Gyereknap

Reggel már várta őket a konyhában az ajándék: két könyv – Eszternek a Már iskolás vagyok Janikovszky Évától, Dominak a Taknyos Traktor M. Kácsor Zoltántól. Dominak azóta szinte minden este azt olvassuk, és Eszter is addig az új könyvét kérte, míg a végére nem értünk.

gyerek

Délelőtt a Védem által szervezett kövesdombi gyereknapozásba kapcsolódtunk be. A Mátyás király álruháit néztük meg a Maros Művészegyüttes előadásában, utána meg szétnéztünk az előcsarnokban szervezett gyerektevékenységek között. Végül két hajtogatott lufival és egy varázspálcával tértünk haza. Arcfestést is szerettek volna, de nagyon sokat kellett volna várni, ez most egy másik, sokkal lasúbb hölgy volt…

gyerek3

Domi kérésére készült fénykép

gyerek2

Gyerekbuli

Ez volt az első “idegen” helyen szervezett szülinapozásunk, s most sem a gyerekek kérésére. Kezdődött azzal, hogy hónapokkal ezelőtt azt igértük Eszternek, hogy az egész ovis csoportot meghívhatja a szülinapjára – lévén az utolsó ovis szüli, s feltételezvén, hogy május végére már amúgyis el leszünk költözve, s akkor meg hely szempontjából mit számít a létszám. Hát még nem költöztünk, úgyhogy igenis el kezdett a létszám számítani:( Eszter egyből megértette az új helyzetet, s redukálta a meghívandó pajtik számát, de így is kb. 14 gyereknél tartottunk, plussz a hozzátartozó nagykorúak. Lakás kizárva, benti játszóházba nem akartunk menni májusban, úgyhogy eszünkbe jutott az ákosfalvi játszópark, ahol egyszer vendégként szülinapoztunk. És végül ez maradt, Eszter nagy örömére.

Mit mondjak? Jó buli volt, a gyerekeknek feltétlenül s szerintem a felnőttek se érezték rosszul magukat. Nekem még minidg furcsa nem a saját otthonomban vendégeket fogadni, de ez most csak kényszermegoldás volt, remélem, jövőre nem leszünk már ilyesmire utalva. Az eső esett, de minket nem zavart, a gyerekeket még kevésbé:D Bobautóztak, trambulinoztak tető alatt, kötélpályán máztak.

Végül a tortákat megint én sütöttem, pedig most tényleg úgy nézett ki, hogy rendelünk, de aztán mégsem vitt rá a lélek, főleg miután ölömbe szakadt véletlenül egy szabad péntek délelőtt:) A csokis volt a lényeg, Eszter kívánsága volt s a többi gyerek is azt kérte inkább. A citromos viszont megint aratott a felnőtteknél, nem tudok Emesnek elég hálás lenni a receptért:)

Díszvendégünk Matild Dadus Néni volt, aki nagy szeretettel eljött, pedig utolsó percben tudta meg, hogy péntek és nem szombat a buli napja. Saját elmondása szerint 31 évnyi munkája alatt még egy ovis sem hívta meg a szülinapi bulijára. A drága még Dominiknak is hozott ajándékot, egy rendőrautócskát, amit persze Domokosunk nagy vigyorogva nagy becsben tart.

Eszter6

 

Eszter6a Eszter6b Eszter6c Eszter6d Eszter6e Eszter6f Eszter6g Eszter6h Eszter6i eszter6j Eszter6k Eszter6l Eszter6m Eszter6n

Ma délelőtt aztán alkalmunk volt alaposabban megnézni, kipróbálni, megszeretgetni az ajándékokat és hálásnak lenni értük.

Eszter6o Eszter6p Eszter6q Eszter6s Eszter6r Eszter6sz

Első óra az iskolában

Megbeszéltük a tanító nénivel, hogy egy nap nagyszünetben meglátogatjuk. Szerdán sikerült ezt kivitelezni, s annyira jól sikerült, hogy végül egy matek-tevékenységet is végigültünk, mert Eszter maradni akart. Kapott ő is feladatlapot, ceruzát, összeadás-kivonás volt terítéken, tízig, nem tudtam, miért nem nagyon ír. Aztán kiderült: nem tudta a kicsi drága leírni a műveleteket, hogy melyik a “vonal”, a “két vonal” és a “kereszt”…

A gyerekek szünetben románul beszéltek egymást között, de a tevékenység végig németül zajlott. A fegyelem lenyűgöző volt, az egész iskolában és az órán is. Csak tátottam a szám, hogy ezek a csöpp hétéves gyerekek türelmesebben végighallgatják egymást, mint a mi nagyjaink. Pedig jelentős időbe telik, amíg két német mondatot alaposan megfontolva elmondanak. És mégis: senki nem beszél, nem bökdösi a másikat, nem foglalkozik egyébbel.

