Mostanában úgy “lazítok”, hogy bevonom a gyerekeket tésztasütésbe. Amióta dolgozom, nagyon fáradt vagyok. Az énidőm kb. a nullára csökkent,pl. már nemhogy nem olvasom el a NőkLapjákat, van, hogy nem is jutok oda, hogy megvegyem. A gyesre visszatekintve, hihetetlen, hogy mennyi energiám volt, ami most nincs. Ez nem panaszsor, csak tényfelvázolás:) Szóval ha lehet, sütünk. Mert azt ők is élvezik, finom a végeredmény, nekem meg megvan az illúzióm, hogy azt csinálom, amihez kedvem van. Szerdán és pénteken van rövidnapom, ekkor délután be lehet gyújtani a lert:) Ha így folytatjuk, meg fogunk hízni:D