztán itt is váltás volt, Bogihoz kerültünk, és ez esetben is ő volt az (a második csoportvezetőnk), akit jobban megszerettünk. Esztert is befogadta, az utóbbi félévben rendszeresen hármasban jártunk. Búcsúként ajándékoztunk neki egy fényképet a két gyerkőccel, zöld papírra felragasztva, Eszter által megrajzolva-megírva.

Este vacsorafőzés közben pityeregtem csak, hogy ne lássák.

Vajon, megyünk-e még oda valaha?

caritas caritas2 caritas3

caritas4

Koloszváros

Dominik, Eszter, látogatóban, utazás

Hej, még mindig olyan város! Még karácsonyi-vásáros-bögréje is van, bezzeg.

Vasárnap délben felkerekedtünk. Eredetileg nekem volt mehetnékem. S ha már az idén nem jutottunk el Dortmundba, de még Szebenbe sem, hát akkor lett légyen Kolozsvár.

Először barátokat látogattunk, akik ebédre vártak.

kolozsvaros kolozsvaros2

Utána irány a Főtér – Eszternek korcsolyázás volt ígérve. Nagy nehezen az is összejött: éppen jégtakarító szünetre érkeztünk, sokat kellett várni, késő volt és hideg. De Eszter rendületlenül kiállta a korcsolyakölcsönző hosszú sorát (Aloisnak kellett a topán, Eszternek van saját), szóval kiérdemelte. Mi addig bementünk a két másik gyermekkel a Kárpác-cukiba melegedni. (Még mindig nem árulnak fondantot.)

kolozsvaros3 kolozsvaros4 kolozsvaros5 kolozsvaros6 kolozsvaros7 kolozsvaros8 kolozsvaros9 kolozsvaros10

Már mindenki nagyon-nagyon fáradt volt, mire hazaindultunk. Éjjel fél 11 tájban értünk haza, reggel alig lehetett ébreszteni őket. Na, de egyszer ezt is megengedi magának az ember, vagyis a család:)

Jó volt:)

 

Lalaloopsy

Eszter, játék

Egészen biztosan valami rajzfilmből származik ez a fajta baba. Az oviban ez a legújabban elterjedt valami, ami most a kislányoknál “menő”. Eszter gyakran lerajzolja:

lalaloopsy lalaloopsy2 lalaloopsy3 lalaloopsy4 lalaloopsy5 lalaloopsy6

És persze szeretne egyet. Hát körülnéztem a piacon… Döbbenetes: 250 lej körül mozog egy bébibaba méretű darab…  De meg is lehet varrni:) Remek szabásminták keringenek a neten:)

Mikulásozás

Dominik, Eszter, utazás

mikulas mikulas2

Késő délutánig a Caritasnál voltunk, addig Apa itthon tette a dolgát, aztán utánunk jött, még elmentünk tejet venni a Dacia piaci automatából – a gyerekek örömére -, aztán hazajöttünk, ahol reggel óta még az ágy sem volt megvetve – elvégre csak a Mikulás járt itt a távollétünkben, ő nem vet ágyat… A cipőcskéink-csizmácskáink nem voltak kisuvikszolva és az ablakba téve, elvégre rajtunk voltak:) Viszont az itthon hagyottak és a papucsok dőltek el a sokmindentől:) Domi furcsállotta első ránézésre, hogy ő nem kapott semmit… Aztán felfedezte a legbelső szobában a degeszre tömött kis kék papucsát, s felkiáltott: “Nekem is sokmindent hozott a Mikulás, bele se fért a papucsomba!”

Eszter határozottan a kis, dilettáns módon, kézzel varrt babahálózsáknak örvendett a legjobban, Domi rögtön nekiállt legózni, mert kapott néhány új “legótalpat”, amire építeni lehet. De sikere volt a két széktámlára varrt Mikulás-sapkának és az új könyveknek is (Eszter a sárga AnnaPetit kapta meg, amely még hiányzott a kollekcióból, Domi a kertészkedős BogyóBabócát).

mikulas3 mikulas4 mikulas5

 

Dédinél

Dominik, Eszter, látogatóban, ünnep

dedinel dedinel2

Első adventvasárnap Dédinél ebédeltünk. Talán a “délutánizás” jobban illene a hosszas eszegetésünkre:) Domi alvása után mentünk, Eszternek se adtunk előtte enni, úgyhogy kellőképpen kiéheztettük őket:) Nagyon jól ettek: húslevest, kukoricapehelybe forgatott csirkemellet krumlipürével, fánkot, mandarint, fagyit. Csoda, hogy ezek után senkinek nem kellett vacsora?

