Ilyen csomagocskák készültek ripsz-ropsz, mielőtt elindultunk volna a repülőútra és hazaérkezésünk estéjén máris kettőt bonthattak ki a gyerkőcök, hiszen másodika volt. Kicsit furcsa helyre került az adventváró naptárunk: a konyhaajtó illetve a nagyszobaajtó fölé, az előszobába. De jól mutat. És minden reggel Alois levágja a soron következőt.

Kissé zsúfoltra sikeredett az idei december. Amolyan csak-nézünk-ki-a-fejünkből rohanós napokkal. Sok munkával. Sok szerveznivalóval és sok odamennivalóval. Ovis szülői est, ovis barkácsolás, iskolai karácsonyi ünnepség, tanítónéni-csere, iskola, nyelviskola, Domikönyv-írás, dolgozat- és tanulmányleadások, tánc és folyamatban lévő költözés. Sokszor délben láttam csak a gyerekeket, aztán mire hazajöttem, lehet, hogy Domi már aludt… Okyan is volt, hogy napközben Aloisszal is csak tíz percre láttuk egymást, akkor is csak a kötelező van-e-tej-vécépapír információcserére volt energiánk. A karácsonyi vásár volt az első kicsi megállás, amikor a mindennapi teendők nem voltak, csak séta volt, utazás, tekergés, ráérés és nevetés. Remélem, a Domi szülinapja lesz a következő.