Ez a kismedence Eszter kicsi kora óta nem volt használatban. Emlékszem, akkor kilyukadt és Agytata megragasztotta, de valahogy soha többet nem vettük elő.
Ma aztán reneszánszát élte a telken.
És Eszter megtanult labdát pattogtatni.
Category Archives: Eszter
Peles
Eszter idei születésnapi élmény-ajándéka. Kissé sokat utaztunk, hogy megnézzük s idő szűkében “kabinozni” sem volt időnk és Domi össze-vissza aludt és nyűgös volt és várni kellett, amíg bemehettünk és Domi hisztizett és mellbevágta (szó szerint) az egyik múzeumi alkalmazottat, aki éppen mentette a romániai turizmus becsületét és hamarabb előreengedett minket tekintettel a nyafogó gyermekre… és… és ..és…
De az ünnepeltnek tetszettek a báltermek és a tükrök és az ebédlő és a kőoroszlán az udvaron. És a fagyi sem volt kutya:)
Útban hazafele aludtak egy nagyot, aztán megálltunk estebédelni, ahol szintén jó volt, mert volt játszótér és kifestőst is adtak a gyerekeknek és éhesek voltak, ezért jól ettek és szépen ültek az asztalnál és isteni volt a kaja:)
Hazajött
Idén is gurult Alois a Rádióval, várták is nagyon haza már. A díszfogadás süteményt is magába foglalt, amire Domi igazi gourmand módjára csapott le:)
Nem kell engros-ban vezetnem egy darabig:P
Ovis biciklis felvonulás
Eszemben volt, hogy lesz mostanában, csak nem emlékeztem a pontos dátumra. Csütörtökön délben egy órakor hív Nagymama, hogy látta oviban kiírva, aznap du. 5-kor biciklis felvonulás, tudok róla? Megyek a gyerekekkel? Hát nem, aznap nem tudtam menni, mondtam Nagyinak, ha gondolja, menjen el a gyerekekkel, ha nem, maradjanak nyugodtan otthon, nem kell mindenütt ottlenni. Aztán csak elmentek, el is áztak, a finisre én is odaértem. Vagány trikókat festegettek maguknak indulás előtt.
Óvó néni mesélte, hogy amikor legjobban zuhogott az eső, Eszter megszólalt mellette a biciklin: Hát nem adjuk fel!:D Tulajdonképpen ez a rendezvény minden évben a Környezetvédelem Napjának tiszteletére, a vásárhelyi bicikliutak kikönyörgésére van, a ProCardiával társszervezésben.
Fessünk színes jéggel
Avagy ice cube painting. Sok helyen van róla info a neten, már nem tudom pontosan, végül melyik ötletet loptam el. A lényeg az, hogy jégkockatartót – mi a hűtőszekrény tojástartóját használtuk, mert jégkockaformánk csak zacskó van -, megtöltünk ételfestékes vízzel. Mélyhűtőbe tesszük 35-45 percre, kivesszük, beleszúrunk valami pálcikát (fagyis lenne a legjobb, mi nyárspálcát törtünk fel kisebb darabokra), visszatesszük. Amikor újra eszünkbe jut (ez nálunk kb. másfél nap múlva történt), elővesszük és szaporán mázolgatunk vele fehér papírra, míg el nem olvad:)
Gyereknap
Reggel már várta őket a konyhában az ajándék: két könyv – Eszternek a Már iskolás vagyok Janikovszky Évától, Dominak a Taknyos Traktor M. Kácsor Zoltántól. Dominak azóta szinte minden este azt olvassuk, és Eszter is addig az új könyvét kérte, míg a végére nem értünk.
