Idén nagyon szépen kezdtük a karácsonyozást: Eszter szerepelt a templomban (most már ő is vallásórás), így mind a négyen, és még Nagymama is, ott voltunk. Szegény Dédi nem tudott eljönni a fájós lába miatt:( Álmodni sem mertem volna, hogy mind az ötön végig is üljük az istentiszteletet – ha arra gondoltam, hogy tavaly Domi be se akart menni a templomba és idén is mondogatta már 24-e reggelén, hogy ő már biza nem, most se. Ehhez képest nagyon civilizáltan, csendben végignézett-hallgatott mindent, hol a Nagymama, hol az én ölömben. Eszter is hősiesen kibírta, pedig sokan szavaltak, tehát sokat kellett álldogállnia.

Az valami mágikus volt számomra, amikor leoltották a lámpákat, és úgy énekelte az egész gyülekezet a Csendes éjt…