Fentről lefele: Domié. Eszteré. Anyáé, Apáé.
Category Archives: család
K K K
Torockó
Bucsinon
Még több Balaton
Révfülöpön újra
Tiszta, de nagyon, sok gyerekprogram, amit esetenként a felnőttek is élvezhetnek (én szerettem polót festeni, zöldségből állatokat, figurákat, járműveket készíteni, táncolni a táncházban), jó strand. És szeretünk sátorozni és idén is volt miben, hála Robiéknak, bár a miénknek felét ma se találjuk. Feltétlenül beszerezzük a Balatóniai kalandregényt. És jövőre Alois és Eszter biciklit is visznek:) Domi egyes egyedül, nővérétől függetlenül szerzett barátokat:) Bár lehorzsolta szinte az összes térdét és könyökét, de nagyon csúnyán, ő is visszatérne.
Köszönjük, Apa. (Télen sem felejtem el:))
Bâlea
Bukarest
Imádjuk a parkjait!
Utolsó képen Eszter új biciklije, amelyet útban hazafelé vettünk. Az üzletben elszégyelltem magam, mert Domi is kipróbált egy biciklit és az elején fogalma sem volt, hogy kell pedálozni… Neki még soha nem volt pedálosa… Most megkapta az Eszter régijét:)
Kertesház
Bicikli-pálya a ház előtt
Bodzaszedés a szomszédos erdőben június elsején
Lonc és levendula
Kincskeresés
(Ez olyan, hogy én eldugok ezt-azt az udvaron, vagy bent a házban, és találós kérdéseket írok minden állomáshoz. Ha megtalálták a megfejtést, az továbbviszi őket a következő stációhoz.)
Kincskeresés jégben
Ezt nagyon szeretik és már rég ki akartuk próbálni, csak blokklakásban nem találtam olyan jó ötletnek “vizezni”.
Beteszek pár műanyag csecsebecsét egy tálka vízbe és megy a mélyhűtőbe, Fél nap után kb. kivesszük és addig kell kalapálni meg miegymás, míg a “kincsek” kiszabadulnak.
Virágüzletesdi
Zöldborsó
Kőfestés
Eszter 7 éves lett…
Egy régi gyerekdal, ami nekem új most, és nagyon ott van.
Rolf Zuckowski: Ohne dich
Ohne dich würd ich im Winter keinen Schneemann baun
und ich käm nicht drauf, die Sesamstraße anzuschaun.
Ohne dich käm hier der Osterhase nie mehr vorbei
und dem Weihnachtsmann wär’n wir längst einerlei.
Ohne dich würd ich im Keller nie Gespenster sehn
und bestimmt nicht als Pirat zum Kinderfasching gehn.
Ohne dich gäb’s keine Räuberhöhle im Kleiderschrank.
Ohne dich wär ich ein andrer Mensch,
doch es gibt dich, Gott sei Dank.
Denn ohne dich hätt ich im Leben
nicht mal halb so viel gelacht
und über manche Fragen vielleicht niemals nachgedacht.
Ohne dich wär’n viele Tage
einfach so vorbeigerauscht,
auch wenn nicht nur die Sonne schien,
ich hätte nie getauscht.
Ohne dich hätt ich die Schlittschuh auf den Müll getan
und womöglich hätt ich heut noch keine Eisenbahn.
Ohne dich würd ich im Herbst den Drachen nicht steigen sehn
und gewiss beim ersten Schnee nicht rodeln gehn.
Ohne dich käm mir kein Hamster und kein Frosch ins Haus
und erst recht kein Igel und auch keine weiße Maus.
Ohne dich wär ich am Monatsende nicht ganz so blank.
Ohne dich wär ich ein andrer Mensch,
doch es gibt dich, Gott sei dank.
Denn ohne dich hätt ich im Leben
nicht mal halb so viel gelacht
und über manche Fragen vielleicht niemals nachgedacht.
Ohne dich wär’n viele Tage
einfach so vorbeigerauscht,
auch wenn nicht nur die Sonne schien,
ich hätte nie getauscht.
