Gurul az óvoda

Dominik, Eszter, ovi, rendezvény, sport

ovibicikli2 ovibicikli

 

Megint volt biciklis felvonulás egyszer az oviban, talán június elején – olyan rég nem írtam, nem tudom a pontos időpontokat. Annyi maradt meg az egészből, hogy Domi nagyon szófogadatlan volt és nem maradt Eszter és Óvó néni mellett a felvonulás alatt, mint ahogy megbeszéltük. Én nem biciklizem, főleg nem tömegben, Alois nem tudott jönni, gyalog kísértem őket. Hát a drága fiacskámat egyszer csak a csapatot vezető rendőr autó mellett(!) látom. Hát jövőre ezt a dolgot vagy apájukkal fogják lezavarni vagy kihagyjuk.

Eszter 7 éves lett…

család, Eszter, ünnep

Egy régi gyerekdal, ami nekem új most, és nagyon ott van.

Rolf Zuckowski: Ohne dich

Ohne dich würd ich im Winter keinen Schneemann baun
und ich käm nicht drauf, die Sesamstraße anzuschaun.
Ohne dich käm hier der Osterhase nie mehr vorbei
und dem Weihnachtsmann wär’n wir längst einerlei.
Ohne dich würd ich im Keller nie Gespenster sehn
und bestimmt nicht als Pirat zum Kinderfasching gehn.
Ohne dich gäb’s keine Räuberhöhle im Kleiderschrank.
Ohne dich wär ich ein andrer Mensch,
doch es gibt dich, Gott sei Dank.
Denn ohne dich hätt ich im Leben
nicht mal halb so viel gelacht
und über manche Fragen vielleicht niemals nachgedacht.
Ohne dich wär’n viele Tage
einfach so vorbeigerauscht,
auch wenn nicht nur die Sonne schien,
ich hätte nie getauscht.
Ohne dich hätt ich die Schlittschuh auf den Müll getan
und womöglich hätt ich heut noch keine Eisenbahn.
Ohne dich würd ich im Herbst den Drachen nicht steigen sehn
und gewiss beim ersten Schnee nicht rodeln gehn.
Ohne dich käm mir kein Hamster und kein Frosch ins Haus
und erst recht kein Igel und auch keine weiße Maus.
Ohne dich wär ich am Monatsende nicht ganz so blank.
Ohne dich wär ich ein andrer Mensch,
doch es gibt dich, Gott sei dank.
Denn ohne dich hätt ich im Leben
nicht mal halb so viel gelacht
und über manche Fragen vielleicht niemals nachgedacht.
Ohne dich wär’n viele Tage
einfach so vorbeigerauscht,
auch wenn nicht nur die Sonne schien,
ich hätte nie getauscht.
Ohne dich wüsst ich noch heute nichts von deiner Zärtlichkeit,
wenn’s auch Kummer gab, mir tut nicht eine Stunde leid.
Ohne dich hätt ich im Leben nie erfahren, wie es ist,
mit dir zu fühlen, dass du glücklich bist.
Mit dir zu fühlen, dass du glücklich bist.

szulibuli8 szulibuli7 szulibuli6 szulibuli5 szulibuli4 szulibuli3 szulibuli2 szulibuli Eszter5 Eszter4 Eszter3 Eszter2 Eszter1 Eszter

Húsvét 2015

család, Dominik, Eszter, ünnep

Idén elkezdtük a hagyományteremtést, vagyis kb. 7 év után először újra itthon maradtunk húsvétkor. Amióta gyerekeink vannak, mindig Máramarosszigetre mentünk, mert ott milyen szép az ünnep és a szentelés. De mostanra elkezdett hiányozni az, hogy itthon is legyen kalács és festett tojás és várjuk a locsolókat. Ez utóbbi kicsit kérdéses volt, mert ugyebár az Eszter osztálytársai románok és nem együtt ünnepeltek velünk, hozzám száz éve nem jár senki, de a leányzó várja a locsolókat. Láttuk az oviban, hogy az a legújabb szokás: a kislányok meghívják a kisfiúkat locsolni. Hát mi is így tettünk: felhívtunk egy volt ovis társat és egy volt szomszéd kisfiút, hogy várjuk szeretettel:) Jöttek is, jót játszottak, Eszter örült. Kezdetnek nem volt rossz:) Meg persze Csabi tata is járt nálunk.

