Reggeli rajzok az oviból
Minden reggel egy ilyen rajzot készítünk Domival az oviban. Autó, fa cseresznyékkel és almákkal, napocska, virág s még valami, amit aznap rendel hozzá sebtiben: macika, madár, hóember, repülő stb. Ezután fel kell betűcimkézni az elemeket, ki hol van vagy micsoda. A szereplők: Domi, Eszter, Mámá, Tátá, Jutka, Nagyi, Agytata, Csabi Tata, Óvó néni, Dadus Néni, Régi Dadus Néni, Maci, Hóember, esetleg Findusz.
Ha ez megvan, összehajtogatjuk, beteszi az autós zsebbe, megpuszil és mosolyogva szalad az ablakhoz integetni:P Egyik reggel Óvó néni bekötötte a szemem, hogy lássuk, már úgy is le tudom-e rajzolni a képet:D Hát a hóember keze akkor kissé nem volt a helyén…:P
Őszi nesze-nektek-vásárhelyiek
Nem is tudom, minek nevezték el idén hivatalosan ezt a fáin rendezvényt. Őszi, szüreti, bor-? Még a Főtéren volt amilyen volt a kirakodóvásár – nyilván ott is lehetett a kézműves termékek mellett bőven giccset is találni – Domi meg akarta vetetni velem hazánk zászlóját papírból…, de a Ligetben hogy mi volt?! Szub orcsé kritikö. Balonache még Balonache, bár neki se tudom, mi köze városunkhoz (a tengerpartra jobban talál, egyezzünk meg), de az órákon át fülsiketítően bömbölő curájzene délután műanyag ugrálóvárakkal, eldobigált szeméttel, popcornnal és csőcselékkel – ez ám az igényes mulatozás!
PS: Domit azért fényképeztem mostanában többet, mint Esztert, mert egyre-másra maga kéri a kattintást…
Tökjó-fesztivál
A hagyományos, az oviban. Amikor lustább és fáradtabb anyáknak lehet mélán sütkérezni a napon, míg a szorgosabbak-lelkesebbek tökproduktumokat faragnak és míg a gyermekek jól érzik magukat a szabadban, megszokott környezetben, pajtásokkal és szülőkkel körülvéve.
Az utolsó kép speciell a Domi kérésére született, bár az előtte lévő készítmény nem az ő csoportjuk műve. Az utolsó előtti felvétel igen, a földön lévő, középső tökből dió-egerek bújnak ki:P
Vallásórások
Két alkalommal mi vittük Drusziékat is vallásórára, s ez külön kalandnak számított. Eszternek természetesen, de nekem is, mert egyik alkalommal három gyermeket felügyeltem, másodszor pedig négyet:) Azonkívül, hogy az utcán jó lett volna polipkarokat növesztenem, hogy mindenkit kézen tudjak fogni, semmi gondom nem volt ezzel a helyzettel. Derekasan álltam a sarat akkor is, amikor egyik leányzó feltétlenül chipszet akart vetetni velem a főtér közepén:D
Szóval szép a nagycsalád. Pár órára mindenképpen:P
Szülinapok
Amióta az iskola megkezdődött, öt gyermekzsúrra kaptunk meghívást, ebből hármon meg is jelentünk. Az egyiken, a Zongáén és a Zalánén, amelyiken szívesen ott lettünk volna, az esküvő miatt nem voltunk, egy másikat pedig a minap betegség miatt mondtunk le – a gyermekek valami hányós vírust szedtek össze, én “csak” meg vagyok hűlve.
A maradék három szülinapot két csoportra oszthatjuk: az “új” szülinapok (osztálytársaké) és a “megszokott”, a Druszié. És itt korántsem állja meg a helyét az új=feltétlenül jó, szokásos=unalmas párosítás.
A két osztálytárs, két román kisfiú szülinapján sokan voltak, az egész osztály meg volt hívva, legtöbb vendég a nevét sem tudta a másiknak. Az egyik egy játszóházban zajlott, másik egy pizzázóban bohóc meghívottal, aki szórakoztatta a gyerekeket. Nos, Eszter többé-kevésbbé jól érezte magát, voltak kisebb incidensek a nyelv miatt – pl. a bohóctól kígyót szeretett volna lufiból, de az félreérette a șarpet sabie-nak… A zene annyira bömbölt, hogy alig hallottuk egyymás szavát és a hatéves ünnepelt megkérdezte tőlem, hogy nem az ő telefonja van-e véletlenül a kezemben…
Drusziéknál a meleg családias hangulat közepette Domin kitört az apahiány meg a fáradtság s oltári hisztit vágott le, nem akart a kanapéra ülni, hogy rajta legyen a csoportképen, aztán az volt a baj, hogy ő miért maradt ki belőle, aztán miért megyünk haza, de menjünk mégis azonnal… Szóval mozgalmas bulik voltak. Isten tartsa meg az ünnepelteket.
Kincső és Zoli esküvője
Szilvás muffin
Levendulás. Domi sütötte:)
Hívogat az iskola…
Ezek az előkészületek képei. Már vasárnap megvettük a virágcsokrokat, négy darabot: óvó néninek, Dadus néninek, tanító néninek és a vasárnapi délutáni tácra Sabinának (a tánctanárnőnek). Készítettem Schultütét is, és Kindergartentütét is:) Örültek neki.
Bedobtuk a mélyvízbe, német tagozatra, román gyerekek közé… és szereti!