Azt hiszem, nem volt olyan rossz választás. A tanító néni javasolta, hogy nyáron beszéljünk Eszterrel németül. Már a liftben rámszólt, útban hazafele, hogy Mámá, miért beszélsz hozzám még minidig magyarul?!

ESZTER

Reggel rögtön kiugrott az ágyból, nem kellett sokat költögetni. Kint a konyhában már várta a hat (te jó Isten, már 6!) felfújt lufi, az ajándékcsomag és Domi indította is a Katáng szülinapi dalát. Örült a Findusznak és a biciklicsengőnek, az új rucit is rögtön felvette.

szuli2

Én szállítottam őket oviba, mert csak kilenctől volt órám. Dominak aznap komatálat is kellett vinni, azt is gondosan betettük  a csomagtartóba. Minden olajozottan ment, 8.40-kor már szálltam ki az iskola udvarán és nyitottam a csomagtartót, hogy vegyem ki a könyveimet és… szembenéztem az uborkákkal meg a paprikákkal. Egy perc alatt végigfuttattam mentálisan a lehetséges megoldásokat s nem maradt más hátra, mint előre, azaz vissza… az oviba. Ilyen gyorsan, azt hiszem, még soha nem jártam meg ezt a távot. Lejárt a munkarész, uccu haza a két tortáért, amelyet aznap éjjel készítettem. Nagymama kisegített két tortahordó-kartonnal és a két kezével, hogy az autóban ne dőljenek el a tortcik. Amikor megérkezünk az ovihoz, rájövök, hogy otthon felejtettem a fényképezőgépet, pedig ki volt készítve az előszobába. Sebaj, jó, hogy nem a gyümölcslevek vagy a gyertyák maradtak otthon, meg amúgyis van az ember lányának telefonja. (Decemberben a Domi szülinapján azt is otthon hagytam, úgyhogy most máris jobb voltam egy körrel:P)

Eszter ragyogott, igazán jól érezte magát. Alois is megérkezett. Domival előre megbeszéltük, hogy majd ne üljön az ölömbe, csak a “ceremónia” után – ez lévén Eszter, felettébb jogos, kívánsága. Fiunk tartotta is magát az egyezséghez… úgy egy negyedóra erejéig. Utána már mind csak azon fáradozott, hogy az ölömbe üljön valahogy. Amikor látta, hogy nem fog menni, nekiállt duzzogni, még a folyósóra is kivonult, Óvó néni rendületlenül mesélte tovább a szülinapi mesét, mi rendületlenül figyeltük. Aztán visszajött Domi és végül Eszter volt az okosabb: átült az Alois ölébe, Domi jöhetett hozzám.

oviszuli oviszuli2 oviszuli3 oviszuli4

A két tortából az epres nagyon bejött a gyerekeknek, a citromos az óvó néninek meg nekem:)

A hatvirágos korona felkerül méltó helyére a gyerekszobában, a polcra a többi mellé.

És Matild dadus nénivel is találkoztunk, hétfőtől újra a gyerekekkel lesz!

Este a családban is buliztunk, ezúttal fagyitortával, az ünnepelt nagy örömére.

szuli

 

Utolsó ovis szülinapod volt, Nagy Kincsünk… Isten éltessen sokáig!

Hosszú hétvége

hosszuhetvege

 

A gyerekek Nagymamáékkal már péntek este felmentek a Bucsinra, mi Aloisszal szombat reggel kerekedtünk fel. Branban kötöttünk ki, ahonnan felmásztunk a Clincea nevezetű sziklás csúcsra, amely az Omu felé vezető egyik turistaútnak kb. a felénél helyezkedik el. Jól kifáradtunk, de gyorsan haladtunk és büszkék voltunk magunkra:)

Vacsora után (egy tipikus román éterremben, ahol még a népzenéjük is jólesett) megnéztük a Bran kastályt, mert tiszta véletlenül és szerencsénkre éjfélig nyitva volt a Múzeumok Éjszakája rendezvény keretén belül. Az éjszakát Predealon töltöttük egy panzióban, másnap, vasárnap délelőtt sétáltunk egyet Brassóban és irány haza. Röviddel utánunk a gyermekeink is hazaszállítódtak. Éppen Vásárhelyi Napok lévén, késő este a töltésre is felmentünk tüzijátékot nézni.

