Volt aztán mégis:) Extragyorsan, minden – tél, nyár, hegy, fürdőzés – hat nap alatt. Mivel utolsó pillanatban alakult ki, hogy mikor hol leszünk, balatoni szállást nem sikerült előre foglalnunk, ígyhát a révfülöpi kempinget néztük ki célpontul. Nem jártunk rosszul: este 11 után valahány perccel estünk be, még épp beengedtek, kellemes volt a strand, abszolút gyerekbarát, parti fitness, este ki mit tud a gyerekeknek, jó kaja a vendéglőben, tiszta mosdók – másfél napig ki se dugtuk a lábunkat a táborból. A gyerkőcök nagyon élvezték a sátorban alvást, nem volt esti nyafogás, hogy kell tej, jaj, el tudok-e aludni stb. Ilyen szempontból le a kalappal a gyerekeink előtt, nagyon jól alkalmazkodtak mindenféle körülményhez, mindenért lelkesedtek. (Arról inkább máskor, hogy  az autóban mit bírják piszkálni egymást…) Az is nagyon tetszett Eszternek, hogy végre a gyerekek magyarul beszéltek és bárkivel barátkozhatott, akivel akart.

Még főztünk is  - paprikás kruplit:) Nem esett nehezünkre eljönni, mert óriási vihar és zuhé kerekedett csütörtökre, úgyhogy meg se álltunk a budaörsi IKEAig, ahol mi szem szájnak ingere – gyerekek kocsit toltak, játékokat, foteleket próbáltak ki, svéd húsgolyót ettek, en nyugodtan bámultam a konyhabútorokat, és gazdagabbak lettünk két lámpával, két fürdőszobaszőnyeggel, egy szett kisvasúttal (amiben az alagút a lényeg), egy focilabdával, néhány pohárral és csészével. Hajnali 4 után gurultunk be a blokk elé, amikoris éppen eleredt (aznap ki tudja hányadszorra…). Úgyhogy még szundikáltunk vagy 20 percet, míg ki tudtunk bújni az autóból és fel tudtunk jönni.

Tanulságok:

1.Jó gyerekekkel kempingezni, egy sátortábor sokkal több élményt nyújt nekik, mint mondjuk egy kibérelt ház.

2. A nomád életmód közel sem követel annyi rend tiszta ruhát, mint amennyit én összecsomagoltam.

3. Nagyon izgi egy héten belül telet is, nyarat is érezni!

4. Alois nagyon jó soför:P

Azaz gőzmozdony által húzott nosztalgia-vasút a Wasser völgyében. Régóta szerettük volna kipróbálni, hisz Visó, ahonnan indul, csak egy órányira van Szigettől. De még a tavaly is túl sokat gondolkodtunk azon, hogy a gyerekeket korán fel kell költeni, jaj, Domi hogy és hol fogja abszolválni a déli alvását meg ilyenek.

Na, idén aztán felkerekedtünk. Hihetetlenül élvezték, főleg Domi. Nagyon édesen meséli azóta is, hogy milyen volt  a gőzös, és mi miért dieselmozdony-húzta szerelvénnyel mentünk végül és hogy volt kalauz bácsi stb. Eszter annak örült, hogy nem nyitott kocsiban utaztunk, mert az út egy részét esőben tettük meg.

Ez tényleg egy olyan turisztikai szolgáltatás, amiről romániaszinten példát vehetnének azok, akik turizmussal foglalkoznak. Állítólag svájciak biznisze, hát látszik is. Először is: mindenki mosolyog! A jegykezelő, aki román anyanyelvű volt, a gyerekekkel magyarul beszélt. Tizsta vécé, mosdó, finom kávé és forró csoki, nyugatias reklámcuccok, kifogástalan ügyfélbarát kiszolgálás.

Kb. két óra az út odafele, egy tisztásig, ahol van egy parányi múzeum (gondolom, fakitermeléssel kapcsolatos, a végén elfelejtettük megnézni), sok pad és asztal, legtöbb fedett, mosdók és bár-rész, ahol grillezett husit és kolbászt és hideg-meleg italokat lehet vásárolni. Tulajdonképpen jórészt zabálással tölti a popor azt a kb. másfél órát, amíg a vonat visszaviszi. A végén a pincérek még néptáncoltak is – mert a curáj az bőgött végig, dehát ez kell a külföldi turistának, nemdebár.

Áraik azok vannak, mert 9 lejért vettünk egy hűtőmágnest és 6 lejért egy féllitres kólát, de tényleg kifogástalan minden. Még egy példa, hogy lehet Romániában is, csak akarni kell.