Ez volt az első “idegen” helyen szervezett szülinapozásunk, s most sem a gyerekek kérésére. Kezdődött azzal, hogy hónapokkal ezelőtt azt igértük Eszternek, hogy az egész ovis csoportot meghívhatja a szülinapjára – lévén az utolsó ovis szüli, s feltételezvén, hogy május végére már amúgyis el leszünk költözve, s akkor meg hely szempontjából mit számít a létszám. Hát még nem költöztünk, úgyhogy igenis el kezdett a létszám számítani:( Eszter egyből megértette az új helyzetet, s redukálta a meghívandó pajtik számát, de így is kb. 14 gyereknél tartottunk, plussz a hozzátartozó nagykorúak. Lakás kizárva, benti játszóházba nem akartunk menni májusban, úgyhogy eszünkbe jutott az ákosfalvi játszópark, ahol egyszer vendégként szülinapoztunk. És végül ez maradt, Eszter nagy örömére.
Mit mondjak? Jó buli volt, a gyerekeknek feltétlenül s szerintem a felnőttek se érezték rosszul magukat. Nekem még minidg furcsa nem a saját otthonomban vendégeket fogadni, de ez most csak kényszermegoldás volt, remélem, jövőre nem leszünk már ilyesmire utalva. Az eső esett, de minket nem zavart, a gyerekeket még kevésbé:D Bobautóztak, trambulinoztak tető alatt, kötélpályán máztak.
Végül a tortákat megint én sütöttem, pedig most tényleg úgy nézett ki, hogy rendelünk, de aztán mégsem vitt rá a lélek, főleg miután ölömbe szakadt véletlenül egy szabad péntek délelőtt:) A csokis volt a lényeg, Eszter kívánsága volt s a többi gyerek is azt kérte inkább. A citromos viszont megint aratott a felnőtteknél, nem tudok Emesnek elég hálás lenni a receptért:)
Díszvendégünk Matild Dadus Néni volt, aki nagy szeretettel eljött, pedig utolsó percben tudta meg, hogy péntek és nem szombat a buli napja. Saját elmondása szerint 31 évnyi munkája alatt még egy ovis sem hívta meg a szülinapi bulijára. A drága még Dominiknak is hozott ajándékot, egy rendőrautócskát, amit persze Domokosunk nagy vigyorogva nagy becsben tart.
Ma délelőtt aztán alkalmunk volt alaposabban megnézni, kipróbálni, megszeretgetni az ajándékokat és hálásnak lenni értük.
