Idén elkezdtük a hagyományteremtést, vagyis kb. 7 év után először újra itthon maradtunk húsvétkor. Amióta gyerekeink vannak, mindig Máramarosszigetre mentünk, mert ott milyen szép az ünnep és a szentelés. De mostanra elkezdett hiányozni az, hogy itthon is legyen kalács és festett tojás és várjuk a locsolókat. Ez utóbbi kicsit kérdéses volt, mert ugyebár az Eszter osztálytársai románok és nem együtt ünnepeltek velünk, hozzám száz éve nem jár senki, de a leányzó várja a locsolókat. Láttuk az oviban, hogy az a legújabb szokás: a kislányok meghívják a kisfiúkat locsolni. Hát mi is így tettünk: felhívtunk egy volt ovis társat és egy volt szomszéd kisfiút, hogy várjuk szeretettel:) Jöttek is, jót játszottak, Eszter örült. Kezdetnek nem volt rossz:) Meg persze Csabi tata is járt nálunk.

Az óvó néni meg a tanító néni gondoskodott szép kizöldellt búzáról:P – mi a nagyhéti munkálatokat Aloisszal péntek délután és nagyszombaton éjszakába nyúlóan abszolváltuk… Hát igen, fárasztó(bb) a húsvét itthon, de így kell ennek lenni. Végül megfőtt a sonka is (minekutána lőtt medveként néztek rám egyes hentes üzletekben, amikor 2 kilónyi nyers füstölt disznóakármit kerestem sonkának), volt kalácsunk, sós stanglink, kétféle édes tésztánk, sőt még vajbárányt is “szültem” péntek éjjel. Alois szerint kissé robotra meg macskára hasonlított, de ahhoz képest, hogy csak úgy minden útmutató nélkül kivettem egy vajat a hűtőből s nekiestem egy késsel meg egy hurkapálcával, szerintem dicséretreméltó ábrázatja van:P

Szentelni is voltunk, reggel fél 8tól, és a gyerekek kibírták az órás misét is. Na, ezután kezdődött csak az igazi fáradtság, amikor a drága csemetéknek esze ágában sem volt reggeli után lepihenni vagy legalább minket pihenni hagyni… Pedig – ördög látja lelkünket – még a rajzfilm-trükköt is bevetettük, de nem hatódtak meg. Úgyhogy azon tanakodtunk, jövőre kombinálni kellene a régi szokásokat az újakkal: ok, legyen itthon is húsvét, készülünk meg minden, de szentelni elmegyünk Szigetre, aztán hétfőre hazajövünk, hogy várjuk a locsolókat:P (Mert Szigeten vannak jólelkű nagyszülők, akik lefogják lefoglalják az energiától duzzadó csemetéket, míg a szülők szunyókálnak..)

Hétfőn a fiúk délelőtt 11 fele indultak el és este fél 9 tájban értek haza. Domi ragyogó arccal mutatta kis kosarában az összegyűjtött tojásokat, naagyon tetszett neki a “túra”! Óvó néninél is voltak meg sok ovis pajtásnál.