Eszter minden nap ilyet evett Söldenben, amikor sízés után betért valakivel egy Hüttébe. (A “valaki” alatt apját, anyját, nagyanyját kell érteni, nem holmi jött-menteket:)) Egy nap szembejött velem egy hírlevélben a receptje, muszáj volt kipróbálni. Eszter naaagyon örvendett neki, meg volt vele elégedve, csak turpisan hozzátette, hogy édesebbre csináltam a vaníliaszószt, mint az osztrákok, de ő ezt cseppet sem bánja:) Nyilván, van még mit finomítani a technikán (Alois mondta, hogy nem elég “luftig” a tészta meg nincs eléggé megdarálva a mák), de Eszternek tényleg nagy öröm volt, úgyhogy lesz még ilyen minálunk:D

Recept itt.