2014. augusztus 11.

Idei nyaralásunk igencsak kiszámíthatatlanra, de sűrűre és annál élvezetesebbre sikeredett. Kezdtük júliusban azzal, hogy a barátainkkal tervezett balatoni napokat lefújtuk himlő miatt. Utána meg csak azon agyaltunk, hogy mikor pótoljuk be az eltervezett utakat. Eszter és Alois szerették volna látni  a gleccsert nyáron. (Tudod, Mámá, nekem a hegyek is a testvéreim. – Eszter szabadon Szegedi Katalin után.)

Így jutottunk mi oda, ahol eddig csak télen jártunk. Furcsa volt, szép, luxusos, rövid és esős. A gyerekeket kellőképpen kifárasztottuk az utazással és a hegymászással is, de minden reggel mosolyogva nyitották ki a szemüket. Domi megkérdezte, hogy Mámá, miért nem itt lakunk?…:)

Délután a fedett fürdőbe mentünk, mondanom sem kell, itt is extázisban voltak a gyerekek. A magaslati Hüttében Eszter megkapta a vaníliás gombócát, én a krémlevesemet, Aloisnak ott voltak a hegyek, Dominak a kabin.

És hát Sölden olyan, hogy ide mindig vissza kell jönni:D