Eszter és Alois römiztek is Dédivel, Domi formabedobóssal játszott, én kötögettem. Igazi idill volt.

Köszönjük, Dédi!

Adventi kalendáriumunk

Dominik, Eszter, kreatív, ünnep

kalendarium

Azaz kalendáriumaink:) WC-papírgurigákból készült, hála Kukinak, akinek volt alapanyaga gyűjtve hozzá. Az ötletet a Caritasnál láttam, amikor az osztályommal barkácsoltunk az idős nénikkel. Úgy tűnt, egyszerű és nagyszerű, ehhez képest azért kissé több idő szükségeltetett az elkészítéséhez, mint gondoltam. A Domié a zöld, az kissé szabálytalanabb (hogy ne írjam, hogy csámpás…), mert elfogytak a gurigák, és konyhai papírtörlő-gurigákat vágtam fel, amúgy egy a szemre, s nyilván nem lettek egyformák.

Nagyon örültek nekik, a kivitelezésnek szinte jobban, mint a benne lévő dolgoknak.

 

 

Márk szülinapja

Dominik, Eszter, ünnep

mark2 mark6 mark5 mark3 mark4Játszóházas szülinap volt, ami azt jelentette, hogy a gyerekek borzasztóan élvezték, viszont nyilván nem lehetett nagyon kommunikálni felnőttekkel, mert mindenki a gyerekek után rohangált, szervezkedett stb. Nagy volt a terület, idegenek is bent, szóval előnyök és hátrányok. (Mi is gondolkozunk mindig, hogy hol legyen egy szülinap, milyen az, amikor sok ember be van zsúfolva kis helyre, viszont  a mi gyerekeink közül még egyik sem kérte, hogy játszóházban tartsuk a szüinapját – ha kérik majd, na akkor kell majd élesben agyalni a dolgon.)

mark

 

Lámpásünnep

Dominik, Eszter, kirándulás, ovi, ünnep

Az idén úgy sikerült, hogy egyedül vittem a gyerekeket az ovis lámpásünnepre, mert Alois későig dolgozott aznap. A szervezők kedveztek nekem, mert a hagyománytól eltérően nem a Kishegyszőlőbe kellett menni, hanem a jeddi erdőszélre. Ez nekem azért volt sokkal jobb, mert az első helyszín esetén egész az erdő széléig kell menni autóval, dimbes-dombos, sáros, kátyús földúton – szerintem az árokban kötöttem volna ki, főleg visszafele sötétben… Jedden viszont otthagyjuk az autókat egy kicsi utcában házak mellett és felgyalogolunk az erdőbe.
Az erdős menettől is tartottam, mert az a szokás, hogy hosszú ideig (kb. egy órán keresztül) bolyongunk fá(k)tól fá(k)ig, lámpafénytől lámpafényig és mindenhol meghallgatunk találós kérdéseket, illetve énekelünk. Azt nem tudtam, hogyan fogok Domival lépést tartani Eszterrel. De ez is megoldódott, mert Eszter nagyon rendes volt, elől haladt végig a barátnőivel (sokszor nem is tudtam éppen, hogy hol van), de időnként vissza-visszaszaladt hozzánk jelenteni, hogy megvan, jól van:)

lampasunneplampasunnep2

lampasunnep3

lampasunnep4

lampasunnep5

Könyvvásár – mint mindig

Eszter, könyv, Uncategorized

Ha november eleje, akkor könyvkiállítás. Színes, zsúfolt programmal, mint mindig. Eszter mindenen részt szeretett volna venni, mint mindig. Voltunk is itt-ott: meseillusztrációs-foglalkozáson, zenefoglalkozáson (még mindig jó a ritmusérzéke), bábjátékon, Kaláka-koncerten, gyerekkönyvbemutatón. Ez utóbbinak a végén Eszter odament Zágoni Balázshoz s kerec-perec megkérdezte: Mi lesz a Barni és a lányokkal? (Tudniillik keressük ezt a kötetet és egy éve nincs utánynomás:))

A koncertre Domit is bevittem (mint mindig), nem tiltakozott, úgy nézett ki, minden rendben lesz, de aztán mégis legörbült a szája (mint mindig): inkább menne Apával a piacra. Eszter vegyesen fogadta a muzsikát: amikor olyan dalok csendültek fel, amelyeket ismert, akkor jaj, de jó, máskor is jöjjünk, amikor valami líraibb, ismeretlen darab következett, jaj, de unom, legyen már vége. Mint mindig.

