Balázs születésnapja
Eszter úszótanfolyamon
Július végén Eszter kéthetes úszótanfolyamon vett részt, minden délben egy-egy órát. Nagyon élvezte, jókedvvel ment, de… nem tanult meg úszni… Kiderült, hogy nem meri betenni a fülét a vízbe, nehogy fülgyulladást kapjon. Az arcát, orrát simán, azzal nincs gond. (Nekem ezen bukott el annak idején az úszótanfolyamos úsznitanulásom.) Utolsó két nap megpróbálta füldugóval is, azt mondta, úgy jobb volt, de az utolsó órán, amelyet a kísérők is végignézhettek képernyőn, mégiscsak az derült ki, hogy nemigazán megy neki. Viszont továbbra is szereti, még szeptemberben is menne egy hétig, s úgy néz ki, majd a sulival is fognak menni hetente egyszer. Lehet, hogy csak több időre van szüksége.
Mindenesetre a tanfolyamot és az edzőt csak reklámozni tudom.
Weekend, július 8-án
Még több Balaton
Révfülöpön újra
Tiszta, de nagyon, sok gyerekprogram, amit esetenként a felnőttek is élvezhetnek (én szerettem polót festeni, zöldségből állatokat, figurákat, járműveket készíteni, táncolni a táncházban), jó strand. És szeretünk sátorozni és idén is volt miben, hála Robiéknak, bár a miénknek felét ma se találjuk. Feltétlenül beszerezzük a Balatóniai kalandregényt. És jövőre Alois és Eszter biciklit is visznek:) Domi egyes egyedül, nővérétől függetlenül szerzett barátokat:) Bár lehorzsolta szinte az összes térdét és könyökét, de nagyon csúnyán, ő is visszatérne.
Köszönjük, Apa. (Télen sem felejtem el:))
Bâlea
Bukarest
Imádjuk a parkjait!
Utolsó képen Eszter új biciklije, amelyet útban hazafelé vettünk. Az üzletben elszégyelltem magam, mert Domi is kipróbált egy biciklit és az elején fogalma sem volt, hogy kell pedálozni… Neki még soha nem volt pedálosa… Most megkapta az Eszter régijét:)
Kertesház
Bicikli-pálya a ház előtt
Bodzaszedés a szomszédos erdőben június elsején
Lonc és levendula
Kincskeresés
(Ez olyan, hogy én eldugok ezt-azt az udvaron, vagy bent a házban, és találós kérdéseket írok minden állomáshoz. Ha megtalálták a megfejtést, az továbbviszi őket a következő stációhoz.)
Kincskeresés jégben
Ezt nagyon szeretik és már rég ki akartuk próbálni, csak blokklakásban nem találtam olyan jó ötletnek “vizezni”.
Beteszek pár műanyag csecsebecsét egy tálka vízbe és megy a mélyhűtőbe, Fél nap után kb. kivesszük és addig kell kalapálni meg miegymás, míg a “kincsek” kiszabadulnak.
Virágüzletesdi
Zöldborsó
Kőfestés
Sulis évzáró “la Cercul Militar”
A helyszínt már nem is kommentálom, de a látott tartalmakat muszáj. Főleg a mikházai előadás után, hát nem tudtuk Aloisszal, hogy sírjunk vagy kacagjunk. Négysoros versikéket mondtak az iskolások, már aki el tudta mondani, mert az osztály fele belesült. Igaz, hogy német szövegek voltak, de a tanító néni kb. másfél hónappal azelőtt hazaadta megtanulni.
Énekeltek is, de mindvégig úgy, hogy számítógépről ment a dal, oszt ők karaokéztak – ismételten, már aki tudott, aki nem, az tátogott, aki azt sem, hát azt sem.
De a legjobb az egészben az utána következő pizzázás volt közösen a szülőkkel és a tanító nénivel. Valahogy olyan szerencsétlenül helyezkedtem, hogy mind apák mellé kerültem, akiket nem is ismertem. De a baj nem az volt, hanem … jaj, el kell képzelni “A” tipikus román férfit (ez most nagyon sztereotíp lesz, de nem tudom visszafogni magam, elnézést…) rövidnadrágban, polóban, kidudoró sörpocakkal, idióta vigyorral az arcán. “Ce szérbáré frumoászö o foszt! Bíné kö n-á foszt páuzö. Kö á foszt szkurtö.”
