Igen, sajnos, mindkét gyermekünk tudja már, mi az a fogorvos. Domi távolabbról, Eszter közelebbről.
Domit akartuk elvinni tulajdonképpen, mert fogmosás közben megláttam, hogy van egy lyukas foga. Nem az Eszter jobb fogazatával rendelkezik a csemete, sajna. Igaz, hogy édességet is sokkal kisebb korától kapott, mint a nővére. Aztán a fogorvos néninél az történt, hogy Eszter tátotta ki a száját bátorításképpen és kiderült, hogy neki is van:( Domi a nyakamba kapaszkodott, prünnyögött, be se tudtak nézni a szájába. Eszter kapott kesztyűlufit.
Második alkalommal betömték Eszter fogát és le is zárták a leghátsó foga barázdáit. (Vajon hogy kell ezt mondani tudományosan?) Hősiesen viselkedett, sőt: egyenesen élvezte. Azóta is, ha meghallja, hogy Apa fogorvoshoz megy, szeretne ő is:) Mondták is neki, hogy bátrabb mint a nagytatája:) Dominik továbbra se volt hajlandó kitátani a száját, de már nem sírt. Apával voltak. Megegyeztünk, hogy inkább a fogorvos bácsinkak fogja megmutatni a lyukas fogát, nem a néninek. Legközelebb. Most már ő is kapott lufit.
Harmadik alkalom, szintén Apával. Megnézték Apa fogát, meg az Eszterét. Domi szájat most sem tátott. Hát így. Én meg mindennap szembenézek a lyukas fogával és eszembe jut, hogy négyéves szülinapja alkalmával oltást kell kapnia…