Ohne dich wüsst ich noch heute nichts von deiner Zärtlichkeit,
wenn’s auch Kummer gab, mir tut nicht eine Stunde leid.
Ohne dich hätt ich im Leben nie erfahren, wie es ist,
mit dir zu fühlen, dass du glücklich bist.
Mit dir zu fühlen, dass du glücklich bist.
Esküvő Szatmáron
Húsvét 2015
Idén elkezdtük a hagyományteremtést, vagyis kb. 7 év után először újra itthon maradtunk húsvétkor. Amióta gyerekeink vannak, mindig Máramarosszigetre mentünk, mert ott milyen szép az ünnep és a szentelés. De mostanra elkezdett hiányozni az, hogy itthon is legyen kalács és festett tojás és várjuk a locsolókat. Ez utóbbi kicsit kérdéses volt, mert ugyebár az Eszter osztálytársai románok és nem együtt ünnepeltek velünk, hozzám száz éve nem jár senki, de a leányzó várja a locsolókat. Láttuk az oviban, hogy az a legújabb szokás: a kislányok meghívják a kisfiúkat locsolni. Hát mi is így tettünk: felhívtunk egy volt ovis társat és egy volt szomszéd kisfiút, hogy várjuk szeretettel:) Jöttek is, jót játszottak, Eszter örült. Kezdetnek nem volt rossz:) Meg persze Csabi tata is járt nálunk.
Az óvó néni meg a tanító néni gondoskodott szép kizöldellt búzáról:P – mi a nagyhéti munkálatokat Aloisszal péntek délután és nagyszombaton éjszakába nyúlóan abszolváltuk… Hát igen, fárasztó(bb) a húsvét itthon, de így kell ennek lenni. Végül megfőtt a sonka is (minekutána lőtt medveként néztek rám egyes hentes üzletekben, amikor 2 kilónyi nyers füstölt disznóakármit kerestem sonkának), volt kalácsunk, sós stanglink, kétféle édes tésztánk, sőt még vajbárányt is “szültem” péntek éjjel. Alois szerint kissé robotra meg macskára hasonlított, de ahhoz képest, hogy csak úgy minden útmutató nélkül kivettem egy vajat a hűtőből s nekiestem egy késsel meg egy hurkapálcával, szerintem dicséretreméltó ábrázatja van:P
Szentelni is voltunk, reggel fél 8tól, és a gyerekek kibírták az órás misét is. Na, ezután kezdődött csak az igazi fáradtság, amikor a drága csemetéknek esze ágában sem volt reggeli után lepihenni vagy legalább minket pihenni hagyni… Pedig – ördög látja lelkünket – még a rajzfilm-trükköt is bevetettük, de nem hatódtak meg. Úgyhogy azon tanakodtunk, jövőre kombinálni kellene a régi szokásokat az újakkal: ok, legyen itthon is húsvét, készülünk meg minden, de szentelni elmegyünk Szigetre, aztán hétfőre hazajövünk, hogy várjuk a locsolókat:P (Mert Szigeten vannak jólelkű nagyszülők, akik lefogják lefoglalják az energiától duzzadó csemetéket, míg a szülők szunyókálnak..)
Hétfőn a fiúk délelőtt 11 fele indultak el és este fél 9 tájban értek haza. Domi ragyogó arccal mutatta kis kosarában az összegyűjtött tojásokat, naagyon tetszett neki a “túra”! Óvó néninél is voltak meg sok ovis pajtásnál.
Elköltözve
Halogattam ezt a bejegyzést, s még most se biztos, hogy itt az idő megírni. Persze, a körülmények is segítenek a halogatásban, mert amolyan elkényeztetett állapotok után, hogy a vécén is internet volt 24 órán át, most nem az van. Ezen a héten kezdtem el valami békefélét érezni errefelé. Hogy bizony nem valahol nyaralunk-telelünk, hanem itt lakunk, kérem szépen, s hiába tűnik úgy, hogy lassan haza kéne menni. Most csend van és sötét. Ja, áram az lenne:), csak függöny nincs még, én meg egy utcafelőli szobában pötyögök, úgyhogy jobb nekem a félhomályban. Persze közben csendben sírom vissza a laptopomat is – szegény a szervízben -, mert neki világító billentyűzete van, a bátyuskájának meg nem, de nyilván nagyon jó, hogy most ezt is használhatom.