Az óvó néni meg a tanító néni gondoskodott szép kizöldellt búzáról:P – mi a nagyhéti munkálatokat Aloisszal péntek délután és nagyszombaton éjszakába nyúlóan abszolváltuk… Hát igen, fárasztó(bb) a húsvét itthon, de így kell ennek lenni. Végül megfőtt a sonka is (minekutána lőtt medveként néztek rám egyes hentes üzletekben, amikor 2 kilónyi nyers füstölt disznóakármit kerestem sonkának), volt kalácsunk, sós stanglink, kétféle édes tésztánk, sőt még vajbárányt is “szültem” péntek éjjel. Alois szerint kissé robotra meg macskára hasonlított, de ahhoz képest, hogy csak úgy minden útmutató nélkül kivettem egy vajat a hűtőből s nekiestem egy késsel meg egy hurkapálcával, szerintem dicséretreméltó ábrázatja van:P

Szentelni is voltunk, reggel fél 8tól, és a gyerekek kibírták az órás misét is. Na, ezután kezdődött csak az igazi fáradtság, amikor a drága csemetéknek esze ágában sem volt reggeli után lepihenni vagy legalább minket pihenni hagyni… Pedig – ördög látja lelkünket – még a rajzfilm-trükköt is bevetettük, de nem hatódtak meg. Úgyhogy azon tanakodtunk, jövőre kombinálni kellene a régi szokásokat az újakkal: ok, legyen itthon is húsvét, készülünk meg minden, de szentelni elmegyünk Szigetre, aztán hétfőre hazajövünk, hogy várjuk a locsolókat:P (Mert Szigeten vannak jólelkű nagyszülők, akik lefogják lefoglalják az energiától duzzadó csemetéket, míg a szülők szunyókálnak..)

Hétfőn a fiúk délelőtt 11 fele indultak el és este fél 9 tájban értek haza. Domi ragyogó arccal mutatta kis kosarában az összegyűjtött tojásokat, naagyon tetszett neki a “túra”! Óvó néninél is voltak meg sok ovis pajtásnál.

husvet22 husvet21 husvet20 husvet19 husvet18ű husvet17 husvet16 husvet15 husvet14 husvet13 husvet12 husvet11 husvet10 husvet9 husvet8 husvet7 husvet6 husvet5 husvet4 husvet3 husvet2 husvet

Síztünk

Dominik, Eszter, sport

Bucsinon, Márkékkal. Esztert sokszor nem is tudtuk, hol van, ment Márkkal és az apukájával, gyorsan és ügyesen. Alois a vigyorgó Domival, aki saját bevallása szerint nagy síző és engem is meg fog tanítani:D. Ahhoz képest én se nyavalyogtam annyit:)

elsosizes

Rákaptunk

Dominik, Eszter, sport

korcsolya2015 korcsolya2015b korcsolya2015c

 

Eszter már úgy száguldoz, alig bírom követni. Domi idén kétszer volt korcsolyázni, első alkalommal megtanult apájával megállni a jégen kapaszkodás nélkül, velem pedig pár nappal ezelőtt körbelépegetett a pályán úgy, hogy csak egyik kezét fogtam. Szerintem gyorsan halad.

Elköltözve

család, Dominik, Eszter, utazás

elkoltoztunk2  elkoltoztunk

Halogattam ezt a bejegyzést, s még most se biztos, hogy itt az idő megírni. Persze, a körülmények is segítenek a halogatásban, mert amolyan elkényeztetett állapotok után, hogy a vécén is internet volt 24 órán át, most nem az van. Ezen a héten kezdtem el valami békefélét érezni errefelé. Hogy bizony nem valahol nyaralunk-telelünk, hanem itt lakunk, kérem szépen, s hiába tűnik úgy, hogy lassan haza kéne menni. Most csend van és sötét. Ja, áram az lenne:), csak függöny nincs még, én meg egy utcafelőli szobában pötyögök, úgyhogy jobb nekem a félhomályban. Persze közben csendben sírom vissza a laptopomat is – szegény a szervízben -, mert neki világító billentyűzete van, a bátyuskájának meg nem, de nyilván nagyon jó, hogy most ezt is használhatom.

Domi alszik már, Eszter sítáborban, élete első három napján és éjszakáján nélkülünk és nagyszülők nélkül, óvó nénikkel. Menni akart, hát engedni kellett, nem olyan, mint én voltam, s ez jó.

elkoltoztunk10 elkoltoztunk9

Szeretem a mosogatógépet és a gardróbot. Hogy nem kell minden alkalommal összecsukni a vasalódeszkát és eltenni a vasalót. És szeretem a cinkéket, akik nálunk táplálkoznak az etetőből. Nem szeretem a “nagyságot” és a töméntelen sarat az udvaron. De még nyilatkozom hónapok múlva: blokkos énemnek biztos kell egy fél év, míg ezt mind megszokja.

A gyerekek szeretik az udvart, a teret, és amikor véletlenül azt mondom valamire, hogy ja, az még otthon van, az Aleeán, akkor kijavítanak, hogy de hát itthon vagyunk!!…

elkoltoztunk5 elkoltoztunk8 elkoltoztunk7 elkoltoztunk6

Szenteste

család, Dominik, Eszter, látogatóban, ünnep

templomkaracs2 templomkaracs

templomkaracs3

 

Dominik átaludta az istentiszteletet meg a gyerekek karácsonyi műsorát, akárcsak előző nap a karácsonyi koncertet a Kultúrpalotában. Ki volt nagyon fáradva az utóbbi napokban, szegényke.

