Category Archives: séta
Házavató
Őszi nesze-nektek-vásárhelyiek
Nem is tudom, minek nevezték el idén hivatalosan ezt a fáin rendezvényt. Őszi, szüreti, bor-? Még a Főtéren volt amilyen volt a kirakodóvásár – nyilván ott is lehetett a kézműves termékek mellett bőven giccset is találni – Domi meg akarta vetetni velem hazánk zászlóját papírból…, de a Ligetben hogy mi volt?! Szub orcsé kritikö. Balonache még Balonache, bár neki se tudom, mi köze városunkhoz (a tengerpartra jobban talál, egyezzünk meg), de az órákon át fülsiketítően bömbölő curájzene délután műanyag ugrálóvárakkal, eldobigált szeméttel, popcornnal és csőcselékkel – ez ám az igényes mulatozás!
PS: Domit azért fényképeztem mostanában többet, mint Esztert, mert egyre-másra maga kéri a kattintást…
Vallásórások
Két alkalommal mi vittük Drusziékat is vallásórára, s ez külön kalandnak számított. Eszternek természetesen, de nekem is, mert egyik alkalommal három gyermeket felügyeltem, másodszor pedig négyet:) Azonkívül, hogy az utcán jó lett volna polipkarokat növesztenem, hogy mindenkit kézen tudjak fogni, semmi gondom nem volt ezzel a helyzettel. Derekasan álltam a sarat akkor is, amikor egyik leányzó feltétlenül chipszet akart vetetni velem a főtér közepén:D
Szóval szép a nagycsalád. Pár órára mindenképpen:P
Rég nem voltunk a Főtéren
Állatkertben
Rég nem voltunk állatkertben, így ezzel motiváltuk Domit a bilizésre, hogy ha kigyűlnek a csillagai a szobaajtóra ragasztott várkastélya ablakaiban, akkor meglátogatjuk az elefántot. (Mint utólag kiderült, biztatás nélkül is ripsz-ropsz megy ez neki, de az állatkert azért jó ötlet volt.)
Elég sok ketrecet láttunk üresen, amelyben régebb voltak lakók, de újdonságok is épültek, születtek az utóbbi másfél évben, míg nem jártunk arrafele. Megnagyobbították a farkasok és medvék területét és építettek egy kilátót, ahonnan nem lehet sehová se kilátni, mivelhogy az erdő közepén fekszik:O
Indulás előtti reggelen sütötte Eszter
Na, ki nagyobb?:P
Itt épp azt skandálja teli torokból, hogy “Pisiltem, pisiltem!”
Az oroszlán annál méltóságteljesebb, minthogy méltassa az akciót…
Nosztalgia
Ma, hétfőn, Pünkösd lévén, szabadnapom volt. Óvó néninek is elvileg, de arra kért, ha tehetjük, vigyük ma be neki a nagy, iskolába készülő gyerekeket, hogy nyugodtan készülhessenek az évzáróra. Így kaptam egy délelőtött kettesben Domival. Mint a régi szép időkben. Csak most már egy nagyobb gyerekkel kellett múlatnom az időt a játszótéren, ami még sokkal de sokkal élvezetesebb volt! Homokoztunk, hintáztunk, csúszdáztunk, lipinkáztunk, krétáztunk, banánt vettünk-ettünk, futóbicikliztünk, szappanbuborékot fújtunk. (A csúszdázáson és futóbiciklizésen kívül tényleg én is mindent végigcsináltam:))
És nem volt nyafogás, hiszti, testvérharc. Egyszerűen jó volt nekünk.
És ki ne hagyjam még azt a fontos információt, hogy pelus nélkül voltunk kint:)
Aztán délben hazajöttünk, ebédeltünk és a balkonon készítettem kuckós fekhelyet, hátha akkor alvás is lesz. Hát nem lett:( (Mostanában Domival azt a periódust éljük, amikor már nemigen akar délben aludni, viszont ha nem teszi, akkor estefele kezelhetetlen.)
Arcfestés
Ma is elmentünk – szokás szerint – vallásórára, de kiderült, hogy már vakáció van:S
Elindultunk sétálni, hát mit lát meg az áldott két gyermek tíz lépés után?! Egy ugrálóvárat. A Főtéren, a ló árnyékában. S volt ott még minden egyéb, mi (gyermek)szem-szájnak ingere. Eleinte arra tippeltem, hogy korán kezdte a város a készülődést a vásárhelyi napokra, aztán lassan-lassan beugrott, hogy ez a civil szervezetek vására kell, hogy legyen. Az volt:) Alízzal nem találkoztunk, de Bogiékkal igen, a Caritas sátrában kellemeset beszélgettünk-kávézgattunk.
