Igen, bizony:) Kosárlabdameccsen. Eszter meg Apa. Tudtuk előre, hogy Eszter élvezni fogja. Nem tévedtünk:) Amikor hazajött, elmesélte, hogy játszottak a románok és mi nyertünk:)
Monthly Archives: December 2013
Mikulásozás
Késő délutánig a Caritasnál voltunk, addig Apa itthon tette a dolgát, aztán utánunk jött, még elmentünk tejet venni a Dacia piaci automatából – a gyerekek örömére -, aztán hazajöttünk, ahol reggel óta még az ágy sem volt megvetve – elvégre csak a Mikulás járt itt a távollétünkben, ő nem vet ágyat… A cipőcskéink-csizmácskáink nem voltak kisuvikszolva és az ablakba téve, elvégre rajtunk voltak:) Viszont az itthon hagyottak és a papucsok dőltek el a sokmindentől:) Domi furcsállotta első ránézésre, hogy ő nem kapott semmit… Aztán felfedezte a legbelső szobában a degeszre tömött kis kék papucsát, s felkiáltott: “Nekem is sokmindent hozott a Mikulás, bele se fért a papucsomba!”
Eszter határozottan a kis, dilettáns módon, kézzel varrt babahálózsáknak örvendett a legjobban, Domi rögtön nekiállt legózni, mert kapott néhány új “legótalpat”, amire építeni lehet. De sikere volt a két széktámlára varrt Mikulás-sapkának és az új könyveknek is (Eszter a sárga AnnaPetit kapta meg, amely még hiányzott a kollekcióból, Domi a kertészkedős BogyóBabócát).
Dédinél
Első adventvasárnap Dédinél ebédeltünk. Talán a “délutánizás” jobban illene a hosszas eszegetésünkre:) Domi alvása után mentünk, Eszternek se adtunk előtte enni, úgyhogy kellőképpen kiéheztettük őket:) Nagyon jól ettek: húslevest, kukoricapehelybe forgatott csirkemellet krumlipürével, fánkot, mandarint, fagyit. Csoda, hogy ezek után senkinek nem kellett vacsora?
Eszter és Alois römiztek is Dédivel, Domi formabedobóssal játszott, én kötögettem. Igazi idill volt.
Köszönjük, Dédi!
Koszorú
Az első
A második
Idén úgy esett, hogy a Bucsinról származó, adventi koszorúnak való fenyőágak vártak száradtak egy hetet zacskóban a konyhában, a kalorifer mellett… Hát kissé hullottak már akkor, amikor összeállítottuk a koszorút, de egy hét múlva már több volt a fenyőtüske az asztalon meg alatta, mint a koszorún… Úgyhogy restauráltuk, kicsi ügyes lett, de legalább nem kell folyton ide-odataszigálni, nyugodtan elfér az asztalon, evés közben is.
Az első koszorút Eszter díszítette, teljesen egyedül. A végén megjegyezte: “Ha túl giccses, Mámá, levehetsz ezt-azt!” 
Az aranyszálat is saját kezdeményezésére aplikálta a gyertyákra.
Adventi kalendáriumunk
Azaz kalendáriumaink:) WC-papírgurigákból készült, hála Kukinak, akinek volt alapanyaga gyűjtve hozzá. Az ötletet a Caritasnál láttam, amikor az osztályommal barkácsoltunk az idős nénikkel. Úgy tűnt, egyszerű és nagyszerű, ehhez képest azért kissé több idő szükségeltetett az elkészítéséhez, mint gondoltam. A Domié a zöld, az kissé szabálytalanabb (hogy ne írjam, hogy csámpás…), mert elfogytak a gurigák, és konyhai papírtörlő-gurigákat vágtam fel, amúgy egy a szemre, s nyilván nem lettek egyformák.
Nagyon örültek nekik, a kivitelezésnek szinte jobban, mint a benne lévő dolgoknak.