Category Archives: Eszter
Csipike
Elmentünk a betervezett Csipike-előadásra, hármasban. Kicsit tartottam tőle, hogy Domi kibírja-e, de csak az utolsó 5-10 percben kérdezte meg, hogy mikor lesz vége. Kicsit rosszul láttunk, mert előttünk egy magas apuka ült ölében lányával, aki az idő nagyrészében állt, de még így is nagyon élvezték mind a ketten, esetenként hahotáztak. Teltház volt és vastaps, érdemelten.
Csipike szülinapi tortája
Itthon Eszterrel lerajzoltuk Csipike erdejének térképét, míg Domi déli álmát aludta. A terv az, hogy ezt a térképet következő alkalommal Csipikének ajándékozza Eszter, mert ma sajnáltuk, hogy nem vittünk virágot a szereplőknek és mert természetesen lesz következő alkalom:)
Kertészek
Az idei első balkonkuckó
A két szélső szélforgót sk készítettük. Kicsit még javítani kell a technikánkon, hogy jobban forogjanak.
Szülinapom-pom-pom
…századik szülinapom-pom-pom-pom-pom-pom:D
Állatkert a bábszínházban
Ma délelőtt, mielőtt még kizáródtunk volna a lakásból (mert beakadt a zár/kilincs), bábszínházban voltunk, interaktív babaelőadáson. Igen, ilyen is van, pár nappal ezelőtt jutott tudomásomra. 0-tól 4 éves korig ajánlják , mindkét gyermekünk jól szórakozott, Dominik kimondottan, a végén még kabátban is visszament megsimogatni az állat-szereplőket, akiket az előadás végén a néző gyerekekkel együtt fektettek le. Eszternek is tetszett, de a végén azért megjegyezte, hogy kicsit uncsi volt meg rövid – hát egy majdnem hatévesnek persze:) De közben azért ő sem ficánkolt, hogy menjünk már:)
Következő báb-programnak a Csipikét néztük ki magunknak. A Ludas Matyit se láttuk még, de márciusban többet nem lesz műsoron hétvégi napon.
Ja, és Dominik – saját bevallása szerint – ezután (is) csak mindig ingben megy bábszínházba. Melt Csabi Tata is ingben jál.
Népdalvetélkedő
Eszter újból énekelt, ezúttal székelyruhában, életében először, ami éppen akkora jelentőséggel bírt számára, mint maga a dalolás:)
Szerény anyai véleményem szerint szebben, tisztábban énekelt, mint múltkor, de ezúttal is harmadik helyezett lett, pedig más versenyzőknek, akiket ismertünk az előző versenyről, gyengébb napjuk volt. Ezt nem azért írom, mert feltétlenül nyerni mentünk oda. Nem is ítéltem volna oda én sem Eszternek az első helyet, de a másodikat igen. Azért találom a helyzetet említésre méltónak, mert most még nem észleli a gyerek, de talán pár év múlva már neki is nehéz lesz a szíve attól, hogy beskatulyázzák. Hogy ha ugyanaz az énektanár van újra a zsűriben és nagyjából ugyanazok a versenyzők mérettetnek meg újra, akkor az eredmény is kb. ugyanaz lesz, a tényleges teljesítménytől függetlenül. Meg is mondták, hogy azt küldték tovább, akiben látták a fejlődés lehetőségét. Vagyis nem azt, aki aznap a legjobb volt.
Persze mosolyogtunk, jókedvünk volt és büszkék voltunk:) Eszter szegény megkérdezte, hogy akkor most ő utolsó lett-e. Mondom, dehogy, a harmadik. Hát nem csak az első három hely számít? Hát nem:D
Februári elmélkedések avagy nőnek a gyerekek
Már nem babakocsiból nézzük a majmot és az oroszlánt, nem is testvérfellépőről. Már “csak úgy” elmegyünk a Weekendig és vissza görivel, biciklivel. Nem kell csendben lenni, nem kell kerülni a zajosokat: nem alszik senki. Nem kell időre hazasietni, csúszhat a “program” fél órát is. Mergállunk menet-jövet megnézni a focizó gyerekeket, magyarázom Dominak, mi az a fekvőtámasz. Üresek a medecék, de nem, nem is, egyikben van víz. De már tele a levegő és a játszótér sem néptelen. Lángost még nem lehet venni és a kisvonat tavalyról megmaradt zsetonját se tudtunk még elhasználni, de éreztünk az új szelet. Hogy visszaút már nincsen.
Robognak előre. Holnap kezdődik az iratkozás az elemi iskolákba.