Lecsaptak az arcfestésre is, persze – tényleg profi a festő hölgy, látszik az ecsetvonásain munka közben: gyors, precíz, gyakorlott. Ma egy viráglugas és egy cápa született. Legközelebb már tényleg én is festetek valamit magamra:P
Majális hármasban
Éppen elkaptuk a pillanatot:)
Póni és sárkány.
Az arcfestéses sátorhoz mentünk először, tudván az előző évek tapasztalatai alapján, hogy itt később sor lesz. Domi is hősiesen kivárta a sorát, na, jó, közben el-elbóklászott faágakat gyűjteni, de jött rögtön, amikor kellett és mozdulatlanul tűrte, hogy birizgálják az ecsettel.
Utána tízóraiztunk és jöhetett az ugrálóvár, ahol majdnem napszúrást kaptunk: egyszer azért vártunk, mert leereszkedett, aztán azért, mert túl sokan voltak, aztán azért, mert a jegyszedő csaj kifelejtette őket a túrából. De ezt is zokszó nélkül tűrték, nem állhattunk tovább sehogysem. Eszter utólag persze morgott, hogy felhorzsolta a kezét, mert Dominak segített, de azért tudtam, hogy ő is büszke arra, hogy vigyázott Domira. Az öccse volt az egyedüli kisebb gyerek a nagy csúszdán, mert ott volt neki Eszter. Már kezdem elhinni, hogy a sok veszekedés és bunyó ellenére olyan jó testvérek lesznek, mint Apu és Sárginya:)
Domi azt mondta, hogy félt, de azért ez nagyon jó.
Még belefért egy-két mesehallgatás és éneklés meg egy kürtőskalács, amit már itthon fogyasztottunk el. Azért is csak dicsérhetem őket, ahogy hazajöttünk: biciklivel mindkettő, nem előrerohanva, engem bevárva, átjárónál megállva, Eszter Domit segítve, Domi nem ölbekérezkedve.
Mondom én, hogy most kellene megállítani az időt.
Biciklisek
Ismét felvonultak, egy nagyon kicsi rövidítéssel Eszter is megtette a teljes távot! Nagyon elégedett volt magával és mi is büszkék rá.
Megérdemelt pihenés a Marosparton.
Kertészek
Tavaszkeresés
Ördögök
Avagy népi szokások fesztiválja Szigeten. www.decembrieinmaramures.ro
Eszter kicsi kora óta szereti ezt a felvonulást, s bevallom, én is értékelem, mint autentikus román hagyományőrzést.
Délben Eszter Aloisszal hamarabb kiment a Főtérre, én elaltattam Domit s utánuk mentem.
Este aztán az a “remek” ötletünk támadt, hogy vigyük ki a gyerekeket – esti kaland címén – tüzijátékot nézni. Hát igen, csak arra nem gondoltunk, hogy ez egy nagyon román fesztivál, pontosságában is… A beigért 21 óra helyett 22 órakor került sor a tüzijátékra, mert Aurel Tămașt nem lehetett lefütyülni a színpadról:( Szerencsére csak én fagytam meg a nagy várakozásban, a gyerekek feltalálták magukat, s miután körhintáztunk, szerencsekerekeztünk (nyertek egy pakk magyar kártyát és egy kisautót), sétáltunk, s még mindig sehol semmi, akkor elkezdtek focizni az út közepén egy nagyobb jégdarabbal:)
Képek a Főtéren
Borünnep
Drága polgármesterünk megint vigyázott őszi egészségünkre: alma, körte, must, bor, miccs, kakas, Balonache. Es kisvonatnak álcázott busz, ami vagy az Uniriibe vagy a Tudorba vitt. Kipróbáltunk mindkét útvonalat, hát nagy volt az időbeli különbség. A hosszabb útnak felét Domit átaludta (aznap nem aludt délben), Eszter is már unta visszafele.
De ráztuk magunkat holmi zenére, ettek miccset, kakast, vattacukrot (Eszter, Domi nem szereti). Itt volt a közelünkben, ha itthon voltunk, s nem ott, akkor is hallottunk kb. mindent, ami a színpadon elhangzott:)
