“Mámá, nekem az egyik szemem sír, a másik nevet. Mert itthagyom az ovit, de örülök, hogy iskolás leszek!” Okos és bölcs nagylány. Én sírtam, persze. “A Hanna anyukája jobban sírt, mint te, mámá.” Igen, mert neki nem marad több gyereke az óvodában…
Örök szeretet és hála az Óvó Néninek és a Dadus Néninek, akik úgy tudtak vigyázni a gyerekeinkre, ahogy azt tették. Hogy mindig biztonságban tudhattuk őket és szeretetben és türelemben. Isten áldja Dadus Néni életét, aki külföldre kényszerült dolgozni ebből az országból…
És Isten áldjon Téged, Eszter, aki a legcsodásabb, legkedvesebb és legokosabb leánygyermek vagy! Ahogy Óvó néni mondta: Adja Isten, hogy a tanító néni is meglássa benned mindazt, ami látunk…
Kis-nagyfiunk haladt már pár centit az önállósodás útján: már kiült a szereplők közé a kisszékre, sőt, dobolt is:) A körjátékot azért még inkább kívülről szemlélte…
A felszabadult nagyok
Mátyás király második udvarhölgye
Domi tette fel a virágkoszorút nővére fejére
Eszter munkája: nemezelt szivárvány… mint a búcsúzó gyerekek…
Waldorf-emléklap
K. László Szilvia: Tarisznyába való vers
Lehet szegény, aki gazdag, s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni, észreveszed, ami szép,
Rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert, ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!
Druszival, aki nem is szereti, ha Druszinak szólítjuk:)
Nagyeszter… Egyszer egyik gyakorlatozó kicsi óvó néni valóban azt hitte, így hívják Eszterünket:D
