Nagymamával készültek ezek a szépségek kb. egy hete. Eszternek is van egy pillangója, de éppen nem találtam utólag, amikor le akartam fényképezni.
Eszter gomba vasárnap óta hólyagos himlős, de hivatalosan csak kedden állapította meg a doktor néni ezt. Valószínűleg a bucsini szomszédoktól hozta ezt a batyut:( Ahogy teltek a napok, szegény Eszter egyre pöttyösebb és kedvetlenebb lett, de hősiesen tűrte a helyzetét és nem vakarózott. Ma fordult a kocka: már nem jelentek meg újabb pöttyök és a gombácskánknak is kezd visszajönni a jókedve. Tényleg kis hős. Ahhoz viszonyítva, hogy kicsi korában milyen nehezen viselte a betegségeket és vette be a gyógyszereket, most egy álom babusgatni őt és még a Nurofent is magától kéri… Csak tűnjenek már azok a pöttyök, hogy tudjam rendesen megölelgetni-megszorongatni!
Reméljük, Dominik nem most akarja elkapni. Szerintem még nem volna elég nagy és türelmes ahhoz, hogy ne vakarózzon és jó lenne azért tizenhárom nap múlva elindulni nyaralni avagy a nyaralást nem bent ücsörögve tölteni. Nem tudom, tudományosan mennyi az esélye annak, hogy testvérek ne egyszerre kapják el az ilyen nyavalyákat, de reménykedünk.
Most már nem kellett a síró Esztert körbeugrálja a fodrász néni hajvágás címen, önszántából és mosolyogva ült be a székbe. Domi csak úgy engedett el minket csajos kiruccanásra, hogy megígértük neki, dokumentáljuk az eseményeket.
Nagyon aranyos lett a kis gomba:) Furcsa volt látni ugyanazt a frizurát, mint szinte négy évvel ezelőtt, csak nagyobb gyereken…
Mindenkinek tetszik:)
Vasárnap délután elmentünk a gyerekekkel hármasban a Vásárhelyi Rádió stúdiótermébe a Dzseztán együttes koncertjére, amelyben az óvodai dobos bácsi dobol:) Becsületes nevén Hána László, igazi tartalmas ember és zenész, a gyerekek imádják, még Domi is dobol már, pedig az elején be se akart menni a terembe a foglalkozás alatt.
Szóval végigültük az egy órás koncertet, Domi is! Egyszer voltunk kint a mosdóban. És a Varázséneket is hallottuk, ami a Laci bácsi szerzeménye és tudják az ovis gyerekek is:)
A kisebbik szőke fejecske középen Eszter az első sorban:)
Rég nem voltunk állatkertben, így ezzel motiváltuk Domit a bilizésre, hogy ha kigyűlnek a csillagai a szobaajtóra ragasztott várkastélya ablakaiban, akkor meglátogatjuk az elefántot. (Mint utólag kiderült, biztatás nélkül is ripsz-ropsz megy ez neki, de az állatkert azért jó ötlet volt.)
Elég sok ketrecet láttunk üresen, amelyben régebb voltak lakók, de újdonságok is épültek, születtek az utóbbi másfél évben, míg nem jártunk arrafele. Megnagyobbították a farkasok és medvék területét és építettek egy kilátót, ahonnan nem lehet sehová se kilátni, mivelhogy az erdő közepén fekszik:O
Indulás előtti reggelen sütötte Eszter
Na, ki nagyobb?:P
Itt épp azt skandálja teli torokból, hogy “Pisiltem, pisiltem!”
Az oroszlán annál méltóságteljesebb, minthogy méltassa az akciót…
Utolsó ovis kiruccanás volt erre a tanévre, szalonna (meg miegyéb)-sütögetés. Alois elutazott, nekem kellett kivezetni oda, nagyon fáradt voltam és álmos, őszintén: alig vártam, hogy vége legyen és hazajöjjünk. De a gyerekek nagyon jól érezték magukat és a Vackort se parkoltam be az árokba és a Domi hasmenését is menedzseltük. Beszéljenek a képek.
“Mámá, nekem az egyik szemem sír, a másik nevet. Mert itthagyom az ovit, de örülök, hogy iskolás leszek!” Okos és bölcs nagylány. Én sírtam, persze. “A Hanna anyukája jobban sírt, mint te, mámá.” Igen, mert neki nem marad több gyereke az óvodában…
Örök szeretet és hála az Óvó Néninek és a Dadus Néninek, akik úgy tudtak vigyázni a gyerekeinkre, ahogy azt tették. Hogy mindig biztonságban tudhattuk őket és szeretetben és türelemben. Isten áldja Dadus Néni életét, aki külföldre kényszerült dolgozni ebből az országból…
És Isten áldjon Téged, Eszter, aki a legcsodásabb, legkedvesebb és legokosabb leánygyermek vagy! Ahogy Óvó néni mondta: Adja Isten, hogy a tanító néni is meglássa benned mindazt, ami látunk…
Kis-nagyfiunk haladt már pár centit az önállósodás útján: már kiült a szereplők közé a kisszékre, sőt, dobolt is:) A körjátékot azért még inkább kívülről szemlélte…
A felszabadult nagyok
Mátyás király második udvarhölgye
Domi tette fel a virágkoszorút nővére fejére
Eszter munkája: nemezelt szivárvány… mint a búcsúzó gyerekek…
Waldorf-emléklap
K. László Szilvia: Tarisznyába való vers
Lehet szegény, aki gazdag, s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni, észreveszed, ami szép,
Rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert, ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!
Druszival, aki nem is szereti, ha Druszinak szólítjuk:)
Nagyeszter… Egyszer egyik gyakorlatozó kicsi óvó néni valóban azt hitte, így hívják Eszterünket:D