Ami viszont kicsit más volt, hogy én jóformán az egészből nem láttam semmit annak ellenére, hogy összesen kb. 10 órát töltöttem ott… Egy órát leszámítva, amikoris egy felnőtteknek szóló könyvbemutatóra ültem be, csakis gyerekprogramokon vettem részt és csakis gyermekkönyveket forgattam illetve vásároltam. Nem volt egy olyan félóra, hogy akkor most én egyedül, viszonylagos nyugiban végignézem a standokat. Ez hiányzott egy kicsit. De nagyon jól éreztem magam Eszterrel és büszke voltam rá.

Kaláka alulnézetből, az első sorból.

konyvvasar

konyvvasar2

Felpróbál egy balkezes bábot.

konyvvasar3

Király Kinga Júlia, Sikó-Barabási Eszter, Cseh Katalin, Horváth Zoltán, Zágoni Balázs és Makkai Kinga, a házigazda.

konyvvasar4

Iskolásdi avagy dicsekszem:)

Eszter, játék

Eszter egyre gyakrabban kéri, hogy iskolásdit játszodjunk. Talán az iskolaérettség első jelei? Hihetetlenül olvas, lassan már nemcsak a nagy nyomtatott betűs szavakat, hanem a kis nyomtatottakat is kisilabizálja, ír nagy nyomtatott betűkkel (természetesen helytelenül, de mindig rá lehet jönni, hogy mit akart) és ijesztően jól számol. Vagy csak én vagyok elfogult, s mindez természetes egy öt és fél évestől?

iskolasdi

Emellett még rajzórát “kell” tartanunk, éneket, románt és németet:) (Németül elmondja, hogy hogy hívják, hány éves, hány éves az öccse meg a szülei, számol, megnevezi a legtöbb színt, tud állatokat, testrészeket, gyümölcsöket, állatokat, dalocskákat.)

Ugye, nem kell mondanom, hogy mindez csak úgy ráragadt: senki nem ültette le a gyermeket írni, olvasni vagy szorzótáblát tanulni…

Csajos hétvége

Eszter, játék, ünnep

Talán ilyen még sose volt, hogy egy egész hétvégét kettesben töltsek Eszterrel. Alois és Domi Szigetre utaztak, mi, lányok maradtunk. Arra számítottam, pihentetőbb lesz egy gyerekkel (mint kettővel), de most, másfél nap elteltével inkább úgy fogalmaznék, hogy lasúbb, ráérősebb, de egyáltalán nem kevésbé fárasztó. Már másfél napja ráérünk. Sokat játszunk. Olyan sokat, hogy Eszter időnként magától elvonul a gyerekszobába, hogy akkor most ő babázna, hagyjam egy kicsit egyedül. Az elvonulások alatt én elvégeztem a legégetőbbeket, mint terítés, mosogatás. Főzni kettecskén főztünk, legalábbis részben – csirkecombot rendelt a hölgy szalmakrumplival.

Pénteken délután kimentünk a temetőbe, gyalog. Hősiesen menetelt Eszter, egyszer sem nyafogott, hogy elfáradt. Találkoztunk a szomszéd kisfiúval és apukájával, aki románul kérdezte, hogy nem félek a lányommal világítani menni, nem kérdezősködik-e a halálról. Mert az ő fiacskája annyit kérdezett, hogy ő nem tudta már, miket válaszoljon. Mi tagadást, ettől én is tartottam. De aztán elég könnyen megúsztam: Esztert egyelőre csak az érdekelte, hogy ki milyen betegségben, hogyan halt meg. Ezeket az objektív tényeket elmondtam, s innen tovább igazi gyermeki tapintatossággal nem kérdezősködött.

Szombaton vallásórára vittem, utána találkoztunk Csabi Tatával és Nagymamával. Azután meg bevásároltuk a megsütendő csirkecombot. Meg egyebeket.

