Reggel rögtön kiugrott az ágyból, nem kellett sokat költögetni. Kint a konyhában már várta a hat (te jó Isten, már 6!) felfújt lufi, az ajándékcsomag és Domi indította is a Katáng szülinapi dalát. Örült a Findusznak és a biciklicsengőnek, az új rucit is rögtön felvette.

Én szállítottam őket oviba, mert csak kilenctől volt órám. Dominak aznap komatálat is kellett vinni, azt is gondosan betettük a csomagtartóba. Minden olajozottan ment, 8.40-kor már szálltam ki az iskola udvarán és nyitottam a csomagtartót, hogy vegyem ki a könyveimet és… szembenéztem az uborkákkal meg a paprikákkal. Egy perc alatt végigfuttattam mentálisan a lehetséges megoldásokat s nem maradt más hátra, mint előre, azaz vissza… az oviba. Ilyen gyorsan, azt hiszem, még soha nem jártam meg ezt a távot. Lejárt a munkarész, uccu haza a két tortáért, amelyet aznap éjjel készítettem. Nagymama kisegített két tortahordó-kartonnal és a két kezével, hogy az autóban ne dőljenek el a tortcik. Amikor megérkezünk az ovihoz, rájövök, hogy otthon felejtettem a fényképezőgépet, pedig ki volt készítve az előszobába. Sebaj, jó, hogy nem a gyümölcslevek vagy a gyertyák maradtak otthon, meg amúgyis van az ember lányának telefonja. (Decemberben a Domi szülinapján azt is otthon hagytam, úgyhogy most máris jobb voltam egy körrel:P)
Eszter ragyogott, igazán jól érezte magát. Alois is megérkezett. Domival előre megbeszéltük, hogy majd ne üljön az ölömbe, csak a “ceremónia” után – ez lévén Eszter, felettébb jogos, kívánsága. Fiunk tartotta is magát az egyezséghez… úgy egy negyedóra erejéig. Utána már mind csak azon fáradozott, hogy az ölömbe üljön valahogy. Amikor látta, hogy nem fog menni, nekiállt duzzogni, még a folyósóra is kivonult, Óvó néni rendületlenül mesélte tovább a szülinapi mesét, mi rendületlenül figyeltük. Aztán visszajött Domi és végül Eszter volt az okosabb: átült az Alois ölébe, Domi jöhetett hozzám.

A két tortából az epres nagyon bejött a gyerekeknek, a citromos az óvó néninek meg nekem:)
A hatvirágos korona felkerül méltó helyére a gyerekszobában, a polcra a többi mellé.
És Matild dadus nénivel is találkoztunk, hétfőtől újra a gyerekekkel lesz!
Este a családban is buliztunk, ezúttal fagyitortával, az ünnepelt nagy örömére.

Utolsó ovis szülinapod volt, Nagy Kincsünk… Isten éltessen sokáig!