Délelőtt a Védem által szervezett kövesdombi gyereknapozásba kapcsolódtunk be. A Mátyás király álruháit néztük meg a Maros Művészegyüttes előadásában, utána meg szétnéztünk az előcsarnokban szervezett gyerektevékenységek között. Végül két hajtogatott lufival és egy varázspálcával tértünk haza. Arcfestést is szerettek volna, de nagyon sokat kellett volna várni, ez most egy másik, sokkal lasúbb hölgy volt…
Domi kérésére készült fénykép
Gyerekbuli
Ez volt az első “idegen” helyen szervezett szülinapozásunk, s most sem a gyerekek kérésére. Kezdődött azzal, hogy hónapokkal ezelőtt azt igértük Eszternek, hogy az egész ovis csoportot meghívhatja a szülinapjára – lévén az utolsó ovis szüli, s feltételezvén, hogy május végére már amúgyis el leszünk költözve, s akkor meg hely szempontjából mit számít a létszám. Hát még nem költöztünk, úgyhogy igenis el kezdett a létszám számítani:( Eszter egyből megértette az új helyzetet, s redukálta a meghívandó pajtik számát, de így is kb. 14 gyereknél tartottunk, plussz a hozzátartozó nagykorúak. Lakás kizárva, benti játszóházba nem akartunk menni májusban, úgyhogy eszünkbe jutott az ákosfalvi játszópark, ahol egyszer vendégként szülinapoztunk. És végül ez maradt, Eszter nagy örömére.
Mit mondjak? Jó buli volt, a gyerekeknek feltétlenül s szerintem a felnőttek se érezték rosszul magukat. Nekem még minidg furcsa nem a saját otthonomban vendégeket fogadni, de ez most csak kényszermegoldás volt, remélem, jövőre nem leszünk már ilyesmire utalva. Az eső esett, de minket nem zavart, a gyerekeket még kevésbé:D Bobautóztak, trambulinoztak tető alatt, kötélpályán máztak.
Végül a tortákat megint én sütöttem, pedig most tényleg úgy nézett ki, hogy rendelünk, de aztán mégsem vitt rá a lélek, főleg miután ölömbe szakadt véletlenül egy szabad péntek délelőtt:) A csokis volt a lényeg, Eszter kívánsága volt s a többi gyerek is azt kérte inkább. A citromos viszont megint aratott a felnőtteknél, nem tudok Emesnek elég hálás lenni a receptért:)
Díszvendégünk Matild Dadus Néni volt, aki nagy szeretettel eljött, pedig utolsó percben tudta meg, hogy péntek és nem szombat a buli napja. Saját elmondása szerint 31 évnyi munkája alatt még egy ovis sem hívta meg a szülinapi bulijára. A drága még Dominiknak is hozott ajándékot, egy rendőrautócskát, amit persze Domokosunk nagy vigyorogva nagy becsben tart.
Ma délelőtt aztán alkalmunk volt alaposabban megnézni, kipróbálni, megszeretgetni az ajándékokat és hálásnak lenni értük.
Szováta
Ovis csoport. Játszás. Kincskeresés. Varázsszőnyeg-időrekord. Sok zaftos hús:( Kötélkert. Beképzelt új ismerős. Kirívóan szoptató anya-társ. Spagetti! Kaka a vécébe. Duzzogás. Párnacsata. Szalonnasütés. Táncház. Az ember tisztelje a saját határait.
ESZTER
Reggel rögtön kiugrott az ágyból, nem kellett sokat költögetni. Kint a konyhában már várta a hat (te jó Isten, már 6!) felfújt lufi, az ajándékcsomag és Domi indította is a Katáng szülinapi dalát. Örült a Findusznak és a biciklicsengőnek, az új rucit is rögtön felvette.
Én szállítottam őket oviba, mert csak kilenctől volt órám. Dominak aznap komatálat is kellett vinni, azt is gondosan betettük a csomagtartóba. Minden olajozottan ment, 8.40-kor már szálltam ki az iskola udvarán és nyitottam a csomagtartót, hogy vegyem ki a könyveimet és… szembenéztem az uborkákkal meg a paprikákkal. Egy perc alatt végigfuttattam mentálisan a lehetséges megoldásokat s nem maradt más hátra, mint előre, azaz vissza… az oviba. Ilyen gyorsan, azt hiszem, még soha nem jártam meg ezt a távot. Lejárt a munkarész, uccu haza a két tortáért, amelyet aznap éjjel készítettem. Nagymama kisegített két tortahordó-kartonnal és a két kezével, hogy az autóban ne dőljenek el a tortcik. Amikor megérkezünk az ovihoz, rájövök, hogy otthon felejtettem a fényképezőgépet, pedig ki volt készítve az előszobába. Sebaj, jó, hogy nem a gyümölcslevek vagy a gyertyák maradtak otthon, meg amúgyis van az ember lányának telefonja. (Decemberben a Domi szülinapján azt is otthon hagytam, úgyhogy most máris jobb voltam egy körrel:P)
Eszter ragyogott, igazán jól érezte magát. Alois is megérkezett. Domival előre megbeszéltük, hogy majd ne üljön az ölömbe, csak a “ceremónia” után – ez lévén Eszter, felettébb jogos, kívánsága. Fiunk tartotta is magát az egyezséghez… úgy egy negyedóra erejéig. Utána már mind csak azon fáradozott, hogy az ölömbe üljön valahogy. Amikor látta, hogy nem fog menni, nekiállt duzzogni, még a folyósóra is kivonult, Óvó néni rendületlenül mesélte tovább a szülinapi mesét, mi rendületlenül figyeltük. Aztán visszajött Domi és végül Eszter volt az okosabb: átült az Alois ölébe, Domi jöhetett hozzám.
