Nagyon tetszett nekik, nekünk a múltkor, hát ismét elmentünk és kiviteleztük a tervet, miszerint virágot adnak a szereplőknek. Még három rajzot is készítettek, és annyira, de annyira édesek voltak, amikor felvonultak a színpadra és mindent szép komótosan és szertartásosan átadtak, Eszter segített Dominak, a színészek meghatódtak, szólt a taps, hogy csak gyönyörködtem bennünk. És örülök, hogy elfelejtettem fényképezni. Egyetlen katt volt csak, amikor már szaladtak ki a bábszínészek, és legszívesebben ezt a fényképet berámázva kitenném a falra, s nyugdíjas koromban még egy fejlődésregényt is írnék róla, hogy így, így legyen mindig – inkább ennyi maradjon meg a kintből és annyi sok a bentből, amennyit ma én ott kaptam, láttam és éreztem.