Már második nap ráírta az iskolában egy rajzára, hogy “szeretek iskolába járni”. Azóta is szívesen megy, kiderült, hogy azért csak akad 2-3 gyerek, aki meg tud szólalni magyarul, Eszter meg szivacsmódra szedi fel a román meg a német szavakat:)
Évnyitó után rögtön fagyit venni mentünk, mert fogadott Óvó nénivel egy fagyiban, hogy tetszeni fog neki az iskola:)
Csak sokáig tartson ez a lelkesedés…
Tánc, a nagy szerelem
Próbán
A műsor a Promenada Mallban
Fogtündér?!
Szeptember 12-én hullt ki Eszter első tejfoga. Ovis társától, Hannától már részletesen hallotta, hogy ilyenkor a fogacskát a párna alá kell tenni, a fogtündér elviszi s hoz helyette ajándékot. Mi eleve nem akartunk volna belemenni még egy ilyen “mesébe”, már nagynak tartjuk, nehogy az angyal meg a Mikulás a no-name-import-tündérrel együtt lebukjon…
De aztán még cifrább lett nálunk a helyzet… Reggel esett ki az a fogacska, én siettem dolgozni, rátettem egy fehér noteszlapra a konyhapultra, jött Nagymama gyerekvigyázóba, nem mondtam neki, hogy ott van, ő nem látta, papirost eltette…. Fog eltűnt… Hiába végeztem kisebb nagytakarítást délután a konyhában, nyoma veszett. Este aztán dillemáztunk Aloisszal skypon, hogy most akkor legyen a mi otthonunkban ilyen tündér vagy sem…. Elvégre most már fog sincs, amiért cserébe hozzon valamit. S Eszter lefekvés előtt írt a tündérnek, hogy hozza vissza a fogát.. még 10 lejt is betett neki a párnája alá jutalmul… S azt is mondta, hogy ő azt gondolja, hogy nincs is ilyen tündér, s Hannának az anyukája találta ki az egészet, merthogy történetesen még Tündének is hívják. És reggel, ha talál valamit a párnája alatt, akkor előbb meg fog kérdezni engem, hogy nem én voltam-e…
Hát persze nem talált semmit:) A második kihullt fogacskáig még van időnk töprengeni a tündér sorsán. Hisz akkor remélhetőleg már a fog is meglesz.
2 gyerek nem 2X1 gyerek
Kis ideje érlelem magamban ezt a bejegyzést. A testvérkonfliktusokról, testvérszeretetről. Édesanyám állítólag pont így veszekedett és verekedett a nővérével, mint a mi gyerekeink, naponta. Ma sem ápolnak különösebben bensőséges kapcsolatot egymással. Édesapámat is verte a bátyja gyerekkorukban a családi legenda szerint, ma viszont barátok. Az édesanyjuk, sajnos, már nem él, hogy megkérdezzem tőle: ez véletlenszerűen alakult így vagy tudott valamit, amit én nem.
Szeretném, ha a gyerekeink felnőtt korukban szeretnék és segítenék egymást, egymás támaszai lennének. Szeretném tudni, hogyan kell ezt elérni. Azt mondják és írják az okosok, hogy amikor a gyerekek veszekednek, nem kell beavatkozni, hacsak nem folyik vér. Akkor sem, ha óránként?!
Nálunk nagyon gyakran megy a szurka-piszka. Bent a lakásban. Kizárólag. Játszótéren vagy másnál minden ok, mert nem egymással foglalkoznak. Itthon általában két forgatókönyv zajlik: 1. Eszter unatkozik, hívja Domit játszani, aki egyedül szöszmötöl(ne) magában, nem akar menni, akkor Eszter leordítja a fejét, hogy rossz vagy stb. s innen aztán kezdődik a veszekedés. 2. Domira jön rá a tízperc, odamegy Eszterhez, s mondjuk, belecsíp, vagy rákiált, hogy rossz vagy, Eszter rossz.
Persz, hogyne, ők is játszanak egymással békében is, napi szinten, többször. De miért van ez a sok konfliktus a semmiből? Belefáradtam. Nem hinném, hogy ez normális, pusztán azért, mert testvérek, akiknek ráadásul a természete is különböző nagyon.
A legjobb dolog, amit ilyenkor tenni tudok, ami bevált, hogy különválasztom őket. Egyiket becsalogatom valami játékkal egyik szobába, a másiknak beteszek egy mesecédét. Ilyenkor általában lecsillapodnak s tíz perc műlva megint képesek egymással játszani.
Tény és való, hogy a testvérek nem választották egymást, mégis egész nap össze vannak zárva, főleg vakációban. Nem csoda, ha néha egymás agyára mennek. De miért piszkálják egymást állandóan? Hát ha éppen nem akarják egymást látni, húzódjanak a lakás két különböző pontjára és kész.
Néha azt érzem mostanában, hogy nem vagyok elég okos ehhez. Elég bölcs, elég időmilliomos, egyszerűen nem vagyok elég.
Pedig ez már nem testvérféltékenység. Ezek mind olyan helyzetek, amelyeknek látszólag semmi konkrét indító oka nincs.
Thomas
Réges-régen kinéztem ezt az ötletet itt, és tulajdonképpen a Domi szülinapjára gondoltam elkészíteni. Aztán nem tudom, ma honnan jött neki az ötlet, hogy Thomast készítsünk, de nekiálltunk és ez lett belőle:
Eszter eredetileg szeretett volna egy hintót, de amikor meglátta, hogy ez a mozdony is milyen hosszú idő alatt készült el, azt mondta, neki inkább nem kell semmi, mert uncsi kivárni, hogy meglegyen. Domi segédkezett és úgy általában egész türelmesen viselte az alkotási folyamatot.
480 km oda-vissza
Utolsó nap forgás
