Ausztriában Eszternek megint intenzívebben eszébe jutott, hogy milyen jó lenne érteni ott (is) az embereket. Tartottunk egy pár “német órát”, amióta hazajöttünk – egyiknek ez lett a vége:

A kártyákat én írtam, Eszter ragasztotta fel a megfelelő tárgyra. (Az olvasás nem probléma, a betűket simán összeolvassa, egyszer elmondom a helyes kiejtést, utána már ő is tudja pl., hogy az “sch” helyett csak “s”-et kell mondani.)