Csemetéik eközben szedték szét a pizzázót, eltörtek pár poharat, repültek a szalvéták, pizzaszeletek asztal alatt és felett, sírás ordítás, evőeszközökkel csörömpölés. A régi tanító néni szerint eddigi 18 év praxisa alatt ilyen neveletlen generációval még nem volt dolga.
Vége van. Tapasztalatot szereztünk. Jót is, rosszat is.
Ovis évzáró Mikházán
Senki ne kérdezze, hogy miért ott. Főleg ne tőlem, mert konzervatív vagyok és nem értem, hogy minek kell már ovis gyermeknek is máshonnan elballagni, mint az oviból. De – amint látjuk -, ez csak nekem kérdés, mert minden más szülő lelkesen támogatta az ötletet.
Na, de az előadás az tényleg dicsérnivaló, színvonalas volt, mint mindig! A “Kőleves” című mese előadva, magyarosan, székely ruhában, megfelelő díszlettel, énekekkel. Volt dobolás, versek, a nagyok búcsúztatása. Domi elmondta a versét a színpadon, másodszor életében (karácsonykor először), változatlanul most se hallotta senki:), pedig Eszter is vele volt a színpadon, hogy támogassa, ő mondta a vers második felét. Arról nem beszélve, hogy óvó néni már nem tudván mit kezdjen a szerepelni-utáló csemeténkkel, aki szintén nem tudván mit kezdjem magával a szegény, hogy ebből a helyzetből meneküljön, azt találta ki vala, hogy azért nem tanulja meg a versét, mert nem tetszik neki. Erre óvó néni azt mondá, jó, válassz otthon másikat. Na, így bökött rá a Napsugár épp aktuális számában egy sárkányról szóló versre, ami hosszú is volt, nehéz is, innen jött aztán az ötlet, hogy Eszterrel ketten adják elő. Hamar megtanulták, Domi is, szóval továbbra is világos, hogy fiacska képes memorizálni.
Az inggel az volt a helyzet (nálunk semmi nem megy simán), hogy Domi nem akar inget felvenni. Kiegyeztünk, hogy csak épp arra a rövid időre, míg szaval:)
Az előadás után túrós púszkát ettünk kolbásszal és vizipisztolycsata is volt. Déli 3 órakor jöttünk el, még mentünk Eszter jövőbeni osztályához Gegesbe kirándulni.
Ovis kirándulás
Nárciszmezőn, Székelyudvarhely mellett. Útban odafele megálltunk “A” cukrászdánál:) (Csak ezt a linket találtam, de ne ítéljen senki a giccses torták alapján, amelyek itt láthatók! Biztos megrendelésre készültek:P A süteményeik isteniek! Szerintem az egyetlen hely széles e határban, ahol a házi sütikhez fogható ehető dolgokat árulnak.)
Én vezettem oda-vissza, nem aludtunk ott, Domi felfedezte magának a bordásfalat, Eszter bezáródott a vécébe, óvó néni csábította Esztert, hogy maradjon ott vele, aztán mégse, a nárciszmező szép volt.
Hogy miért nem találok most egy nárciszmezős képet?! Az is van valahol…
Tánc
Maifest
Azaz Schulfest, mert addig halasztották (az iskolában), ameddig vége lett májusnak, úgyhogy át kellett keresztelni az összeröffenést. Kész vicces volt, hogy egyszer életünkben, amikor a saját lányunk is szerepelt, azaz német táncot táncolt a Schiller iskola udvarán ez alkalomból, már a város másik végéről autóztunk oda. Eszter csecsemőkora óta tanui vagyunk – akarva-akaratlanul – ennek a bulinak. Volt, amikor zavart a félnapos zaj (mindig vasárnap van), volt, amikor mi is benéztünk az udvarra járókelőként séta közben és beültünk valamelyik sátorba barkácsolni (amikor Kati is ott volt tancinéni és Domi még meg sem volt születve).
Eszter ügyes. MIndent tud seperc alatt, amit tanítanak neki. Szász néptáncot is úgy rop, ahogy én soha nem is fogok. Dominak is tetszett az ünnepség, mert nyert a tombolán egy társasjátékot. Frau Moni is ott volt a kisfiával.
Zazibuli
Az ovispajti Zalán születésnapja azért kerül be a családi krónikába feltétlenül, mert ez volt az első születésnap, amelyre Domit hívták és csak őt és nem is vittük Esztert magunkkal és Domi nagyon nagy fiúnak érezte magát ebből kifolyólag:D