Az estéink bulizással telnek:D Kapott Eszter Aloistól halloweenes ablak-dekorációt, s azóta halloweent akarja ünnepelni. Úgyhogy két napja a lakást díszítjük. Kiterítettünk sok fehér lepedőt ide-oda, lufikat öltöztettünk be szellemnek s megvilágítottuk őket elemlámpával, lett tökdekoráció és gyertyát is gyújtottunk. Papírból tököket, boszit vágtunk ki és ijesztő álarcokat, fekete cérnából pókhálóimitációt aggattunk fel a fehér felületekre. Halloweenes nasit is rágcsáltunk: chipset és vámpírfogazatot ábrázoló gumicukorkát. S ma reggel aztán felfrissítettem az ismereteimet netről a Halloweennel kapcsolatosan, s meséltem Eszternek a keltákról, Jack Oldfield legendájáról meg a gonosz szellemek elűzéséről. Hogy akkor már tudjuk azt is, hogy mit “ünnepelünk”.

halloween

Úgy gondolom, kellett nekünk ez az idő együtt. Eszter ma levonta a következtetést: “Mámá, te sokkal kedvesebb vagy velem, amikor Domi nincs itthon…”. Megálltam, elgondolkoztam. Igaza van. Csak módosítanék: kedvesebb vagyok vele (türelmesebb, mosolygósabb és ráérősebb), amikor kettesben vagyunk. Mert több időm van rá, kevesebb felé kell figyelni, nem kell sietni. Igazán őt tudom látni önmagában.

Azért persze hiányoznak a fiúk.. Eszter is naponta többször emlegeti őket, kérdi, még hányat kell aludni, hogy hazajöjjenek.  Azt mondja, még Domi is hiányzik neki…

Mond a Manó 37

beszédfejlődés, Eszter

Májusban, lipinkázás közben: “Vigyázz rám, nehogy összetörjed a legszebb gyermekedet! S a legokosabbat!”

Július 28-a, Szovátán lovagló huszárruhásokat látunk: “Eszter, ezek olyanok, mint János Vitéz.” Eszter: “Csak élő emberek.” :D

Meglát egy banánhéjat a ringlófa ágán: “Né, bajusza nőtt a fosos szilvának!”

“A Coca Cola egészségtelen, Még én sem iszom olyat!” (Mamaián, augusztus 6-án)

Augusztus 20-án az autóban, Budapest fele, már türelmetlen, hogy nem érkeztünk még meg: “Ne szomoríts, Tátá, mert a füledbe sírok!”

Augusztus 25-én: “Dominik, te egy okozott kellemetlenség vagy!”

“Mi van elgörbedve?” (október 11.)

Október 17-én, az Aquaserv melletti alagútban, autóban, fejünk felett épp elment egy vonat: “Szia, vonat! Rázakatoltál a Vackorra?”

Október 28-án reggel, kicsivel 8 előtt, a Vártemplom melletti forgalmi dugóban: ” Itt mindig elsüllyedünk az autótengerben!”

Társasjátékok

Dominik, Eszter, játék

Mostanában társasjátékozunk, hárman:) Domi is élvezi már az egyszerűbbeket, Eszter pedig jobban tolerálja, ha Domi nem tart be egy szabályt, nem üli végig a partit stb. Ilyen esetben morgás nélkül befejezzük kettesben.

Azt hiszem, a kegkedvencebb a képes dominó: ezt öccs is végigjátssza szinte mindig.

tarsasjatekok3

Aztán ott van a micimackós kirakós, amelyet még akkor kapott Eszter Eriéktől, amikor Domi csak egyéveske volt. 5 kockával kell dobni, annyi puzzledarabot lehet venni, amennyit a kockák mutatnak abból a fajtából, ami nekünk éppen kell (tigrises, malackás stb.), es az nyer, aki hamarabb kirakja a tábláján lévő képet.

 tarsasjatekok4

Szeretjük még a majmos társast, amelyet Zongáéktól kaptunk. Egyszerű játék és gyors, ezt se unja meg Domi: mindenkinek van egy-két táblája, amelyre 5 (vagy 6?) – már nem emlékszem… – majomfigurát kell kigyűjteni. Ezek sötét (nem átlátszó) zacskóban vannak, mindenki sorra húzhat, ha a saját színű állatkáját húzta, felteheti a táblára s húz a következő játékos. Ha nem, odaadja a majmot annak, aki olyan színűt gyűjt és tovább húz, addig, amíg a saját színére bukkan. Az nyer, akinek a leghamarabb kigyűl az összes majma.

tarsasjatekok

Az évszakos társsajátékot, amelyet Eszter kapott Drusziéktól szülinapjára, rendeltetésszerűen még csak vele is játszottuk: a négy évszaknak megfelelő táblából ki lehet venni, puzzleszerűen, bizonyos elemeket, amelyeknek mértani alakzata van. Ezek az alakzatok vannak a dobókockán is. Amit dobtunk, azt beiileszthetjük. Az nyer, akinek hamarabb elkészül a képe.

tarsasjatekok2