Hej, még mindig olyan város! Még karácsonyi-vásáros-bögréje is van, bezzeg.

Vasárnap délben felkerekedtünk. Eredetileg nekem volt mehetnékem. S ha már az idén nem jutottunk el Dortmundba, de még Szebenbe sem, hát akkor lett légyen Kolozsvár.

Először barátokat látogattunk, akik ebédre vártak.

Utána irány a Főtér – Eszternek korcsolyázás volt ígérve. Nagy nehezen az is összejött: éppen jégtakarító szünetre érkeztünk, sokat kellett várni, késő volt és hideg. De Eszter rendületlenül kiállta a korcsolyakölcsönző hosszú sorát (Aloisnak kellett a topán, Eszternek van saját), szóval kiérdemelte. Mi addig bementünk a két másik gyermekkel a Kárpác-cukiba melegedni. (Még mindig nem árulnak fondantot.)

Már mindenki nagyon-nagyon fáradt volt, mire hazaindultunk. Éjjel fél 11 tájban értünk haza, reggel alig lehetett ébreszteni őket. Na, de egyszer ezt is megengedi magának az ember, vagyis a család:)

Jó volt:)