Már nem babakocsiból nézzük a majmot és az oroszlánt, nem is testvérfellépőről. Már “csak úgy” elmegyünk a Weekendig és vissza görivel, biciklivel. Nem kell csendben lenni, nem kell kerülni a zajosokat: nem alszik senki. Nem kell időre hazasietni, csúszhat a “program” fél órát is. Mergállunk menet-jövet megnézni a focizó gyerekeket, magyarázom Dominak, mi az a fekvőtámasz. Üresek a medecék, de nem, nem is, egyikben van víz. De már tele a levegő és a játszótér sem néptelen. Lángost még nem lehet venni és a kisvonat tavalyról megmaradt zsetonját se tudtunk még elhasználni, de éreztünk az új szelet. Hogy visszaút már nincsen.

Robognak előre. Holnap kezdődik az iratkozás az elemi iskolákba.