Azóta is lessük, hogy mikor pihenhetnénk ki ezt a hétvégét:P

Ludas Matyi

ludasmatyi

 

Ismét bábszínházban voltunk, ezúttal egy valódi bábelőadáson. Ez talán nem kötötte le őket annyira, mint a Csipike, valószínűleg a bábok miatt. Eszterrel a darab végéig találgattuk, hogy vajon melyik hang melyik bábszínészé, s a hatból háromra jól tippeltünk:) Dominikot a díszletváltozás nyűgözte le: Nézd, mámá, megy ki a fa! Pár nap múlva aztán az ovival is látták ezt az előadást. Domit nagyon foglalkoztatta, hogy de miért is kellett Döbrögit megverni.

Arcfestés

Ma is elmentünk – szokás szerint – vallásórára, de kiderült, hogy már vakáció van:S

Elindultunk sétálni, hát mit lát meg az áldott két gyermek tíz lépés után?! Egy ugrálóvárat. A Főtéren, a ló árnyékában. S volt ott még minden egyéb, mi (gyermek)szem-szájnak ingere. Eleinte arra tippeltem, hogy korán kezdte a város a készülődést a vásárhelyi napokra, aztán lassan-lassan beugrott, hogy ez a civil szervezetek vására kell, hogy legyen. Az volt:) Alízzal nem találkoztunk, de Bogiékkal igen, a Caritas sátrában kellemeset beszélgettünk-kávézgattunk.

arcfestes6arcfestes2

Lecsaptak az arcfestésre is, persze – tényleg profi a festő hölgy, látszik az ecsetvonásain munka közben: gyors, precíz, gyakorlott. Ma egy viráglugas és egy cápa született. Legközelebb már tényleg én is festetek valamit magamra:P

arcfestes4 arcfestes5

arcfestes3 arcfestes

Piros-fekete

szekelyruha

Csütörtökön tartottak a kövesdombi óvodák egy vetélkedőt, amelyen népi gyermekjátékokat mutattak be a csoportok. A Cinege is “fellépett”:)

Gyönyörű volt azt a sok gyereket székelyruhában látni, anyaként fényes délelőtt munkahely helyett szemtelenül ott lenni Eszterrel, fényképezni, videózni, gyönyörködni. Egy második díjat is bezsebeltek ám a sok jóérzés mellé.

szekelyruha2

szekelyruha3 szekelyruha4

szekelyruha5 szekelyruha7

szekelyruha6

Anyák az oviban

anyanapovi anyanapovi2

Megint közös tevékenységek voltak, pl. egymást etettük murokhasábok segítségével, virágot tűztek a hajunkba a gyerekek, együtt énekeltünk és körjátékoztunk, fényképes üdvözletet és papírpitypangot kaptunk ajándékba.

Eszter nehezen viselte, hogy Dominiknak is én vagyok az édesanyja, lévén ez az első anyaünneplés az oviban, amikor már Domi is részt vesz, merthogy óvodás…

Egyre jobban szeretem őket és egyre inkább megállítanám az időt.

anyanapovi3

Szobafestés

Eszter szobájával kezdtük. Egy fal fehér lesz virágos tapétacsíkkal, a többi rózsaszínes-lilás-mályvaszínű-ki-minek-nevezi:) De a szín pont olyan a falon is, mint amilyennek kinéztük papíron, megérte az üzletben kikevertetni. Azzal a tapasztalattal is gazdagabbak lettünk, hogy a Dominak kiválasztott zöldet halványabbra cserélnénk, mert az még ennél a színnél is sötétebb, s ennél sötétebb azért már ne legyen egy falunk se.

Jó móka volt, a végén falatozással. Folytatjuk:D

festes festes2 festes4 festes5 festes6festes3

Anyák napja

Templomban, két nagymamával és Dédivel.

Esővel, de én azt szeretem. Mindig békét hoz.

Talán életemben másodszor nekem is jelent valamit ez a nap anyaként.

Itt már Eszter elmondta a versét, figyelik a másik csoportot. Domi illendően végigbírta az istentiszteletet – azt csak én hallottam, hogy többször kijelenti: mámá, többet soha ne jöjjünk templomba:S

 anyaknapja

A nagymamákat is!

(ismeretlen szerző, legalábbis nekünk nem árulták el)

Gyermekszívemet hála járja át

és köszöntök ma minden nagymamát.

Akik szeretve szolgálnak nekünk,

megértő szívvel örülnek velünk.

Minden örömünk megtízszerezik,

s a bánatunkat mind megfelezik.

Áldja meg az Úr nemes szívüket

és jutalmazza szeretetüket!