Idén újból megadatott nekünk. Nem tudtunk Aloishoz menni ősszel, ezért megegyeztünk, hogy az adventi időszakban ruccanunk. Stuttgart mellett laktunk, Kornwestheimban, kedves barátoknál. Imígyen lakhely szempontjából sokkal jobb volt nekünk, mint két évvel ezelőtt Dortmundban: meleg, családias fogadtatás, késő estébe nyúló beszélgetés barátokkal, nevetéssel, nem beszélve arról, hogy Laci milyen remekül játszott a gyerekekkel.

Weihnachtsmarktot kettőt láttunk, a stuttgartit és a barokk ludwigsburgit. Gyönyőrűnek találtam, főleg a ludwigsburgit – vagy most csak befogadóképesebb voltam? Tény, hogy sok minden szépet láttam, amit hazavittem volna, máskor csak mi szájnak ingere, hatott meg:) Gazdagabbak lettünk sok csészével és egy lakásdekorációs darabbal.

Voltunk a Ritter Sport csokimúzeumban is, ami cuki kis múzeum. A kölni Lindt Csokimúzeumnál kisebb, ezért kevésbé fárasztó. A kiállítás megtekintése ingyenes, a csokibolt bámulatos:) Ez itt a reklám helye volt:D

Alois el akart vinni Tübingenbe is, hogy megmutassa, hol lakott kilenc hétig, de sajnos, Eszter füle közbeszólt: hazaindulásunk előtti napon Eszter lázas volt, levert és fájt a füle:( A repülőutat is szinte végig átaludta hazáig, aznap estefele már mentünk is az ORL-re. Fülgyulladás a javából, antibiotikum, otthonülés.

A repülőút sokkal simább volt, mint legutóbb, senki nem hisztizett a biztonsági őv miatt meg semmi miatt. Annál inkább a vonaton, buszon. .. Sokat utaztunk három nap alatt, az az igazság, kifársztottuk őket. Még mindig a Vackorral a legjobb nekünk, csak úgy nem elég három nap egy ilyen kirucchoz.

Szép volt, igazi adventkezdet.