Annak ellenére, hogy rettegtünk ettől a tömeges koránkeléstől, elmondható, hogy sokkal pozitívabban kezdtük ezt az ovis évet, mint bármikoris eddig.
Eszter természetesen nagyon várta, számolta vissza a napokat, ő tartotta legjobban nyilván az idő múlását. Dominak mondogattuk, hogy így meg úgy, ő is oviba fog menni Eszterrel, de az az igazság, hogy nem kerítettünk nagy feneket a dolognak. Bennem nem volt egy kicsike szorongás és bizonytalanság se, mint Eszter ovibaindításakor, lehet, ezért nem tartottam fontosnak a hosszas “felkészítést”, na meg bíztam a mendemondában, miszerint a második gyerek könnyebben beszokik, mint az első - és a tényekben: Domi már ismeri az ovit, az óvó nénit, a dadus nénit, és ott lesz neki Eszter.
Hála Istennek, nagyon nem fogtunk mellé. Ez sem az a legendásan híres egyből-beszokás, amikor a gyerek kacagva integet hátrafele és beszalad első naptól a csoportba, de messze nem az a stresszes elválás, mint anno. Igaz, nem én vagyok illetékes erről nyilatkozni, hiszen Alois viszi minden reggel a gyerekeket. Lenne egy nap, amikor lehetnék én a soros, de úgy döntöttünk, amíg nem lesz Domi is rutinos ovis, addig jobb ez a rendszer. Általában egyszerre lépünk ki a házból fél nyolckor, engem elvisznek dolgozni, utána ők tovább ovi irányába. Délben két nap tudok én értük menni, akkor Domi úgy repül felém, de úgy!… hogy nekem soha senki ennyire nem örvendett.
Óvó néni szerint nem szenved a gyerek, csak néha sztrájkol:) Ami azt jelenti, hogy reggel elég könnyen elengedi apáját, szaladnak Eszterrel az ablakhoz integetni, de aztán van, hogy kiszalad a folyósóra és nem akar hosszabb ideig bemenni (volt ez már másfél óra is), valamiben is részt venni. Óvó néni szerint ez normális. Szerintünk is. Néha pityereg, ha elveszik a játékát, meglökik, dadus néni kicseréli a leevett nadrágját. De nem zokog, hogy jöjjön anya meg apa. Ennek én borzasztóan örvendek.
Eddig még a pelusossága miatt sem volt gond. Óvó néni tisztába tenné, ha Domi engedné, de Domi nem engedi. Viszont jó a 6-os Pampers, kibírja délig:)
Már az első szülői est is megvolt, finom szőlőt ettünk és vízfestékeztünk:) (Igen, bizony, mi a szülők:))
