Megint hajvágás
Még mindig kicsit fájó szívvel, mert szeretem a fürtjeit, de a rendezetlenséget azt nem, tehát megint itt volt az ideje. Apa jó és gyors munkát végzett, Eszter volt a lelkes közönség.
Még mindig kicsit furcsa nekem, hogy egy fiúcskának rendszeresen hajat kell vágni. Eszternek lobog a szép hosszú haja, fel sem tűnik, hogy közben eltelnek hónapok.
Csipike
Elmentünk a betervezett Csipike-előadásra, hármasban. Kicsit tartottam tőle, hogy Domi kibírja-e, de csak az utolsó 5-10 percben kérdezte meg, hogy mikor lesz vége. Kicsit rosszul láttunk, mert előttünk egy magas apuka ült ölében lányával, aki az idő nagyrészében állt, de még így is nagyon élvezték mind a ketten, esetenként hahotáztak. Teltház volt és vastaps, érdemelten.
Csipike szülinapi tortája
Itthon Eszterrel lerajzoltuk Csipike erdejének térképét, míg Domi déli álmát aludta. A terv az, hogy ezt a térképet következő alkalommal Csipikének ajándékozza Eszter, mert ma sajnáltuk, hogy nem vittünk virágot a szereplőknek és mert természetesen lesz következő alkalom:)
Kertészek
Az idei első balkonkuckó
A két szélső szélforgót sk készítettük. Kicsit még javítani kell a technikánkon, hogy jobban forogjanak.
Szülinapom-pom-pom
…századik szülinapom-pom-pom-pom-pom-pom:D
Állatkert a bábszínházban
Ma délelőtt, mielőtt még kizáródtunk volna a lakásból (mert beakadt a zár/kilincs), bábszínházban voltunk, interaktív babaelőadáson. Igen, ilyen is van, pár nappal ezelőtt jutott tudomásomra. 0-tól 4 éves korig ajánlják , mindkét gyermekünk jól szórakozott, Dominik kimondottan, a végén még kabátban is visszament megsimogatni az állat-szereplőket, akiket az előadás végén a néző gyerekekkel együtt fektettek le. Eszternek is tetszett, de a végén azért megjegyezte, hogy kicsit uncsi volt meg rövid – hát egy majdnem hatévesnek persze:) De közben azért ő sem ficánkolt, hogy menjünk már:)
Következő báb-programnak a Csipikét néztük ki magunknak. A Ludas Matyit se láttuk még, de márciusban többet nem lesz műsoron hétvégi napon.
Ja, és Dominik – saját bevallása szerint – ezután (is) csak mindig ingben megy bábszínházba. Melt Csabi Tata is ingben jál.
Tessék és menj ki
Hosszú ideig azon tépelődtünk, hogy Dominik talán nem hall jól, el kellene vinni kivizsgálásra. Merthogy valahányszor hozzászóltunk, mindig mindenre újból rákérdezett. Vonakodtunk orvoshoz vinni, reménykedtünk, hátha erre nincs szükség, hisz ő annyira sír még a kedves háziorvos néni neve hallatán is, hát még ha egy idegen kezére adnánk. Aztán nevetségesen egyszerű, ámde annál felszabadítóbb eset nyugtatott meg, hogy nincs baj: egy alkalommal a “tessék?”-re nem reagáltan, csendben maradtam. Mire Domi gond nélkül és magától megismételte, amit mondtam. Szóval a sok-sok tessékezése vagy puszta megszokás volt vagy… puszta megszokás:) S amióta észrevette, hogy nem ismételek meg mindent, amikor “tessék”-et mond, azóta jóval kevesebb a “tessék?”.
A másik kedvenc mondókája mostanában a “Menj ki!”. Ezt ugye, akkor mondja, ha dühös. Márpedig egy dacoló hároméves elég gyakran dühös:O Ő bizony fetreng még a földön is, ha kell. Szerencsére még ezidáig csak itthon a négy fal között lehettünk szemtanújai ilyen eseménynek.