Eszter ügyesen mondta a versét, nagyon kevés gyakorlás után, én annyi idő után felét se tudtam a szövegének, pedig együtt tanultuk.

angyal

angyal2 angyal3 angyal4 angyal5 angyal6 angyal7 angyal8 angyal9

angyal10

 

A templomból az Aleeára mentünk haza, s kissé csalódottak voltak a gyerekek, hogy nálunk még nem járt az angyal. Mondták, biztos majd reggel jön, sok volt a dolga. Aloisnak megmelegítettem a spagettit, ami ebédről maradt, a gyerekek megették a chipszet és a pufulécet a templomi csomagból – szép kis karácsonyi Festessen… Aztán Eszternek “jutott eszébe”, hogy menjünk a telekre, lehet, az angyal azt hitte, már elköltöztünk… És aztán tényleg, 24-e lett az a nap, amikor először itt aludtunk, és többet nem az Aleeán, a következő napokon se.. csak pakolni, rámolni, csomagolni jártunk vissza, ma aztán a bútorainkat is elhozták. De még nem búcsúztuk el a lakástól, még sokmindenünk ott van.

Szóval Szenteste nagy volt aztán az öröm, amikor itt várt a karácsonyfa! Megállapították, hogy nincs rajta kakas (pedig fel volt fűzve idejében, csak Alois a nagy rohanásban elfelejtette feldobálni), sem szaloncukor (azt egészen addig a pillanatig senki nem vette észre.. teljesen kiment a fejünkből, hogy az is jár egy tisztességes karácsonyfára..:))

Eszter sikongatott (a szó szoros értelmében), amikor a Monster High babáját kibontotta. Az egyéb MH-os dolgoknak is nagyon örült: könyvborítónak, órarendnek, tetkónak.

Domi Bobbá vált azon az estén (=Bob, az ezermester): sok szerszámot kapott és egy elemes fúrógépet. Azóta büszkén megy Alois nyomdokaiban egész nap, hogy mit is kell akkor ők szereljenek:P

Átjött Nagymama és Csabi Tata, és Sárginya is, és ettünk tisztességes karácsonyi vacsorát is:) Akkor még nem sejtettük, hogy Csabi Tata pár óra múlva rosszul lesz, és Nagyival a sürgősségin töltik az éjszakát.. Hátborzongató… Istennek hála, jobban van.

Másnap meglátogattuk Dédit és Sárginyát, Erikáék is többször voltak nálunk. Ezek a találkozások hozták el az igazi karácsonyi hangulatot.

Dominik négy éves

Dominik, ünnep

Megint nem teszek (hangulat)jeleket a cím után, mert minden jel odaférne. A felkiáltójel a legkézenfekvőbben, hogy jé már, aztán a kérdőjel, hogy hogy is lehet ez vagy a vessző, magyarázkodást megelőzendő, vagy akár a pont, mert visszafordíthatatlan.

Nem tudom a centijeit, csak azt, hogy 110-116os ruhákat hord, az alsóteste rövidebb, mint a felső, kilójait sem tudom, több. mint 17, már nehéz felemelni, ölben vinni.

Kombinált gombóc ő is: bújik, szeretnivaló, naponta többször jön és megkérdezi, hogy szeretem-e s akkor mondja, hogy ő is engem, én meg olvadok. De pont így úgy ki tud hozni a sodromból is, hogy utána szégyellem magam. Általában akkor van ez, ha fáradt. S persze ezt akkor, ott, a feszült pillanatban elfelejtem. Még mindig szereti, ha a napjai a megszokott módon zajlanak. Aludjon és egyen akkor, amikor szokott. Közötte, persze, lehet nyugodtan változatos az élet, de ha a nyugi s a kaja nem akkor volt, amikor kellett, hiszti van és nyűglődés. S szegénynek ilyen napokból kijutott mostanában költözés és ünneplés címén… Bocsánatot kérünk ezért, fiam.

Megszerette a spagettit!!! Ennek azért örülök annyira, 1. mert a kedvenc ételem, és egynél többször nem főzök ilyet egy évben, merthogy csak én szeretem, 2. talán ez annak a jele, hogy kezd letérni arról az útról, hogy ha Eszternek nem kell, akkor neki sem.

Az oviból Dórát és Rékát szereti a legjobban, őket meg is hívta a szülinapjára. Dórával szinte végig kettesben játszottak, Réka vegyült a nagylányokkal. A buli végén Dóra sírva ment el, hogy Domi miért nem mehet hozzájuk azonnal aludni:) De Regőt is szereti, Imrét és a kicsi Hunit.

A tortája (hóemberX2) az utolsó sütésem volt az aleeás kályhában… A gyerekzsúrja az első ittlétünk volt a Nagy Házban, de aznap este még nem aludtunk itt.

Elkészült a Domi-könyv is – hála Balázséknak, pedig még átadás előtt két nappal is azt hittem, hogy időszűke miatt már nem lesz semmi belőle. Néháyn szöveg sokat javult az Eszter meséihez hasonlítva, a rajzok viszont jóval összecsapottabbak lettek…

Isten éltessen sokáig, Dominik!

szulinapD szulinapD2 szulinapD3 szulinapD4 szulinapD5 szulinapD6 szulinapD7 szulinapD8