A két tortából az epres nagyon bejött a gyerekeknek, a citromos az óvó néninek meg nekem:)
A hatvirágos korona felkerül méltó helyére a gyerekszobában, a polcra a többi mellé.
És Matild dadus nénivel is találkoztunk, hétfőtől újra a gyerekekkel lesz!
Este a családban is buliztunk, ezúttal fagyitortával, az ünnepelt nagy örömére.
Utolsó ovis szülinapod volt, Nagy Kincsünk… Isten éltessen sokáig!
Keresztanyuékkal
Együtt mentünk Eszter után táncra, először életemben használtam Eritrit édesítőt sütéshez és még az Aroostasha-produkciónkat is kibírták:) Isten éltessen, Drága Barátném!
Ludas Matyi
Ismét bábszínházban voltunk, ezúttal egy valódi bábelőadáson. Ez talán nem kötötte le őket annyira, mint a Csipike, valószínűleg a bábok miatt. Eszterrel a darab végéig találgattuk, hogy vajon melyik hang melyik bábszínészé, s a hatból háromra jól tippeltünk:) Dominikot a díszletváltozás nyűgözte le: Nézd, mámá, megy ki a fa! Pár nap múlva aztán az ovival is látták ezt az előadást. Domit nagyon foglalkoztatta, hogy de miért is kellett Döbrögit megverni.
Arcfestés
Ma is elmentünk – szokás szerint – vallásórára, de kiderült, hogy már vakáció van:S
Elindultunk sétálni, hát mit lát meg az áldott két gyermek tíz lépés után?! Egy ugrálóvárat. A Főtéren, a ló árnyékában. S volt ott még minden egyéb, mi (gyermek)szem-szájnak ingere. Eleinte arra tippeltem, hogy korán kezdte a város a készülődést a vásárhelyi napokra, aztán lassan-lassan beugrott, hogy ez a civil szervezetek vására kell, hogy legyen. Az volt:) Alízzal nem találkoztunk, de Bogiékkal igen, a Caritas sátrában kellemeset beszélgettünk-kávézgattunk.
Lecsaptak az arcfestésre is, persze – tényleg profi a festő hölgy, látszik az ecsetvonásain munka közben: gyors, precíz, gyakorlott. Ma egy viráglugas és egy cápa született. Legközelebb már tényleg én is festetek valamit magamra:P
Egy este, két kép
Piros-fekete
Csütörtökön tartottak a kövesdombi óvodák egy vetélkedőt, amelyen népi gyermekjátékokat mutattak be a csoportok. A Cinege is “fellépett”:)
Gyönyörű volt azt a sok gyereket székelyruhában látni, anyaként fényes délelőtt munkahely helyett szemtelenül ott lenni Eszterrel, fényképezni, videózni, gyönyörködni. Egy második díjat is bezsebeltek ám a sok jóérzés mellé.
Anyák az oviban
Megint közös tevékenységek voltak, pl. egymást etettük murokhasábok segítségével, virágot tűztek a hajunkba a gyerekek, együtt énekeltünk és körjátékoztunk, fényképes üdvözletet és papírpitypangot kaptunk ajándékba.
Eszter nehezen viselte, hogy Dominiknak is én vagyok az édesanyja, lévén ez az első anyaünneplés az oviban, amikor már Domi is részt vesz, merthogy óvodás…
Egyre jobban szeretem őket és egyre inkább megállítanám az időt.
