Minden évben felmerül az a gondolat, hogy már ideje volna otthon maradni húsvétkor és hagymányokat teremteni minálunk is, illetve fenntartani. Aztán mindig az lesz belőle, hogy eljövünk Szigetre, mert a hagyományok itt vannak: szentelés hajnalban, vajbárányka, (csoki)tojáskeresés a kertben, locsolkodás a rokonoknál. Mi Vásárhelyen hiába várnánk a locsolókat, az a pár rokon, aki a városban van, nem jár locsolni, hozzám azóta nem jön senki, amióta elmentem egyetemista koromban (az, hogy visszajöttem, nem tűnt fel senkinek:)), Eszterhez meg még nem jönnek a kortársak. Bár az idén már Eszter is megjegyezte, hogy mikor maradunk már otthon húsvétkor, hogy haza hozzon nekik a nyuszika valamit. Szóval ugyanezek a gondolatok átmentetnek jövőre is.

Kaptak két plüssnyuszit is, aminek a vártnál jobban örvendtek, rögtön elkezdtek szerepjátékozni a fűben, édes kettesben, nagy egyetértésben. Domi este megkérdezte: “A húsvéti nyuszi műanyagból van?“:P

Kecskeetetés Katóéknál és lent a kedvenc idén-húsvéti képem, a locsolás maga: