A mi angyalunk csak 24-éről 25-ére virradó éjjel érkezett – gyakorlati és pedagógiai okokból… Eszter a karácsony előtti napokban sokszor viselkedett csúnyán az öccsével, csúnyán beszélt, piszkálta, lökdöste. Nem hatotta meg a “szokásos” szülői figyelmeztetés, miszerint az angyalka jár és be-benéz az ablakon, jó gyereknek hoz csak karácsonyfát. Végül megszavaztuk Apával, hogy itt az ideje: ne csak mondjuk, valósítsuk is meg. Úgyhogy nem várt otthon se fa, se ajándék, amikor a templomból hazajöttük… Talán csodálkoztak, de egyáltalán nem voltak csalódottak. Elkönyvelték, hogy biztos, majd reggel, mert sok dolga van.

Tehát nem tudjuk, hogy volt-e pedagógiai “haszna” az egésznek, viszont Alois is nyugodtan végigülhette az istentiszteletet, nem volt kapkodás, éjjel nyugodtan feldíszítettük a fát, hosszú évek óta újra kettesben:)

Babócás pohár és koncert Apával. (A dobok újak, a gitár régi:))

A babán új a pizsama, új a takarója és a párnája.

A legfinomabb ünnepi eledel a kakas a fáról…

25-én délután Nagymamáékhoz mentünk “ebédre” – mi általában a Domi délutáni alvása után szoktunk ebédre menni… Itt is volt aztán nagy öröm, móka és játszás.

Domi (és Csabi Tata meg Apa:)) nagyon örült a mágneses játéknak meg a főzőcskézős dolgoknak, például a piros kockás kicsi lábos fogó kesztyűnek. Eszter a babakocsinak meg a babaágynak leginkább.

Még aznap este Dédinél is folytattuk:

Olyan későn estünk be az ágyba, hogy már senkit sem kellett különösebben altatni…

Másnap… másnap iszonyú hányingerrel ébredtem és szédültem. Pont megfelelő állapotban voltam, hogy csomagoljak, mert délben indultunk Szigetre… Szerencsére már előre megbeszéltük Erikáékkal, hogy eljönnek hozzánk játszani a gyerekekkel, amíg csomagolunk. Egészséges esetben is jól jön ilyenkor a segítség, de ezúttal kincset ért! Eszter és Erika “hosszasan” (na, melyik gyerekirodalmi szerzőt idéztem?:D) activityzett, Domi legózott, főzött, csomagolt, le-ledőlt, bújt – lévén ő is meghűlve és hasmenéssel küszködve.

Aztán csak megérkeztünk Szigetre is, ahol természetesen újabb karácsonyfa várta a gyerekeket:) És Gombszemű-baba a csomagban meg habkarikák a fán, mint Kippkoppban!

Szeretem a karácsonyfákat. Azt hiszem, a gyerekeink is szeretik. Olvastam valahol, hogy a gyermeknek nem az marad meg a karácsonyokból, hogy mit evett, milyen ajándékot kapott, ki volt-e vasalva az ünnepi abrosz, vagy talált-e az ünneplő harisnya színe a ruháéval. Hanem az, hogy mit érzett . Hátha jó érzés-emlékekkel maradnak. Hátha sikerül.