Kinéztem ezt a karton-várat egy reklámfüzetben és tudtam, hogy Domi örülne neki, Eszternek van már egy csajos, kastélyos. S hogy azért mégse jöjjek haza úgy, hogy csak az egyiknek hoztam valamit, Eszter kapott egy gereblyét, amivel dolgozhat a kertben. (Most a kertészkedés, értsd: földtúrás nagyon menő náluk.) Semmi gondot nem okozott, hogy eltérő ajándékokat kaptak, a gereblyét raktároztuk, s nekiestek a várnak. Mindketten. Egyetértésben. Elosztották a bástyákat, s nekiláttak festeni – ki-ki türelmének és egy-helyben-ülő-képességének megfelelően:) A festegetés több napon keresztül folyt és még nincs kész. De azért összeraktuk, hogy lehessen játszani vele.

Domin a mintás lányka ruha, azt hiszem, magyarázatra szorul…:)

Eszteré volt, és még van belőle kettő pont ilyen szabású, más mintájú és színű, amelyeket Eszter ma is felvesz blúzként (a ciklámen virágos a képen éppen egy ilyen rajta), hát Dominak is kellett, elkunyerálta az egyiket. Alig tudom lebeszélni olykor, hogy utcára is felvegye. Hihetetlen, milyen határozott elképzelése van arról, hogy mit akar magára venni:) Szerencsére rákattan egy-egy darabra, s akkor a többi csak körítés, az már nem számít, húzhatok rá, amilyen nadrágot, harisnyát stb. akarok.

Szóval ez a vár egy olyan játék, amit érdemes volt beszerezni.

(Van nekem egy képzeletbeli listám gyermekeim azon játékaival, amelyek kiállták az idő próbáját: tartósnak bizonyultak, szórakoztatónak, esetleg több funkciójuk van, vagy nagy egyetértésben “összehozza” a tesókat. Ilyen pl. a lábbal hajtható, csomagtartós Princess kisautója Eszternek, amit 3 hónapos korában kapott és mai napig játszanak vele mindketten. Vagy a lego – illetve bármi más, amiből építeni lehet. Vagy minden, ami gyurma, festék, ceruza, kisolló, színespapír. A zöldségek, gyümölcsök, kartondobozkák, kasszagép stb., amivel boltosdit lehet játszani. Kislámpák és takarók kuckónak. Kintre kréta tonnaszámra és járgányok: roller, futóbicikli, tricikli, bicikli, göri. De nem is erről akartam írni:))