Valamelyik reggel hálózsákban, a konyhában, az ölömben, hozzám bújva szajkózta, hogy menjek ki. Amikor megkérdeztem, hogy mégis hogy, ha ő az ölömben van, már ő is elvigyorodott:D
Népdalvetélkedő
Eszter újból énekelt, ezúttal székelyruhában, életében először, ami éppen akkora jelentőséggel bírt számára, mint maga a dalolás:)
Szerény anyai véleményem szerint szebben, tisztábban énekelt, mint múltkor, de ezúttal is harmadik helyezett lett, pedig más versenyzőknek, akiket ismertünk az előző versenyről, gyengébb napjuk volt. Ezt nem azért írom, mert feltétlenül nyerni mentünk oda. Nem is ítéltem volna oda én sem Eszternek az első helyet, de a másodikat igen. Azért találom a helyzetet említésre méltónak, mert most még nem észleli a gyerek, de talán pár év múlva már neki is nehéz lesz a szíve attól, hogy beskatulyázzák. Hogy ha ugyanaz az énektanár van újra a zsűriben és nagyjából ugyanazok a versenyzők mérettetnek meg újra, akkor az eredmény is kb. ugyanaz lesz, a tényleges teljesítménytől függetlenül. Meg is mondták, hogy azt küldték tovább, akiben látták a fejlődés lehetőségét. Vagyis nem azt, aki aznap a legjobb volt.
Persze mosolyogtunk, jókedvünk volt és büszkék voltunk:) Eszter szegény megkérdezte, hogy akkor most ő utolsó lett-e. Mondom, dehogy, a harmadik. Hát nem csak az első három hely számít? Hát nem:D
Februári elmélkedések avagy nőnek a gyerekek
Már nem babakocsiból nézzük a majmot és az oroszlánt, nem is testvérfellépőről. Már “csak úgy” elmegyünk a Weekendig és vissza görivel, biciklivel. Nem kell csendben lenni, nem kell kerülni a zajosokat: nem alszik senki. Nem kell időre hazasietni, csúszhat a “program” fél órát is. Mergállunk menet-jövet megnézni a focizó gyerekeket, magyarázom Dominak, mi az a fekvőtámasz. Üresek a medecék, de nem, nem is, egyikben van víz. De már tele a levegő és a játszótér sem néptelen. Lángost még nem lehet venni és a kisvonat tavalyról megmaradt zsetonját se tudtunk még elhasználni, de éreztünk az új szelet. Hogy visszaút már nincsen.
Robognak előre. Holnap kezdődik az iratkozás az elemi iskolákba.
Tavaszkeresés
Német szavak
Ausztriában Eszternek megint intenzívebben eszébe jutott, hogy milyen jó lenne érteni ott (is) az embereket. Tartottunk egy pár “német órát”, amióta hazajöttünk – egyiknek ez lett a vége:
A kártyákat én írtam, Eszter ragasztotta fel a megfelelő tárgyra. (Az olvasás nem probléma, a betűket simán összeolvassa, egyszer elmondom a helyes kiejtést, utána már ő is tudja pl., hogy az “sch” helyett csak “s”-et kell mondani.)
Nem, nem tud…
Bartos Erika: Mondd el, Anya!
Mondd el, Anya, milyen volt, míg
szíved alatt voltam,
Gömbölyödő pocakodban
sokat forgolódtam?
Mondd el, Anya, milyen volt a
születésem napja,
Gondoltad, hogy ilyen hamar
megnövök majd nagyra?
Mondd el, Anya, milyen volt, hogy
hároméves lettem,
Féltettél-e engem, mikor
óvodába mentem?
Mondd el, Anya, milyen lesz, ha
felnőtt leszek egyszer,
Igaz-e, hogy nagykorában
mindent tud az ember?
(Bartos Erika: Mondd el, Anya! In: Bartos, Erika: Százlábú. Versek óvodásoknak, Alexandra, 2011., 73.)
Indul a farsangszezon
Az óvodába megint egész héten be lehet vinni jelmezeket, álarcokat készítenek, áll a báll. Domi annyira szeret “Balonache” lenni, hogy a jelmezét, amelyet Nagymama hozott neki, mindennap magával viszi reggel, délben bohiként jön ki a csoportszobából, és a jelmezt ne hagyjuk ott, mint a többiek, Isten ments, hozzuk haza délutánra, aztán másnap megint vigyük:)
Eszteren idén mintha nem látnám azt a nagy lelkesedést beöltözés-ügyben, mint előző években. Neki most az az érdekes, hogy olyan álarcot készíthessen, amilyet X kisfiú, mert akkor együtt játszhatnak:P
Isten éltessen, Csabi Tata!
Így készült a non plus ultra ajándékba. Közben elrohantam szülői estre az oviba s a végeredményt már nem fényképeztem le.
Ebből kifolyólag a fényképezőgép is itthon maradt, íme két ultragyenge kép az ünneplésről. A gyerkőcök olyan jól érezték magukat, alig lehetett hazaindulni.
