Category Archives: kirándulás
Székelyboósban
Utolsó ovis kiruccanás volt erre a tanévre, szalonna (meg miegyéb)-sütögetés. Alois elutazott, nekem kellett kivezetni oda, nagyon fáradt voltam és álmos, őszintén: alig vártam, hogy vége legyen és hazajöjjünk. De a gyerekek nagyon jól érezték magukat és a Vackort se parkoltam be az árokba és a Domi hasmenését is menedzseltük. Beszéljenek a képek.
Peles
Eszter idei születésnapi élmény-ajándéka. Kissé sokat utaztunk, hogy megnézzük s idő szűkében “kabinozni” sem volt időnk és Domi össze-vissza aludt és nyűgös volt és várni kellett, amíg bemehettünk és Domi hisztizett és mellbevágta (szó szerint) az egyik múzeumi alkalmazottat, aki éppen mentette a romániai turizmus becsületét és hamarabb előreengedett minket tekintettel a nyafogó gyermekre… és… és ..és…
De az ünnepeltnek tetszettek a báltermek és a tükrök és az ebédlő és a kőoroszlán az udvaron. És a fagyi sem volt kutya:)
Útban hazafele aludtak egy nagyot, aztán megálltunk estebédelni, ahol szintén jó volt, mert volt játszótér és kifestőst is adtak a gyerekeknek és éhesek voltak, ezért jól ettek és szépen ültek az asztalnál és isteni volt a kaja:)
Szováta
Hosszú hétvége
A gyerekek Nagymamáékkal már péntek este felmentek a Bucsinra, mi Aloisszal szombat reggel kerekedtünk fel. Branban kötöttünk ki, ahonnan felmásztunk a Clincea nevezetű sziklás csúcsra, amely az Omu felé vezető egyik turistaútnak kb. a felénél helyezkedik el. Jól kifáradtunk, de gyorsan haladtunk és büszkék voltunk magunkra:)
Vacsora után (egy tipikus román éterremben, ahol még a népzenéjük is jólesett) megnéztük a Bran kastályt, mert tiszta véletlenül és szerencsénkre éjfélig nyitva volt a Múzeumok Éjszakája rendezvény keretén belül. Az éjszakát Predealon töltöttük egy panzióban, másnap, vasárnap délelőtt sétáltunk egyet Brassóban és irány haza. Röviddel utánunk a gyermekeink is hazaszállítódtak. Éppen Vásárhelyi Napok lévén, késő este a töltésre is felmentünk tüzijátékot nézni.
Azóta is lessük, hogy mikor pihenhetnénk ki ezt a hétvégét:P
Kincskeresés Boósban
Képes Sziget
Sölden, 2014. február 1-8.
Mini-szalámi-evés “rakétában”.
Még kell neki is vagy két év, míg független lesz a lécén:)
A gleccser szerelmesei
Germknödel mit Vanillesoße – Eszter mindennapi betevője:)
Bäckerei
Kicserélték a ház mögötti csúszdát, a tavaly sárga volt – csakis a képek alapján vettem észre…
Hókotrás hókotróval
Lámpásünnep
Az idén úgy sikerült, hogy egyedül vittem a gyerekeket az ovis lámpásünnepre, mert Alois későig dolgozott aznap. A szervezők kedveztek nekem, mert a hagyománytól eltérően nem a Kishegyszőlőbe kellett menni, hanem a jeddi erdőszélre. Ez nekem azért volt sokkal jobb, mert az első helyszín esetén egész az erdő széléig kell menni autóval, dimbes-dombos, sáros, kátyús földúton – szerintem az árokban kötöttem volna ki, főleg visszafele sötétben… Jedden viszont otthagyjuk az autókat egy kicsi utcában házak mellett és felgyalogolunk az erdőbe.
Az erdős menettől is tartottam, mert az a szokás, hogy hosszú ideig (kb. egy órán keresztül) bolyongunk fá(k)tól fá(k)ig, lámpafénytől lámpafényig és mindenhol meghallgatunk találós kérdéseket, illetve énekelünk. Azt nem tudtam, hogyan fogok Domival lépést tartani Eszterrel. De ez is megoldódott, mert Eszter nagyon rendes volt, elől haladt végig a barátnőivel (sokszor nem is tudtam éppen, hogy hol van), de időnként vissza-visszaszaladt hozzánk jelenteni, hogy megvan, jól van:)




































































































