Tavaszkeresés
Német szavak
Ausztriában Eszternek megint intenzívebben eszébe jutott, hogy milyen jó lenne érteni ott (is) az embereket. Tartottunk egy pár “német órát”, amióta hazajöttünk – egyiknek ez lett a vége:
A kártyákat én írtam, Eszter ragasztotta fel a megfelelő tárgyra. (Az olvasás nem probléma, a betűket simán összeolvassa, egyszer elmondom a helyes kiejtést, utána már ő is tudja pl., hogy az “sch” helyett csak “s”-et kell mondani.)
Indul a farsangszezon
Az óvodába megint egész héten be lehet vinni jelmezeket, álarcokat készítenek, áll a báll. Domi annyira szeret “Balonache” lenni, hogy a jelmezét, amelyet Nagymama hozott neki, mindennap magával viszi reggel, délben bohiként jön ki a csoportszobából, és a jelmezt ne hagyjuk ott, mint a többiek, Isten ments, hozzuk haza délutánra, aztán másnap megint vigyük:)
Eszteren idén mintha nem látnám azt a nagy lelkesedést beöltözés-ügyben, mint előző években. Neki most az az érdekes, hogy olyan álarcot készíthessen, amilyet X kisfiú, mert akkor együtt játszhatnak:P
Isten éltessen, Csabi Tata!
Így készült a non plus ultra ajándékba. Közben elrohantam szülői estre az oviba s a végeredményt már nem fényképeztem le.
Ebből kifolyólag a fényképezőgép is itthon maradt, íme két ultragyenge kép az ünneplésről. A gyerkőcök olyan jól érezték magukat, alig lehetett hazaindulni.
Sölden, 2014. február 1-8.
Mini-szalámi-evés “rakétában”.
Még kell neki is vagy két év, míg független lesz a lécén:)
A gleccser szerelmesei
Én is iparkodom….
Germknödel mit Vanillesoße – Eszter mindennapi betevője:)
G
Bäckerei
Kicserélték a ház mögötti csúszdát, a tavaly sárga volt – csakis a képek alapján vettem észre…
Hókotrás hókotróval
Hanna 6 éves lett
A január betegeskedve telt. Három hétig senki sem volt teljesen egészséges családunkban. Így Eszter és Dominik nem mehettek el a Hanna (ovistárs) születésnapjára sem, játszóházba. A bánatot enyhítendő, egy hét múlva, amint jobban lettek, meghívattuk magunkat meglátogattuk Hannáékat otthonukban.
Kedves kis játszódélután volt, mini tortákkal. Jó volt látni, hogy más gyerekes család sem fér a játékoktól egy kicsi lakásban, s ez nem feltétlenül egyenlő a rendetlenséggel:P
Házi plasztelin
Erre is készülünk már, mondhatom, évek óta. Házilag gyurmát gyártani. Megint találkoztam egy szimpatikus recepttel, s mivel Domi éppen abban a fázisban van, hogy naponta két csomag plasztelint képes volna elhasználni (mert roppant nagy türelemmel összegyúr minden létező színt a felismerhetetlenségig, s a végeredményt nyugodtan ki lehet dobni), hát nekiálltunk volna megvalósítani. Kellett volna borkősav is a trutyiba. Utánanéztem: acid tartric, avagy Weinsäure. Arra kell, hogy a cucc ne penészedjen meg. Godoltam én, hogy nem lesz az olyan könnyű szerzemény, hogy az első üzletben leveszem a polcről, de amikor már több helyen voltunk, még a patikában is, s mindenütt csak néztek ránk, mint a lőtt medvére, hogy az mi s nem, fogalmuk sincs, hol keressem, akkor már megint kezdtem feladni a házi plasztelinfőzés ötletét. De olyan jól néztek ki azon a kreatív blogon! Meg amúgy se volt itthon más plasztelin. Itt-ott írta a neten, hogy a citromsav is megteszi. Na, citromsó az volt itthon, azt tettünk bele. Nagyon jól gyúrható, színezhető, puha plasztelinünk lett, már egy hete elvan a hűtőben, köszöni, nem penészedik, már kétszer is elővettük:) És két csésze lisztből elég sok lett. Ételfestékkel színeztük. Szóval ajánluk jó szívvel a módszert olyan családoknak, ahol plasztelinfaló kisgyerekek élnek:D
A rózsa az Eszter tenyerén teljesen az ő ötlete volt. Lent egy bónusz-kép a papírból készített bohócsipkáinkról, amelyeket ma, vasárnap reggel 8 órakor rendelt tőlem a fiacskám… Már éjszaka felébredt és megkérdezte, hogy ugye, megcsináltam már, mert ő “Balonachésat” akar játszani:)