Domi alszik már, Eszter sítáborban, élete első három napján és éjszakáján nélkülünk és nagyszülők nélkül, óvó nénikkel. Menni akart, hát engedni kellett, nem olyan, mint én voltam, s ez jó.
Szeretem a mosogatógépet és a gardróbot. Hogy nem kell minden alkalommal összecsukni a vasalódeszkát és eltenni a vasalót. És szeretem a cinkéket, akik nálunk táplálkoznak az etetőből. Nem szeretem a “nagyságot” és a töméntelen sarat az udvaron. De még nyilatkozom hónapok múlva: blokkos énemnek biztos kell egy fél év, míg ezt mind megszokja.
A gyerekek szeretik az udvart, a teret, és amikor véletlenül azt mondom valamire, hogy ja, az még otthon van, az Aleeán, akkor kijavítanak, hogy de hát itthon vagyunk!!…
Szigeten ünnepkor
Szenteste
Dominik átaludta az istentiszteletet meg a gyerekek karácsonyi műsorát, akárcsak előző nap a karácsonyi koncertet a Kultúrpalotában. Ki volt nagyon fáradva az utóbbi napokban, szegényke.
Eszter ügyesen mondta a versét, nagyon kevés gyakorlás után, én annyi idő után felét se tudtam a szövegének, pedig együtt tanultuk.
A templomból az Aleeára mentünk haza, s kissé csalódottak voltak a gyerekek, hogy nálunk még nem járt az angyal. Mondták, biztos majd reggel jön, sok volt a dolga. Aloisnak megmelegítettem a spagettit, ami ebédről maradt, a gyerekek megették a chipszet és a pufulécet a templomi csomagból – szép kis karácsonyi Festessen… Aztán Eszternek “jutott eszébe”, hogy menjünk a telekre, lehet, az angyal azt hitte, már elköltöztünk… És aztán tényleg, 24-e lett az a nap, amikor először itt aludtunk, és többet nem az Aleeán, a következő napokon se.. csak pakolni, rámolni, csomagolni jártunk vissza, ma aztán a bútorainkat is elhozták. De még nem búcsúztuk el a lakástól, még sokmindenünk ott van.
Szóval Szenteste nagy volt aztán az öröm, amikor itt várt a karácsonyfa! Megállapították, hogy nincs rajta kakas (pedig fel volt fűzve idejében, csak Alois a nagy rohanásban elfelejtette feldobálni), sem szaloncukor (azt egészen addig a pillanatig senki nem vette észre.. teljesen kiment a fejünkből, hogy az is jár egy tisztességes karácsonyfára..:))
Eszter sikongatott (a szó szoros értelmében), amikor a Monster High babáját kibontotta. Az egyéb MH-os dolgoknak is nagyon örült: könyvborítónak, órarendnek, tetkónak.
Domi Bobbá vált azon az estén (=Bob, az ezermester): sok szerszámot kapott és egy elemes fúrógépet. Azóta büszkén megy Alois nyomdokaiban egész nap, hogy mit is kell akkor ők szereljenek:P
Átjött Nagymama és Csabi Tata, és Sárginya is, és ettünk tisztességes karácsonyi vacsorát is:) Akkor még nem sejtettük, hogy Csabi Tata pár óra múlva rosszul lesz, és Nagyival a sürgősségin töltik az éjszakát.. Hátborzongató… Istennek hála, jobban van.
Másnap meglátogattuk Dédit és Sárginyát, Erikáék is többször voltak nálunk. Ezek a találkozások hozták el az igazi karácsonyi hangulatot.